eltűnt testvérek

A korabeli újságokban öt sötét szempár néz farkasszemet az olvasóval, akiket a szüleik a haláluk napjáig kerestek, hiszen nem hitték el, hogy azon a karácsonyi éjszakán valóban meghaltak a tűzesetben. Létezik-e ennyi véletlen, vagy valóban valaki szándékosan gyújtotta fel a házat, hogy magával vigye az öt gyereket a vaksötét éjszakába?

Hátborzogató események sora

1945-ben az olasz származású Sodder család az egyesült államokbeli Fayetteville-ben a karácsonyra készült. A Mussolini-diktatúra elől menekülő családfő és szintén olasz származású felesége 10 gyermeket nevelt; a legidősebb 23 éves volt, a legkisebb pedig csupán kettő. A legnagyobb lány, Marion egy helyi áruházban dolgozott, és mivel húgainak aznap hozta haza a karácsonyi ajándékot, így a gyerekek megkérték a szülőket, hogy hadd maradjanak fent tovább játszani. Először a két idősebb fiútestvér és az apjuk indult aludni, majd az anya és a kis Sylvia is nyugovóra tért. Ám az asszony a lelkére kötötte a lányoknak, hogy csak addig játszhatnak, míg a két kisebbik fiútestvérük meg nem eteti a csirkéket.

Ezek után kezdődtek a hátborzongató események. Először éjjel 1 körül a telefon csengett, az édesanya felvette, de miután egy ismeretlen embert kerestek, és elmondta, hogy itt ilyen nem lakik, a hívó fél gúnyosan nevetni kezdett, majd megszakította a vonalat. Később észrevette, hogy a házban minden lámpa ég, a sötétítők nincsenek elhúzva és az ajtók is nyitva vannak. Miután elrendezett mindent, lefeküdt aludni, de kis idő múlva furcsa koppanásokat hallott a tetőről, mintha valami ráesett volna, majd legurult és a földre huppant. Majd csend lett, és az anya visszaaludt. 

Találtak csontokat, de nem az eltűnt gyerekekét 

Éjjel fél 2-kor már füstre és felcsapó lángokra ébredtek: a házuk lángokban állt. A szülők és a tíz gyerekből öt – egyikük a seregben szolgált – ki tudtak jutni, de a fiatalabbak, akik este nem tértek nyugovóra, soha többé nem kerültek elő. Már a mentés körül is sok volt a furcsaság: a szomszédjuktól nem tudtak telefonálni a mindössze 4 kilométerre lévő tűzoltóállomásra, mert elvágták a telefonkábelt, egy arra járó utazó pedig látta a tüzet, és egy közeli vendéglőből próbált segítséget hívni, de a központ nem volt kapcsolható. Az apa, George mezítláb kapaszkodott fel a ház falán, hogy kimentse az emeleten alvó gyerekeket, mert a létra, amit mindig a ház közelében tartottak, nem volt a helyén, a vödröket pedig szintén nem tudták oltásra használni, mert tele voltak jeges vízzel. Ezt azért nem értették, mert egyikük sem töltötte őket fel, éppen a hideg időre való tekintettel. A szülők és a négy gyerek, akik ki tudtak menekülni, végignézték, hogy az otthonuk a lángok martalékává válik. Utólag azonban senki nem tudta megmagyarázni, hogy lehet, hogy a kisebb gyerekek nem ébredtek fel a kiabálásra, és nem kértek segítséget az ablakon át. 

A hivatalos magyarázat szerint a tűz a gyerekek minden földi maradványát megsemmisítette, ám az anya ebbe nem nyugodott bele, hiszen a romok között még könyveket is megtaláltak épen, így kizártnak tartotta, hogy az öt gyerek egyikének sem találták meg a csontvázát. Néhány évvel később aztán egy patológusprofesszor közreműködésével újra feltúrták a területet, és csigolyacsontokat találtak. A vizsgálat alapján egy 17–23 év körüli embertől származhattak, ám a legidősebb eltűnt gyerek is csak 14 éves volt. 

Ismeretlen férfi kopogott be

A nyomozás során a szülők jó néhány furcsaságra visszaemlékeztek a tüzet megelőző hetekből. Például egy biztosítási ügynök rémisztő jóslatára. A férfi – miután összeszólalkozott Sodderral, mert az nem beszélt túl szépen Mussoliniről – azt mondta, hogy ezekért a szavakért a házuk fel fog gyulladni, és a gyerekei mind odavesznek. Néhány nappal korábban pedig egy idegen férfi kopogtatott be munkáért hozzájuk, majd a beszélgetés közepén felpattant és körbejárta a telket. Közölte, hogy a villanykapcsolók nem jó minőségűek, és könnyen tüzet okozhatnak. Ezt azért is furcsállta a családfő, mert a villanyhálózatot éppen korábban korszerűsítették. De arról is beszámoltak az idősebb testvérek, hogy észrevették, hogy egy sötét autóból rendszeresen figyelték a hazafelé igyekvő testvéreiket a korábbi hetekben.

A hátborzongató eseményeknek azonban ezzel nem lett vége. Többen jelentkeztek, hogy a tűz éjszakáján látták a gyerekeket egy kocsiban, sőt, egy pincérnő megesküdött rá, hogy másnap reggel egy parkolóban ő vitt reggelit az öt Sodder testvérnek. Többször kaptak üzenteket, leveleket, egy alkalommal például – évekkel később – egy 30 körüli férfi fotóját, aki kísértetiesen hasonlított az egyik eltűnt gyerekre. Az anya, Jennie arról számolt be, hogy minden alkalommal a borítékot láthatóan már kinyitották, majd újra lezárták. A szülők soha nem adták fel a keresést, ám 1969-ben George, majd húsz évvel később Jennie is elhunyt. A legkisebb testvér, Sylvia 2013-ban adott interjút, amelyben elmondta; apjuk a haláláig állította, hogy a gyerekei nem vesztek oda azon az éjszakán. Azt gyanította, hogy amikor az anyjuk először lement a földszintre a telefont felvenni, és nyitva találta az ajtókat, már nem voltak a házban. De hogy mi történt velük azután, már talán soha nem tudjuk meg.