gyerek szex kamasz

A kiskamasz gyerekem osztályában így tavasszal felrobbant a hormonbomba. Szerelmek szövődnek, az első kapcsolatok bontakoznak ki, és rengeteg szó esik a szexről. Egyre durvább kérdéseket tesznek fel egymásnak, egyre egyértelműbb mozdulatokból csiholnak humort. Már senki sem hisz a gólyában vagy a méhecskék és a virágok közös táncában. Az érdekli őket, mi az a spermium, és ki élt már át orgazmust. A baj csak az, hogy sokuknak nincsenek rá megfelelő válaszaik. Tévhiteket terjesztenek, félreértenek tényeket, nem ismerik sem a saját testüket, sem a másik nemét. Gergely-Hevesi Barbara pszichológussal, a szexedukációval foglalkozó SzexEd csapat vezetőjével arról beszélgettünk, miért alulinformáltak a tinik, és ez milyen veszélyekkel jár. 

Honnan, hogyan gyűjtik az ismereteiket, információkat a gyerekek a témáról?

Fontos szem előtt tartanunk, hogy a szexuális egészségünk és a szexuális életünkkel való elégedettségünk hozzájárul a boldogságunkhoz, az életminőségünkhöz, a jóllétünkhöz. Ehhez szükség van egy biztonságos, érett szexualitásra, ami már a születéstől kezdve elkezd alakulni. Már az egészen kicsi gyerekek is megfigyelik a környezetüket, a szüleik kapcsolatát, azt, ahogy ők megölelik egymást előtte. Nagyon érzékeny antennákkal monitorozzák a környezetüket. Ahogy növekszenek, egyre több mindent látnak a környezetükben, olvasnak a könyvekben, tapasztalnak az iskolában. Ennek van egy természetes folyamata, de nagyon fontos lenne, hogy beszéljünk is a szexualitásról. A 11-12 évesek már rákeresnek az interneten arra, ami érdekli őket. Amikor hatodikos-hetedikes gyerekeknek tartottunk szexualitással kapcsolatos foglalkozásokat, és megkértük őket, hogy írják le, honnan szerzik az információikat, a legtöbb esetben az internet nyert. Azt is megkérdeztük, a neten belül milyen oldalakon keresnek, és nemegyszer előfordult, hogy pornóoldalak webcímeit írták le. Tehát kevésbé szerencsés esetben nem a szüleiktől vagy szakembertől tájékozódnak a szexualitással kapcsolatban, hanem a pornóból és olyan oldalakról, amelyek közel sem megbízható források.

Ez miért veszélyes a nyilvánvalón túl?

Olyan információik lehetnek, amelyek nem származnak hiteles forrásokból, és nem segítik azt, hogy ők biztonságos és érett szexualitást alakítsanak ki. Maga a téma nagyon komplex, a szülőnek, az iskolának, a szakembereknek is feladata van ebben. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy még több feladat hárul a szülőkre, nekik kell megoldaniuk az ezzel kapcsolatos kommunikációt. A szülők azonban sokszor kínosnak tartják, vagy félnek, szoronganak az erről való beszélgetéstől, nem tudják, hogyan is fogjanak neki. Ami teljesen érthető, hiszen a legtöbb esetben nincs erre modelljük.

Azonban így könnyen kialakulhat az a szituáció, hogy senki sem beszél a gyerekekkel a szexről és a szexualitásról. Ezzel pedig rengeteg gyerek nagyobb veszélybe kerül, mint amilyenben eddig volt. 

Mitől szeretnénk megóvni a gyermekeinket?

2011-ben 21 ország összehasonlító vizsgálatában a 10–14 év közötti lányok terhességének aránya hazánkban volt a legmagasabb. Az Eurostat felmérése szerint Romániában és Bulgáriában is hasonlóan rossz a helyzet, miközben Lengyelországban az első gyermeket szülő nőknek csupán 4,8 százaléka kamaszkorú. Ez az arány Dániában és Svédországban 1,4 százalék. A szexuális úton terjedő fertőzések aránya a 15 és 24 év közötti korcsoportban a legmagasabb világszinten. A 2020-ban megjelent Szexuálpszichológia című hazai szakkönyv szexedukációjával foglalkozó fejezetéből pedig megtudhatjuk, hogy a 11. osztályba járó középiskolás fiúk és lányok több mint fele túl van már az első szexuális érintkezésen, és a nem védekező tanulók aránya folyamatosan emelkedik. 

