A kapunyitás az új pánik

Bizonyára mindenki ismeri a „bezzeg az én időmben” és az „ezek a mai fiatalok” kezdetű frázisokat, amelyek még soha nem oldottak meg semmit, de legalább meglehetősen frusztrálóak. Ezek azok a megjegyzések, amelyek soha nem fognak segíteni senkinek semmiben, cserébe még több szorongást, rágódást, önmarcangolást okoznak azoknak, akik éppen a nagybetűs életbe készülnek kilépni. 

Pár évvel a diplomaátadójuk után Alexandra Robbins és Abby Willmers futott össze, hogy megvitassák az élet nagy kérdéseit, és ekkor tűnt fel nekik, hogy nagyon hasonló problémákkal küzdenek. Aztán arra is rájöttek, hogy kortársaik jó részét is ugyanazok a dolgok aggasztják, így ez idő tájt született meg a jelenség definiálásának ötlete, majd közös művük Quarterlife Crisis: The Unique Challenges of Life in Your 20s (Kapunyitási pánik: A huszonévesek nagy kihívása) címmel.

A kifejezés tehát ennek a 2001-es New York Times-bestsellernek a nyomán terjedt el az Egyesült Államokban − számolt be róla a Semmelweis Egyetem hallgatóinak lapja, a Szinapszis.

A jelenség többnyire a 20-as, 30-as, de leginkább a felsőoktatásban tanuló korosztályt érinti, és kevésbé jellemző azokra a fiatalokra, akik nem mennek egyetemre. És hogy mindez mitől alakulhat ki? Az állandóan változó viszonyok és a túl sok lehetőség kiszámíthatatlansága miatt úgy tűnik, egyszerűen folyamatos bizonytalanságban élnek a fiatalok. 

Mitől van mindez?

Szorongást és bizonytalanságot okoz nekik ugyanis, hogy nem tudják, vajon jó úton indulnak-e majd el a tanulmányaik befejezése után, vagy éppen abban sem teljesen biztosak, hogy egyáltalán megfelelő hivatást választottak-e maguknak. Aggasztja őket az is, hogy mi lesz, ha már a szülők nem lesznek ott támaszként a hátuk mögött.

Egyszerűen annyi elvégzendő feladatot látnak maguk előtt, hogy jobbnak látják, ha bele sem kezdenek, mert túl bonyolultnak tűnnek számukra a felnőtt élet kihívásai.

Ehhez hozzájárul, hogy a közösségi felületeken folyamatosan azzal szembesülnek, hogy mindenki, akit követnek, tökéletes életet él, és ezt ők is mielőbb, de lehetőleg azonnal szeretnék elérni. Ezek a fiatalok ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy mindent készen kapnak, és nem kell valamire éveket várni, vagy rengeteg munkát befektetni. 

A kapunyitási pánik lehetséges tünetei az alábbiak:

• fejfájás
• szorongás
• emésztési zavarok
• szédülés
• pánikrohamok
• depresszió

Tipikus tünet lehet még a halogatás, amikor a felsőoktatási tanulmányok elhúzásával késleltetik a felnőttek világába való belépést.

Így lehet megelőzni a bajt

Nagyot csökkenhet a kiégés és a motiváció elvesztésének a lehetősége, ha mindenki olyat szakmát próbálna választani, ami érdekli is, és jó is benne. Jelentősen segítene az is, ha az iskolákban a kötelező lexikális tudás mellett olyan órákat is tartanának, amelyek felkészítik a fiatalokat az életre, mondjuk olyan bagatell dolgokra, mint hogy hogyan fizessenek be egy számlát, vagy hogyan utaljanak el egy bizonyos összeget valamely közműszolgáltatónak.

Az sem volna hátrány, ha már középiskolában minél több munkahelyet láthatnának a diákok, így tudnák, hogyan működik egy cég vagy egy hivatal belülről. 

A jelenséggel kapcsolatban nemrég debütált a hazai mozikban egy kis mankónak szánt film. A legjobb dolgokon bőgni kell című alkotás a harmincas korosztályra jellemző kapunyitási pánikot járja körbe. Hernádi Judit ebben 10 év kihagyás után tér vissza a vászonra, szerepe szerint csetlő-botló anyukaként, amiben elmondása szerint jócskán van tapasztalata.

A film tulajdonképpen azt járja körbe, hogy mekkora feszültséget tud szülni, ha az élettel kapcsolatos elvárások és a realitás között óriási szakadék tátong – mondja a film főszereplője, Reiner-Micsinyei Nóra, aki forgatókönyvíróként is jegyzi a mozit. Elmondása szerint ebbe jócskán beleszőtte saját és kortársai útkeresését. A film egy felnőni képtelen generáció tökéletes tükre, nyirkos őszi estékre pedig minőségi moziélményt biztosít.