Florence Irene Ford 1861. szeptember 3-án született egy vagyonos helyi gyapotültetvényes, Washington Ford gyermekeként, és alig volt tízéves, amikor 1871-ben a sárgalázjárvány következtében elhunyt – édesanyja, Ellen nehezen tudott beletörődni a tragédiába, lánya sírhelyének kialakításakor pedig különleges kéréssel fordult a temetkezési vállalkozóhoz.
Az édesanya azt szerette volna, ha Florence sírja mellé építenek egy kicsiny föld alatti kamrát, ahová vihar esetén lesétálhat, és kedves szavakkal megnyugtathatja lányát, aki életében mindig megriadt a villámlástól és mennydörgéstől, és nála keresett menedéket, amíg el nem múlt az égzengés. A közvetlenül a sírkő mögött elhelyezkedő miniatűr föld alatti „bunkert” egy fém ajtófedél rejti, melyet felnyitva négy lépcsőfokon át sétálhatunk le a „mélybe” – itt eredetileg egy üvegfalon keresztül közvetlenül rá lehetett látni Florence koporsójára, a temetőgondnokság azonban vandáloktól tartva később cementfalat helyezett az „ablak” elé.
A titkos föld alatti helyiséget eredetileg csak a családtagok látogathatták, a szülők halála óta azonban már bárki számára engedélyezik a belépést – napjainkban nemcsak a helyiek, hanem az erre járó turisták körében is népszerű látnivaló, sokan a mécsesek és virágok mellett játékokat, babákat és egyéb tárgyakat is otthagynak az apró „óvóhelyen”.