Én azt látom, hogy valahogy ezt a szülők nem akarják tudomásul venni. Tagadják, hogy a gyerekük bármilyen szexuális tartalomhoz hozzáférne, és azt is, hogy ez a dolog bármilyen szinten is érdekli már. Mert lehet, hogy otthon erről nem beszél, csak a kortársaival, ezért a szülők azt hihetik, hogy ez nem is téma. Mit tehetünk, hogy ez a fajta naivitás, bagatellizálás, félrenézés megszűnjön?

A szülőknek is szükségük van az edukációra. Tudniuk kell, hogy egyetlen gyerek tevékenységét sem látják át teljesen. Már az óvodában vannak olyan esetek, hogy az egyik gyerek mutat valamit a másiknak. Az iskolában is beszélgetnek a gyerekek, ott van az okostelefon, de elég az is, ha elmesélik egymásnak, mit láttak. Ráadásul a szexuális fejlődést megállítani nem lehet. Ha az adott kiskamasz nem érdeklődik a téma iránt, az is egy iránya az ő fejlődésének, a szexuális egészségének. S így nem is az a fő szempont, hogy az adott szülő gyermeke érdeklődik-e a téma iránt, hanem az, hogy így is, úgy is éri őt valamilyen hatás. Hallani és látni fog valamit az iskolában, közlekedés közben, plakátokon. Egy alkalommal, amikor szülőknek tartottam előadást, beszámoltam nekik arról, hogy útban odafele, miközben jöttem ki az egyik plázából, számoltam, hány szexuális jellegű hirdetménnyel találkozom, amíg kijutok. 6-7 ilyennel találkoztam úgy, hogy végig sem jártam a bevásárlóközpont egészét. 

Túlszexualizált társadalomban élünk, így ez elkerülhetetlen. Nem lehet kizárni őket. Márpedig ha egy gyerek lát vagy hall valamit, akkor megpróbálja kideríteni a választ a felmerülő kérdéseire, vagy épp maga által gyártott elképzelésekkel tölti ki a hézagokat. Ez lehet olyan tévhit is, ami szorongást okoz neki. Csinálhatunk úgy, mint hogyha nem lennénk szexuális lények, de azok vagyunk.

Sok szülő fél attól, hogy ha beszél a gyerekével a szexről, az majd hamarabb kezd nemi életet élni. 

Ez egy tévhit. A kutatások – nem egy, hanem temérdek, köztük metaanalízisek és áttekintések – egyértelműen megmutatják, hogy ez nem így van, sőt. Európában azokban az országokban a legjobb a helyzet akár a serdülőkori terhességet, akár a szexuális úton terjedő betegségeket tekintve, ahol a legnyíltabb a kommunikáció. Ez azért is fontos, mert ha beszélünk a szexualitásról, és helyes információkat adunk át, akkor a tini egyrészt nem tölti ki a hiányzó részeket félinformációkkal, tévhitekkel, másrészt képessé válik arra, hogy saját maga hozzon egy döntést, hogy a szexuális egészségét pozitív irányba befolyásolja. Ha tisztában van azzal, hogy mivel jár, ha nem védekezik aktus közben, vagy mi a következménye az óvszer nélküli együttlétnek, akkor képes lesz eldönteni, hogy mit tesz a saját egészségéért. Hiszen látja, hogy hogyan, miként védekezhet, és hogy ez miért olyan fontos. A megfelelő információkkal ráadásul nemcsak a terhességtől vagy a betegségtől, de az abúzustól is meg tudjuk védeni a gyerekünket. A szexualitásba ugyanis beletartozik az is, mikor és hogyan mondhatok nemet, mik a jogaim, hogy működnek a kapcsolatok, mitől lesz jó nekem. 

Ha ezt egy szülő felismeri, mi a következő lépés?

