kamasz fiú szülő

Az egykori kedves és csevegő fiúk visszavonulót fújnak. A kérdésekre a lehető legrövidebb válaszokat adják, ők pedig nem kérdeznek, nem érdeklődnek annyit, mint korábban. A legtöbb időt a szobájukban töltik, ha ki is dugják az orrukat, morcosak és ellenségesek, önmagukról pedig szinte alig osztanak meg valamit. A szülők ilyenkor megijednek, és tévesen saját magukban keresik a hibát. 

Elkezdenek tombolni a hormonok

Miles Groth pszichológiaprofesszor szerint a tinédzserkorba lépő fiúk viselkedése egyáltalán nem új keletű, nem a mai világ terméke, és nem is az aktuális eseményeké. A hallgatásba burkolódzás a serdülő fiúk válasza a külvilágra, már kezdetek óta.

A pszichológus hangsúlyozza: tizenéves korban a fiúk rengeteg fizikai változáson mennek keresztül. Nagyon öntudatosak, folyamatosan azt kutatják, hogyan érzékelik, értékelik őket a felnőttek, a társaik és a lányok, bizonyos esetekben az azonos neműek. Ez az öntudat az oka annak, hogy a kamaszok kevésbé tartják fontosnak a szóbeli kommunikációt.
A helyzetet nehezíti, hogy a legtöbb fiúnál a középiskolás évek egybeesnek a serdülőkor kezdetével, és ez tovább erősíti a társadalmi bizonytalanságot. Ebben a korban a némaságba burkolózás páncélként is szolgál. 

Tehát nagy valószínűséggel egy kamasz fiú hallgatása teljesen normális, és nem arról árulkodik, hogy a tizenéves esetleg depresszió miatt akar elszigetelődni. A csönd jó esetben csak egy okozata a pubertás miatt bekövetkező hatalmas testi és lelki változásoknak. 

Talán meglepő, de még a fiúknak a kérdésekre adott rövid, velős válaszai is a férfivá érés folyamatát jelezhetik.

A csend sem mindig egyforma

Ám, ha egy fiú elzárkózik a társaitól, az élettel kapcsolatosan reménytelenségét fejezi ki, vagy ajzószereket használ, mind annak a jelei, hogy ideje sokkal jobban odafigyelni rá, és ha szükséges, akkor szakember segítségét kérni. 

A csendesség, szótlanság önmagában nem egyértelmű jele a depressziónak. De ha valaki úgy érzi, nincs kiút, a helyzete reménytelen, csapdában érzi magát, és ebből nem lát kiutat, valamint, ha a kamasz már a társaival, a barátaival sem beszél, akkor az arra utal, hogy elindult a depresszió útvesztőjében.
A depresszióban szenvedő fiúk nagyobb valószínűséggel bújnak el, mint a lányok, így nehéz észrevenni, ha nagy a baj.

„Felújítás miatt zárva”

A szakemberek azt tanácsolják a szülőknek, hogy kétségbeesés helyett gondoljanak arra, hogy ők is voltak kamaszok. Emlékezzenek vissza, ők hogyan élték meg ezt a korszakot. Továbbá nézzék úgy a gyereküket, mint azt a helyet, ami „felújítás miatt zárva tart”. Vagyis bármi lehet belőle. Ha jól kezelik a kamaszkort, akkor akár csoda is születhet bármelyik tinédzserből. 

A félelem helyett vizsgálják meg azt, hogy mi minden van rendben a gyerek körül és a gyerekkel. Ha van hobbija, élvezi a társasági életet a barátaival, és nyitott a világra, akkor valóban csak a hormonális változás az oka annak, hogy egy serdülő fiú kevesebbet beszél korábbi önmagához képest.

A gyermekről való tájékozódáshoz kiváló támpontot ad, hogyan használja a közösségi platformokat, ahol tulajdonképpen a tizenévesek élete zajlik. 

A nagy, őszinte beszélgetésekre még várnia kell a szülőnek, éppen ezért a gyerek faggatása helyett sokkal jobb döntés, ha saját magáról mesél a kamasznak. Arról, milyen hülyeségeket művelt, amikor tini volt, és hogy mit tanult mindebből. 

A kedvesség mindig sokat segít, és a kedvességet a szülőktől tanulja meg a gyerek. Ha megtagadják tőle, ugyanígy fog ő is viselkedni. 

Fontos, hogy a serdülőt soha ne gúnyolják, még akkor sem, ha azt hiszi magáról, hogy ő mindent tud.