gyerek hazugság életkor

Füllentés és hazugság között nagy különbség van: a gyerekeknél inkább az előbbi kifejezést használjuk, de egy bizonyos kor után már ezek az apró valótlanságok átcsaphatnak hazugságokba. 

Az NPR szerint „a korai gyermekkorban a hazugság, a kognitív fejlődés fontos mérföldköve”. Az emberi természethez hozzátartozik ez a szokás, azonban a gyerekek és a kamaszok kiemelten sokat hazudnak. Lássuk, melyik életkor mi jellemzi!

2-3 éves kor: a kisgyerekek hazugságai

A kisgyermekek számos okból hazudnak, és egyik sem rosszindulatú. Elizabeth Berger gyermekpszichiáter szerint a gyerekek ebben a korban még nem tudják, mi a különbség „a valóság, az álmodozás, a vágyak, a fantáziák és a félelmek” között. Lehet, hogy túl fiatalok ahhoz, hogy tudják, hogy a hazugság helytelen, egyszerűen csak elmosódik a határ a játék és a valóság között.

Néha csak azért hazudnak, hogy kifejezzenek valamit, amiről azt kívánják, hogy igaz legyen. „Erős érzelmek késztethetnek egy két- vagy hároméves gyereket arra, hogy azt állítsa: »Megette a sütimet!«, amikor a kistestvér nyilvánvalóan nem tett semmi ilyesmit” – mondja Berger.

A következőket teheted:

• Dicsérd meg a képzelőerejüket és a történetmesélést. Idővel ez segít nekik abban, hogy különbséget tudjanak tenni a fantázia és a valóság között.
• Segítsünk nekik azonosítani a hazugság mögött rejlő érzéseket olyan kijelentésekkel, mint például „úgy hangzik, mintha azt szeretnéd, hogy a bátyád veled játsszon”.
• Segítsünk nekik elkerülni a „bajt” azzal, hogy kijelentjük: „A könyveid a padlón vannak. Tedd vissza őket, kérlek.” Ez hatékonyabb, mint egy olyan kérdés, amely hazugságra invitálja őket: „Levetted az összes könyvedet a polcról?”.
• Az igazmondás fontosságáról szóló kioktatás mindig süket fülekre talál. 

Az óvodáskorúak így füllentenek

Ahogy a gyerekek egyre beszédesebbé válnak – és egyre jobban kiismerik azokat a helyzeteket, amelyek büntetéshez vezethetnek –, a hazugságaik is egyre gyakoribbá válhatnak. Lehet, hogy azért hazudnak, mert azt kívánják, bárcsak ne tették volna meg azt, amiért most mérgesek rá a szülők, vagy mert a fantáziájuk túlpörög.

Amikor Kimball Lewist, az Empowering Parents vezérigazgatójától kértek tanácsot a gyermekkori hazugság kérdésének kezelésével kapcsolatban, azt mondta: „Ne kezeljük a hazugságot erkölcsi kérdésként – kezeljük inkább viselkedési problémaként. Amikor a gyermeked hazudik neked, természetes, hogy elárulva és dühösnek érzed magad. De itt az igazság:

A füllentés visszaszorítása érdekében mindig hangsúlyozd az őszinteség fontosságát, mutass te is példát az őszinteségre, és segíts gyermekednek megérteni a hazugság következményeit. A hazugsággal közvetlen az eset után foglalkozz, hogy az emlék még friss legyen még benne is.

Ebben a fiatal korban még tanácsos a valótlanságokat megkérdőjelezni! A gyerek nem fog ezen megsértődni vagy neheztelni érte. Gyakran előfordulhat, hogy meglepnek azzal, hogy beismerik a valótlanságot.

Az alsósok ferdítései

Amikor a gyerekek az általános iskola elején járnak, hazudhatnak, hogy így keresgéljék határaikat – Berger szerint ez azért van, mert „az ebben a korban a szabályok és felelősség gyakran túl sok egy gyereknek. Ennek eredményeképpen gyakran hazudnak, hogy megbékítsék azokat az erőket, amelyek látszólag több teljesítményt követelnek, mint amennyit ők képesek ebben a korban nyújtani”.