Fel kell mérniük, hogy nekik vajon megvan-e az az információ, ami nem téves, ami valid forrásból származik. Amit jól át tudnak adni a gyereknek, ha beszélgetésre kerül sor. Ám gyakran a szülő annyira szorong ettől a helyzettől, hogy a beszélgetés kevéssé lesz hatékony a gyerek szempontjából. Éppen ezért érdemes átgondolnunk, mi hogyan vagyunk ezzel, milyen érzések, gondolatok jelennek meg bennünk, ha elképzeljük, hogy a szexualitásról beszélgetünk a gyermekünkkel. Az is fontos, hogy mit érzékeltetünk a gyerekkel: szabad-e otthon erről beszélni, vagy tabunak számít, és csak kínos perceket jelent, ha szóba kerül bármi ezzel kapcsolatban.

Említetted, hogy a SzexEd azt tervezi, hogy edukálja a szülőket.

Többalkalmas szülőtréningeket tervezünk, ahol az egészségfejlesztési irányelveket szem előtt tartva, interaktív módon oldjuk a félelmeket, oszlatjuk el a tévhiteket. Láttam már könnyes szemű anyukát, aki attól félt, hogy az elsős kislányának rosszat tesz azzal, ha beszél vele az ő szintjén a szexualitásról. Ugyanakkor sok olyan visszajelzést kapunk, hogy akik részt vettek a tréningünkön, utána könnyebben kommunikáltak a gyerekükkel is. A szülő megtapasztalta, hogy lehet úgy beszélni a témáról, hogy az nem vulgáris, nem felháborító, egyszerűen teljesen természetes. Ugyanúgy, mint akár az, hogy a menstruációról beszélünk. Nagyon fontos lenne, hogy a szülők erre képesek legyenek. Ez rájuk is visszahat, hiszen nagyon sok felnőtt sincs tisztában minden információval, részben pont amiatt, mert az ő fiatalkorában erről vele senki sem beszélt érdemben, nyíltan. Miközben egy életen át érdemes lenne foglalkozni a szexualitással.

Mi az a kor, amit ha a gyerek elér, már tudnia kellene az alapvető tényeket?

Nagyon fontos szakmai irányelv a prevencióban, hogy amit lehet, azt meg kell előznünk, legyen szó betegségről, tinédzserkori terhességről, sérülésről, szorongásról. A legtöbb osztályba akkor hívtak minket foglalkozást tartani, amikor már gond volt, amikor már történt valami. Miközben mi azt tudtuk vállalni, hogy a további problémák megelőzéséért teszünk azzal, hogy prevenciós foglalkozássorozatot tartunk. Nagyon fontos lenne például, hogy ne várjuk meg a női test működésének leírásával azt a percet, amikor a lányunknak megjön az első menstruációja. Így ugyanis egy csomó lépést kihagyunk, ami lényeges a megértésben. Már óvodáskorban beszélgethetünk a testrészekről, hogy legyenek nekik neveik, ne fűződjön hozzájuk szégyenérzet, félelem. Már ebben a korban foglalkoznunk kell a higiéniával, a határokkal, a bugyiszabállyal is. Így később lesz mire építkeznünk. Minden kornak megvan a maga szintje, így természetesen az óvodásnak nem a szexuális együttlét konkrét biológiáját magyarázzuk el. Mindig a gyerek korához, érdeklődéséhez igazodjunk, és így építkezzünk. Minél hamarabb elkezdjük az edukációt, az annál inkább megtérül később. 

Mi az, amire szükség lenne a gyerekeink jólléte érdekében?

Arra lenne szükség, hogy a szakemberek és a szülők összefogjanak. Legyen több olyan, az interneten elérhető tartalom, ami a szexedukációval foglalkozik. Befogadható, szórakoztató módon, akár sorozat vagy animációs film segítségével. Alapvetően nem az a gond, hogy van pornó, hanem az, hogy nincs más. Ha egy gyerek meg akar tudni valamit a szexről, a felnőttfilmeknél lyukad ki, mert alig van olyan elérhető, minőségi információs tartalom, ami izgalmas, érdekes lenne, és úgy magyarázná el a szexualitást, ahogy arra egy tininek szüksége van. Például úgy, hogy nemcsak a veszélyek elkerüléséről edukál, hanem a pozitív szemléletet is megjeleníti. Az egészségfejlesztés társadalmi szempontjáról pedig még nem is beszéltünk, vagy arról, milyen körülményesen lehet hozzájutni óvszerhez vagy fogamzásgátló tablettához. Ha ma egy fiatal védekezni akar, nincs egyszerű dolga. Komplex, rendszerszintű változásokra lenne szükség a gyerekeink védelme, edukálása érdekében.