„Hosszú évek óta nagy keletje van a hat- és nyolcosztályos gimnáziumoknak. Vannak szülők, akik életük értelmének tartják, hogy gyermekük ilyen intézménybe járjon, míg mások egy jobb életet próbálnak ilyen módon megalapozni" – mondja a Díványnak Duró Zsuzsa tehetségfejlesztő szakpedagógus, gyermekpszichológus. A Palota Tehetségfejlesztő Egyesület szakmai vezetője szerint az ilyen gimnáziumokban rendszerint óriási a túljelentkezés, annak ellenére, hogy a magasabban kvalifikált intézmények felvételi eljárása nagyon szigorú követelményeket támaszt a gyerekek felé. Ezekre teljes egészében felkészíteni nem lehet a gyerekeket, akik így sokszor gyakorlatilag élet-halál harcot vívnak a felvételijük során. De akkor most érdemes egy ilyen helyzetnek kitenni a gyereket? Egyáltalán mi szól a nem hagyományos oktatási formában működő intézmények mellett, és mi ellenük?
Nem érdemes random belevágni
Mielőtt sorra vennénk a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok kapcsán a mellettük és ellenük szóló érveket, vizsgáljuk meg, mikor érdemes a szülőnek elgondolkodnia azon, hogy ilyen intézménybe írassa a gyermekét. Első körben azt kell eldöntenie, hogy mit vár a gyerek jelenlegi általános iskolájától, illetve hogy meg tud-e felelni ezeknek az elvárásoknak az iskola. Ha a gyerek jól érzi magát, jó közösségben van, és az iskola biztosítani tudja a megfelelő színvonalú oktatást, nem feltétlenül érdemes változtatni, mert egy ilyen intézményből jó eséllyel nyolcadik után is sikerrel felvételizhet majd a gyerkőc. Ha viszont úgy érezzük, hogy jobb helyen lenne máshol, akkor érdemes körülnézni, és gyermekünkkel is egyeztetni arról, mit szeretne.
„A tájékozódás kapcsán megjegyzendő, hogy arra nem csak a nyílt napokon érdemes időt szakítani, praktikus kikérni tapasztaltabb szülők, kisgimnazista gyerekek véleményét, és ennek fényében dönteni arról, hogy gyermekünk megpróbálja-e a felvételit" – hangsúlyozza Duró Zsuzsa. „Ha pedig sikerül negyedikben vagy hatodikosként olyan jó felvételit írni, ami jó eséllyel elég a bejutásra, a gyerek is szívesen váltana, és mi is úgy érezzük, támogatni tudjuk a fokozott terhelés idején, akkor érdemes lecsapni a lehetőségre."
Amiért érdemes belevágni
Mert kétségünk ne legyen afelől, hogy terhelés az lesz bőven, ugyanakkor a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok kapcsán azt is látni kell, hogy az ilyen képzések keretében a tananyag eloszlása egyenletesebb, és elkerülhető, hogy ugyanazt kétszer tanulják meg a gyerekek. További pozitív érv lehet, hogy általában nagyobb kulturális és programbéli sokszínűség jellemző az ilyen intézményekre. Utóbbi nem is véletlen, hiszen céljuk, hogy művelt, több nyelvet beszélő, nyitott érettségizőket neveljenek, akik egészen biztosan jó pozícióból kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat.
Érdekes, hogy a hagyományostól eltérő képzési formában működő gimnáziumokról sokan úgy vélekednek, hogy az ilyen helyeken az óraszámok sokkal magasabbak, így a gyereknek többet kell az iskolapadban ülnie. Nos, ez nem teljesen igaz, a tanórák aránya nem magasabb a hagyományos oktatásban előírthoz képest. A tananyag átrendezése csupán azt teszi lehetővé, hogy a tanulók mélyebb ismereteket szerezzenek, és tehetséggondozó programokban is részt vegyenek.
