család erőszak

A gyerekkori szexuális abúzus gyakorisága, megléte nagyon nehezen mérhető, hiszen az áldozatok hallgatnak. Kutatók szerint Magyarországon a látencia huszonnégyszeres, tehát huszonnégy esetből csak egy derül ki. Felmérések szerint a gyerekek körülbelül 20 százaléka szenved el valamilyen szexuális abúzust 18 éves koráig. A lányok esetében ez a szám magasabb, egyes kutatások szerint akár a 60 százalékot is elérheti. Az elkövetők 85-99 százaléka férfi, ezért elmondható, hogy a gyerekkori szexuális abúzus a nők és gyerekek elleni férfierőszak egyik formája.

Mi lehet az oka annak, hogy éppen most kerülnek elő ezek a „csontvázak a szekrényből”? Eddig miért maradtak rejtve előttünk?

„Mindig is jelen lehetett a családon belüli erőszak, ám a felszínre elsősorban az internet és a közösségi média elterjedése hozta, illetve sokat számít az is, hogy az utóbbi időben megszólaltak olyanok, akik vállalták a gyermekként elszenvedett szülői bántalmazásokat” – mondja Galambos Balázs, a Szépen Válj El Válásközpont alapítója, akivel számtalanszor megesett már, hogy épp egy-egy válás normális mederben való levezénylése vagy egy házasságátvilágító audit során szerzett tudomást az addig titokként őrzött családi erőszakról.

„De sok múlik azon is, hogy a sajtó éppen mire helyezi a hangsúlyt, és miután a korábbiaknál kicsivel nagyobb sajtófókusz van a témán, azt érezhetjük, az utóbbi időben megnövekedett a gyermekbántalmazások száma. 

Hogy erről keveset, vagy egyáltalán nem hallunk, annak az az iszonyatos szégyen az oka, amit a bántalmazott férfi érez. Hiszen mit tehetne egy ereje teljében lévő, jól megtermett, általában magas beosztásban lévő, kisportolt férfi akkor, amikor a 45-50 kilós felesége karmolja és őrjöngve veri? Ha visszaüt, az sok szempontból nem megoldás, és akár egy látlelet fel is használható ellene. Több ilyen esettel is találkoztunk már. Sőt az sem ritka, amikor mindez a gyerek előtt történik meg, így ő is bántalmazottja lesz az esetnek. 

Mi lehet az oka annak, hogy főként a férfiak követik el a legtöbb családon belüli erőszakot?

„Egy tanulmány szerint a csecsemők és a kisgyermekek esetében az érzelmek sokkal nagyobb tárházát fogadjuk el, ha az a gyerek egy kislány. További érdekesség, hogy a lányok érzelemkifejező eszköztárában megkérdőjelezhetetlenül elfogadott a szomorúság, míg a düh kimutatása egyáltalán nem. Hogy miért? Mert nem tanítjuk meg nekik, hogyan lehet a haragot megélni. Mondván, a lányok nem élhetik meg a dühüket” – összegzi Herkules Mónika, a válásra specializálódott központ projektvezetője. 

„A kisfiúknál még ennél is szűkebb az az érzelmi spektrum, amit engedünk megélni nekik. Majd, amikor felnőtt férfiak lesznek, csodálkozunk, hogy nem beszélnek az érzéseikről. Hát persze hogy nem, hiszen úgy nőnek fel, hogy az érzésekről nem lehet beszélni, nem lehet sírni sem, nem mutathatják ki, ha szomorúak. 

Miután sokkal szélesebb érzelmi spektrumot hagyunk megélni a kislányoknak, mint a kisfiúknak, nem csoda, hogy a családon belüli erőszak 90 százalékát a férfiak követik el, hiszen nincs meg az eszköztáruk, nincs mintájuk arra, hogyan kell normálisan, intelligensen kezelni a krízishelyzeteket.

Nem tudják, hogyan kell a dühöt és a szomorúságot úgy formába önteni, hogy az ne legyen magukra és a környezetünkre is káros” – hangsúlyozta a projektvezető.

Mi az a kritikus pont, amikortól már gyerekbántalmazásról beszélhetünk?

„Ha lekeverünk egy nagy pofont a gyereknek, mert nincs jobb eszközünk a nevelésre. Egy felmérés kapcsán a megkérdezett felnőttek 70 százaléka azt nyilatkozta, nem lesz semmi baja a gyereknek, ha néha odacsapnak neki.

Ez egyrészt óriási probléma, másrészt a fizikai bántalmazás egyik az egyik oka annak, hogy krízishelyzetben nem találunk más megoldást, így utolsó mentsvárként vagy kényszerítő eszközként arra vetemedünk, hogy elkapjuk a gyereket, és rajta vezetjük le a feszültségünket akár egy munkahelyi konfliktus vagy kudarc miatt is” – mondja Herkules Mónika.

Mi az oka annak, hogy a legtöbb atrocitás családban, otthon történik, és azok bántják a gyerekeket, akik valóban közel állnak hozzájuk?