A szülők számíthatnak arra, hogy a hazugságok az iskola, a házi feladat, a tanárok, sőt még a barátok kapcsán is felbukkannak. Bár a gyerekek egyre jobban elfedik a hazugságokat, azokat még mindig viszonylag könnyű észrevenni. Az a fajta hazugság, hogy nincs matek-házifeladat, gyakran gyorsan leellenőrizhető.

• Ebben a korban is nyíltan beszélj továbbra is az őszinteség fontosságáról, és kerüld el, hogy olyan helyzetbe szorítsd a gyereket, ahol hazudnia kell.
• Tudasd vele, hogy nem fogsz haragudni, amíg ő igazat mond, bármi is legyen az igazság – és tartsd is be ezt az ígéretedet.
• Bátorítsd őket arra, hogy képzeljék magukat a másik helyébe azzal a kérdéssel, hogy „Te hogy éreznéd magad, ha a legjobb barátod hazudna neked?”. 
• Vedd észre és dicsérd meg a gyermeket, amikor őszinte, különösen akkor, ha ez az őszinteség nem feltétlenül válik az ő javára.

Ebben az életkorban a hazugságra adott válaszod már közvetlenebbé válhat. Victoria Talwar, a McGill Egyetem Nevelési és Tanácsadási Pszichológia Tanszékének docense a következőket tanácsolja:

„A hazugságra válaszul legyünk határozottak és komolyak, és mondjuk azt: »Ez úgy hangzik, mintha nem mondanál igazat« vagy »Teljesen biztos vagy benne, hogy ez történt?«. Tedd világossá, hogy nem dőlsz be a hazugságoknak, hanem méltóságteljesen lépj tovább, miután meghallgattad, és ha kell, gyengéden kijavítottad a gyereket. Viszont kerüld a további szembesítést a gyermekkel, illetve az igazság túlzott kikutatását, kivéve, ha a helyzet komoly és nagyobb figyelmet igényel a téma.”

A 9-10 éves korúak így ködösítenek

Amikor egy gyermek eléri a kamaszkor küszöbét, azt az átmeneti kort, amikor már nem kisgyerek, de még nem is kamasz, a hazugságok okai kezdenek megváltozni. Ahogy dr. Jeffery Bernstein pszichológus írja a Psychology Todayben: „A tizenévesek és tinédzserek hazudhatnak azért, hogy megpróbálják elkerülni a bajt, hogy megvédjék egy barátjukat, akit kedvelnek, vagy hazudhatnak, mert túl zaklatottak ahhoz, hogy beszéljenek fájdalmas tapasztalataikról, például a kortársak elutasításáról. A legjobb, amit szülőként tehetsz, hogy nem reagálod túl a gyermeked hazugságait. Ha túlreagálod, akkor csak egy nagyobb akadályt építesz magad és a gyermeked közé, aki nem érzi magát elég biztonságban, hogy megnyíljon előtted.”

Kamaszkorban a szakértők azt tanácsolják a szülőknek: álljanak ellen a késztetésnek, hogy személyeskedjenek. Fontos, hogy biztosítsd a gyermeket arról, hogy nem fogsz felháborodni vagy megbüntetni őt azért, amit mond, és tartsd is be a szavad. Maradj pártatlan, és próbáld meg feltárni azokat a mélyebb érzelmeket vagy félelmeket, amelyek arra késztették a gyereket, hogy hazudjon – szégyen és ítélkezés nélkül.

Az Empowering Parents azt mondja, hogy: „A mögöttes viselkedés okaira összpontosítsunk, ne magára a hazugságra. A gyerekek általában azért hazudnak, hogy ne kerüljenek bajba azért, mert valami rosszat tettek.” Természetesen ne hagyd figyelmen kívül a hazugságot, de energiád inkább összpontosítsd arra, hogy megértsd és megszakítsd az azt kiváltó viselkedést.

amelyekkel valakinek az érzéseit akarod kímélni. Bármikor, amikor a gyermek beismeri, hogy hazudott vagy valami rosszat tett, dicsérd meg az őszinteségéért.

Kiskamaszhazugságok

Kamaszkorban a fizikai és érzelmi változások rohamos mértéke miatt a tizenévesek sebezhetőbbnek érzik magukat, mint valaha. Hazudhatnak azért, hogy beilleszkedjenek, hogy a növekvő bizonytalanság érzésén keresztül a magabiztosság külső látszatát keltsék, vagy hogy különlegesnek vagy kevésbé kínosan érezzék magukat.

