8 mondat, amit ne mondj annak, aki megszakította a kapcsolatot a szüleivel

Egyre többet beszélünk a mérgező kapcsolatokról, a családtagoktól való eltávolodás viszont – különösen akkor, ha ezt egy már felnőtt gyerek kezdeményezi – még mindig tabunak számít.

Amikor szülők szakítják meg a kapcsolatot a gyerekükkel, az az irányadó feltételezés, hogy biztosan megvolt rá az okuk, hiszen ez a cselekedet ellentmond annak, amiben hiszünk: a szülői szeretet feltétlen és sérthetetlen mivoltának. Van viszont egy mélyen gyökerező társadalmi elvárás, miszerint a szüleinket feltétel nélkül tisztelnünk kell, hiszen nekik köszönhetjük az életünket, jobb esetben pedig a testi igényeink mellett az érzelmi szükségleteinket is kielégítették. Ezek után hálátlanság lenne hátat fordítani nekik, nem? 

Annak ellenére, hogy egyre több pszichológiai kutatás támasztja alá, hogy a szülőkkel történő szakítás egy átgondolt lépés, amit a problémák megoldására vonatkozó többszöri próbálkozás előz meg, a legtöbb esetben még mindig megbélyegzés és elutasítás, de minimum értetlenkedés kíséri a döntést. A valóság azonban az, hogy amikor valaki megosztja veled a történetét, a legutolsó dolog, amire vágyik, hogy ítélkezz felette. Peg Streep, aki több könyvet is írt a témában, összeszedte azokat a mondatokat, amiket mindenképp kerülj, ha olyasvalakivel beszélgetsz, aki megszakította a kapcsolatot a szüleivel.

#1 Valamit biztosan jól csináltak, mert elég jól sikerültél

A szándék valószínűleg jó, az ehhez hasonló kijelentések azonban valójában marginalizálják a másik tapasztalatait. Jobb, ha kerüljük az elért sikerek szülőknek tulajdonítását, különösen elidegenedés esetén.

#2 Ami volt, már elmúlt, ideje továbblépni

Bár sokan azt gondolják, hogy az ehhez hasonló mondatok motiválóan hatnak, valójában sajnos nem. A negatív érzéseknek, sérüléseknek nem jár le a szavatosságuk, minden ember a saját tempójában gyógyul az őt ért veszteségekből.

#3 Sokkal rosszabb is lehetett volna

Igen, és másoknak még ennél is rosszabb. Ettől viszont még soha senki nem érezte jobban magát. Fontos, hogy teret adjunk a negatív érzéseknek és tudatosítsuk magunkban, hogy attól még, hogy más nehezebb helyzetben van, mi is érezhetjük rosszul magunkat.

#4 Anyából (vagy apából) csak egyet kapsz

Ez igaz. Ettől viszont még egy szülő sem lett jó szülő.

Az ilyen mondatok hatására csak még inkább egyedül érzi magát az ember
Az ilyen mondatok hatására csak még inkább egyedül érzi magát az emberFotó: Matthias Lindner / Getty Images Hungary

#5 Rengeteg mindent tettek érted: etettek, taníttattak, öltöztettek

Valóban, a legtöbb szülő ezeket megteszi a gyerekéért. Az embereknek (különösen gyerekkorban) azonban éppúgy szükségük van szeretetre, törődésre és érzelmi biztonságra, mint élelemre vagy vízre.

#6 Meg fogod bánni, amikor már nem lesznek

Ez a bűntudatkeltés klasszikus példája. Amit azonban az elidegenedett szülő halálakor a legtöbbször bánnak az emberek, az az, hogy soha nem tudott megváltozni vagy felelősséget vállalni a hibáiért, és a kapcsolat soha nem vett jó irányt. A legtöbb ilyen esetben a szülő halálával végleg megszűnik annak a reménye, hogy szeretetteljes törődésben részesül a gyerek.

#7 Senki sem tökéletes, tőlük se várd el

Először is, felnőttként már senki sem várja el a szüleitől, hogy tökéletesek legyenek. Az emberek nem szakítják meg a kapcsolatot a családtagjaikkal kisebb félreértések vagy sérelmek miatt. A legtöbb ilyen eset mögött komoly problémák, bántalmazás, elhanyagolás vagy sorozatos csalódások állnak, ami messze túlmutat a tökéletlenségen.

#8 Mindent megtettek, ami tőlük telik

Nem kérdés, a szülők is hozzák magukkal a saját sérüléseiket és traumáikat, ettől viszont még nem fáj kevésbé az az elhanyagolás vagy bántalmazás, amiket ezek hatására tapasztal a gyerek. Szülőnek lenni sok év sok millió döntése és cselekedete, sok helyzetben pedig van döntési lehetőség. Mind hozunk rossz döntéseket, mind okozunk fájdalmat a gyerekeinknek, a kérdés az, hogy tudunk-e bocsánatot kérni és felelősséget vállalni.

Mustra