Végül a motiváció eszközeként érdemes megemlíteni pár szóban az ilyen gimnáziumokban oktató tanárokat is. Ők rendszerint fantasztikus tárgyi tudással rendelkeznek egy általános iskolás korú gyermek szintjéhez képest, de jórészt a középiskolás gyerekekhez vannak szokva. „Az oktatási módszerük össze sem hasonlítható egy alsó tagozatos tanítóéval, aki a gyerekek alapvető tudásának a megalapozására hivatott” – mondta Duró Zsuzsa.
A versenyistálló-szindróma
És itt el is érkeztünk az érem másik oldalához, azaz, hogy mi a hátránya annak, ha idejekorán íratjuk át gyermekünket egy „felnőttesebb” környezetbe. A tehetséggondozó szakpedagógus szerint először is érdemes leszögezni, hogy a korai szelekció nem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nagyon sok gyermek ugyanis alkalmatlan arra, hogy a megszokott közösségét feladva egy teljesen új környezetben, az első perctől a maximumot nyújtsa. Emellett érdemes azzal is tisztában lennie a szülőknek, hogy az átlagon felüli gimnáziumokban nem minden esetben veszik figyelembe az életkori sajátosságokat és azokat a személyiségjegyeket, melyek 9-10, illetve 12-13 évesen még erőteljes fejlődésben vannak.
Emellett a gimnazista gyerekeknek a nagyobb fokú terheléssel is szembe kell nézniük, folyamatosan jó teljesítményt kell nyújtaniuk. Ennek persze megvan a maga hatása: sokan az alvászavarral küzdenek a későre nyúló tanulástól, többen a stressztől nem tudnak enni és pihenni, folyamatosan nyúzottak, drasztikusabb esetben – mondjuk, amikor több fontos dolgozatot kell megírniuk – a körmüket tövig rágják, elkezdenek tikkelni. „Utóbbiak kirívó esetek, és fontos megemlíteni őket, mivel ezekről senki sem beszél. A szülők a gyermekük tüneteit inkább megpróbálják hat lakat alatt őrizni, és csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már nagy a baj” – hívta fel a figyelmet a tehetségfejlesztő szakpedagógus.
Merjük kikérni mások véleményét
Duró Zsuzsa szerint ezért összességében a gyerekeknek már egész fiatal koruktól kezdve érdemes sok lehetőséget felajánlani, melyekkel felmérhetjük az érdeklődési körüket, hogy miben tehetségesek. Ha azonban mégis a hagyományostól eltérő oktatási formák mellett döntenénk, akkor érdemes konzultálni a gyermek aktuális pedagógusaival arról, hogy ők mit látnak az órákon, milyen személyiségjegyekkel rendelkezik a gyermekünk. Érdemes ezenfelül az iskolapszichológustól is véleményt kérni, hogy a gyermek alkalmas-e a fokozott teljesítményre.
„Mert tehetségfejlesztő pedagógusként tisztában vagyok vele, hogy nem mindig azok a gyerekek állják meg a helyüket a világban, nem azok lesznek a legboldogabbak, akiket már 10 évesen fülön csíptek, és beírattak egy gimnáziumba. Amennyiben nem a megfelelő terheléssel – legyen az intellektuális vagy fizikai – foglalkozunk a gyermekünkkel, akkor egészen biztosan nem fogja megszeretni a tanulást, a kiégés és a halálra fáradás okán pedig jó, ha az érettségiig eljut, de utána biztosan otthagyja az egész oktatási rendszert” – mondja a szakember, aki ezért óva intené a szülőket, hogy gyermekeiket meggondolatlanul nyolc- vagy hatosztályos gimnáziumba írassák. Ehhez ugyanis szerinte nagyon ismerniük kell a saját gyermeküket, tudniuk kell róla, hogy képes-e minden pillanatban megfelelni az elvárásoknak, van-e olyan tudása, motivációja és fizikai ereje, hogy egész nap üljön, vagy hogy ne akkor egyen, amikor szeretne és szüksége van rá.