Lehet, hogy a hazugságok által szembeszállnak a szülői szabályokkal, és gyakran hazudnak a társadalmi nyomás hatására is, hogy egy bizonyos módon reprezentálják a külső megjelenésüket, vagy hogy bizonyos tevékenységekben vegyenek részt, amelyek „menőnek” tűnnek.

Vagy egyszerűen azért nem mondanak igazat, mert egy átmeneti fejlődési szakaszban vannak, amikor a függetlenségre törekedve eltávolodnak a szüleiktől, miközben még mindig vonzódnak hozzájuk a szülői kapcsolat és az útmutatás miatt. De lehet az is, hogy azért hazudnak, „mert úgy érzik, megtehetik” – azért, hogy megerősítsék saját személyes autonómia- és tekintélyérzetüket. És persze azért is, hogy elkerüljék vagy késleltessék cselekményeik következményeit.

A kamasz életkor kihívásai

Egy, a Science Directben közzétett, a hazugságról szóló tanulmány szerint a tizenévesek többet hazudnak, mint bármely más korosztály. (Más tanulmányok ugyanerre a következtetésre jutottak.) Dr. Nancy Darling, az Oberlin College pszichológiai tanszékének vezetője, aki több mint 20 éve kutatja a tinédzserek hazugságait, három fő kategóriáját azonosított: a kerülő hazugságot (olyan témákról, amelyekről nem akarnak beszélni), a kihagyásos hazugságot (azaz kulcsfontosságú információk kihagyása) és az elkövetési hazugságot (szándékos, nyilvánvaló hazugság).

A tizenévesek hazudozásának leggyakoribb okai a következők: a bajtól való megmenekülés, tiltott cselekvések, magánéletük megóvása, függetlenségük megteremtése, vagy mert úgy gondolják, hogy a szüleik szabályai igazságtalanok velük szemben. Gyakran hazudnak a pénzköltésről és arról is, hogy kivel lógnak együtt, mit csinálnak, hogy felnőtt felügyelete alatt állnak-e, a romantikus kapcsolatokkal kapcsolatban is, valamint az ivási szokásaikról, pornóról vagy a szerhasználatról.

Ebben a szakaszban Bernstein szerint egyre fontosabbá válik, hogy „tisztában legyünk a különbséggel a kockázatos viselkedést, köztük a droghasználatot leplező hazugságok és a kisebb, mindennapi hazugságok között”.

A serdülők őszinteségét vizsgáló 2017-es longitudinális tanulmány megállapította, hogy a meleg, bizalomteljes gyermek-szülő kapcsolat (különösen az anyai kapcsolatok) összefüggésbe hozható a kamaszkori hazugság (és az alkoholfogyasztás) csökkenésével. Adataik rávilágítottak az „összetartó, szemben a túlságosan korlátozó szülői magatartás előnyeire”. Laikusan fogalmazva, a tizenévesek őszintébbek a szüleikkel, ha szeretőnek és támogatónak érzik őket; és nagyobb valószínűséggel hazudnak, ha túlzottan ellenőrzöttnek és felügyeltnek érzik magukat.

Az egyik legjobb dolog, amit egy szülő tehet a tinédzserekkel, hogy elősegíti a nyílt, ítélkezésmentes kommunikációt.

Kimball Lewis, az Empowering Parents munkatársa azt javasolja, hogy a viselkedés és a hazugság külön-külön következményekkel járjon. „Ha a gyermek későn jön haza a megbeszélt takarodóhoz képest, majd hazudik arról, hogy miért késett, adj két külön következetes büntetést: egyet a takarodó elmulasztásáért, és egy másikat magáért a hazugságért. Így a következő alkalommal, amikor a gyermeke elmulasztja a takarodót, választhat, hogy őszinte lesz, és csak egy büntetést kap, vagy hazudik, és két következménnyel is jár a tette.”

És ne félj elmesélni a tinédzser gyerekednek, amikor te hibáztál, vagy valamit rosszul csináltál, akkor hogyan mondtad el az igazat, hogy orvosold a helyzetet. Például: „Ma hibát követtem el egy jelentésben. Aggódtam miatta, de azonnal elmondtam a főnökömnek, ahelyett, hogy megvártam volna, amíg ő rájön.” Ha látják, hogy te is példát mutatsz az őszinteségre, az arra fogja ösztönözni a gyereket is, hogy ők is kövessék a példád.