„Mondok erre egy példát. Dolgoztunk egy olyan házaspárral, akik akkor kértek tőlünk segítséget, mert már a válást fontolgatták, amikor a harmadik közös gyermekük még csak ötnapos volt. Az apuka a házasságátvilágító auditokon bevallotta, hogy neki indulatkezelési problémái vannak, és néha megveri az ötéves gyermekét. Elmondta, hogy ezt akkor teszi meg, amikor tehetetlennek érzi magát, mert nem tud kommunikálni a feleségével, mert bezárva érzi magát, hogy nincs elismerve a munkája, ahogyan a családon belüli tevékenysége sem.

Az ebből eredő indulatnak pedig egy idő után már nem tudott parancsolni, így az családon belüli erőszakként manifesztálódott” – osztotta meg tapasztalatát Galambos Balázs. „További ok lehet, ha valakit szintén bántalmaztak gyermekkorában, mert akkor azt a mintát viszi tovább, amit otthon látott. Az már a jobbik eset, amikor valaki ezt felismeri, és segítséget kér, hogy változtatni tudjon a helyzeten.

A gyámhatóságoktól és a gyermekjóléti szolgálatoktól származó adatok alapján döbbenetes mértékben megnövekedett a családból kiemelt gyerekek száma. Ennek az az oka, hogy a szülők nem vagy csak nehezen tudták kezelni azt az irtózatos nyomást, amit a bizonytalanság és az összezártság okozott. A kényszerhelyzet miatt sokszor olyan érzések, konfliktusok is felszínre törtek, melyeket az emberek képtelenek voltak kezelni.” 

Szóba került a fizikai bántalmazás, de milyen egyéb megnyilvánulásai lehetnek még a családon belüli erőszaknak?

„Nagyon sok arca van a bántalmazásnak, és nem is feltétlenül azzal szokott kezdődni, hogy lekeverek a másiknak egy nagy pofont. Sokszor szavakkal veszi kezdetét az agresszió, majd a kezdetben vicces felhangot viselő verbális bántalmazás egy idő után már állandó kötözködéssé válik. Ez a megnyilvánulás mindig a hatalomról szól, vagyis hogy az legyen, amit én akarok, és ne az, amit a másik” – ecseteli Herkules Mónika.

„De az indulatkezelési probléma is a bántalmazás egyik formája. Hozzá sem kell nyúlni a gyerekhez, hogy ő állandó félelemben, szorongásban éljen.

A bántalmazásnak van egy gazdasági formája is, amikor az egyik fél elveszi a másik fizetését. Igaz, ad neki némi zsebpénzt, de mindkét kereset fölött csak a házastárs rendelkezik” – sorolta a lehetséges megnyilvánulási formákat Herkules Mónika.

Mi minősül szexuális zaklatásnak, legyen szó párkapcsolatról vagy gyerekekről?

„Bármi, ami a másiknak ellenére van, amikor nem az, nem úgy és nem akkor történik, ahogyan azt valaki szeretné, és ez akár szóban is kimerülhet. Tehát nem csak az számít szexuális erőszaknak, amikor megtörténik a fizikai bántalmazás, amit valaki nem akar” – hangsúlyozza a projektvezető.

„Sajnos az emberek manapság a pornográfián szocializálódnak, és ezeket az erőszakos mintázatokat tanulják meg. Nem tudják, hogy amit látnak, az nem a valóság, az az erőszak egy nőnek általában fájdalmas, megalázó, és nagyon távol van attól, amit egy szeretetteljes szexuális viszonyban meg kellene élni. A lányok pedig azt hiszik, hogy nekik mindazt hagyniuk kell, el kell tűrniük. A nőknek nagyon erősen ki kellene állniuk magukért, és meg kellene húzniuk a határt a saját érdekükben” – nyomatékosította Herkules Mónika, majd kiemelte:

Az lehet igen is, és nem is, mert azt jelenti: még nem döntöttem el. A „nem” pedig nem. És soha nem jelenti azt, hogy „talán”.

A gyerekekkel kapcsolatos szexuális abúzus még talán a nők ellen elkövetett erőszaknál is súlyosabb. Sajnos volt olyan esetünk is, amikor épp az édesanya abuzálta a saját kisfiát. Ezek az esetek mindig arra vezethetők vissza, hogy akik elkövetik, ők maguk is olyan családból jönnek, ahol ezt látták.

Ha az otthon falai között élő tettes-áldozat dinamikát nem kezelik, akkor a gyerekek ezt felnőttként leképezik. A fiúk általában az édesapjuk, a lányok pedig az édesanyjuk mintáját követik.

A gyerekekkel kapcsolatos szexuális abúzus tekintetében van a legnagyobb látencia, mert a gyerekek nem merik elmondani, ha sérelem éri őket, a szülők pedig sokszor nem tudják, hogy mire figyeljenek. Az esetek 80 százaléka kislányokkal esik meg, és mindössze 20 százalék történik fiúkkal. Az, hogy a sajtóban főként a fiúkat érintő esetek kapnak nagyobb hangsúlyt, azt is tükrözi, hogy a témával kapcsolatban egyre inkább kitolódik az ingerküszöbünk.” – mutatott rá a jelenség hátterére Herkules Mónika, a Szépen Válj El Válásközpont projektvezetője.