Felnőttként is megszenveded, ha narcisztikus anya mellett nőttél fel

A poszttraumásstressz-szindróma (PTSD) kapcsán általában olyan tünetekről beszélünk, amik egy korábbi traumatikus eseményre adott válaszként jelentkeznek. Ilyen lehet a szorongás, emlékbetörések, tartós rossz hangulat, levertség, alvászavarok, eltompulás, vagy épp ellenkezőleg: a felfokozott állapot, a tehetetlenség, az önvád vagy akár a düh érzése.

Judith Herman, a Harvard Egyetem klinikai pszichológusprofesszora javaslatára 1988-ban felállítottak egy újfajta diagnózist, ami a komplex-PTSD (röviden CPTSD) nevet kapta. Ezt hosszú távú traumák hatásainak leírására alkalmazzák, legyen az emlékbetörés, izzadás, émelygés, remegés, az érzelmi szabályozás nehézségei, üresség és kilátástalanság érzése, disszociatív tünetek vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok.

Van trauma konkrét traumatikus esemény nélkül is

A CPTSD kialakulása a hosszú távú traumákban gyökerezik, és bár több ismétlődő trauma (például családon belüli erőszak vagy egy háború túlélése) is kiválthatja, általában a gyerekkorban bekövetkezett abúzussal társítják. Ezek között a leggyakrabban fizikai és szexuális bántalmazás, valamint érzelmi elhanyagolás fordul elő.

Annak ellenére, hogy az érzelmi bántalmazást a legtöbb esetben nehéz azonosítani, érdemes komolyan venni, hiszen a fizikai bántalmazáshoz hasonlóan, ennek is súlyos következményei lehetnek. Érzelmi bántalmazásban jellemzően azoknak a gyerekeknek van része, akik narcisztikus anya mellett nőnek fel. Ilyen esetekben az érzelmi bántalmazást szeretetnek álcázzák, az áldozatnak mindig a bántalmazó rendelkezésére kell állnia, a narcisztikus igényeit feltétel nélkül ki kell elégítenie. Az ismétlődő abúzus és elhanyagolás a gyereket egy félelemmel és elhagyatottsággal jellemezhető élethez szoktatja hozzá.

Nem a te hibád, hogy úgy érzed, nem szeret
Nem a te hibád, hogy úgy érzed, nem szeretNadezhda1906 / Getty Images Hungary

Narcisztikus anya mellett felnőni az egyik legkeményebb helyzet, amiben a gyerek találhatja magát. A gyerekek ugyanis ösztönösen keresik az elfogadást, elismerést, törődést és szeretetet. A narcisztikus anyák azonban egyfajta eszközként tekintenek a gyerekeikre, amely vagy kiszolgálja őket, vagy gátolja a vágyaik teljesülését. A narcisztikus ugyanis nem fogadja be a másik szempontját, a saját igényeit helyezi mindenki más elé. Ennek ellenére a gyerekek azt gondolják, hogy ha jobbak lennének, jobban igyekeznének, megkapnák a szükséges törődést, ez azonban egy narcisztikus anya esetében nem igaz. Mivel erre nem kapnak magyarázatot, a gyerekek így elfogadják, hogy velük van probléma, egyszerűen nem elég jók.

A narcisztikusok amellett, hogy saját igényeik kielégítését helyezik az első helyre, gyakran kontrollt gyakorolnak a környezetük felett. Egy ideális világban a gyerek hibázhat, tanulhat, kísérletezhet, miközben élvezi a szülei támogatását. Narcisztikus szülő mellett felnőve azonban nincs meg az önkifejezés szabadsága, a gyerek folyamatos készültségben él, nehogy csalódást okozzon az anyjának, amiből egyenesen következik a büntetés.

De vajon egy kemény szó, kritikai vagy a szeretetteljes törődés megtagadása valóban olyan rossz lenne, mint a fizikai erőszak? A válasz határozott igen. A verbális méreg, amit egy narcisztikus anya áraszt a gyerekei felé, ugyanolyan nyomot hagy a gyerekek lelkében, mint a fizikai abúzus. Nincs egy-egy konkrét traumatikus eset, de állandóan jelen van az elutasítás, a kritika, a bizonytalanság és a viszonzatlan szeretet érzése.

Gondold csak végig: tegyük fel, hogy imádod az apai nagymamádat, de anyádtól mindig csak rosszakat hallasz róla. Gyerekként nehezedre esik kifejezni a nagymamád iránti szeretetedet, mert tudod, hogy anyád mérges lesz miatta. Vagy képzeld el, hogy egy nyitott, cserfes gyerek vagy, aki szeret szerepelni, anyád viszont féltékeny lesz, ha nem ő van a társaság középpontjában. Ezért elnyomod a saját igényeidet, a háttérbe vonulsz és átadod neki a terepet. Szégyen és csalódottság lesz úrrá rajtad, miközben úgy érzed, nem vagy elég jó, hiszen nem tudod megadni anyádnak, amire vágyik. Ezek az érzések, amiket éveken keresztül, nap mint nap megtapasztalnak a gyerekek, hozzájárulnak a mentális problémák, köztük a CPTSD kialakulásához is.

A narcisztikus anya által okozott sérülésekből való gyógyulás folyamata fájdalommal jár. Mindenekelőtt fel kell ismerni, hogy nem egy szerető, támogató anyát kaptál a sorstól, és el kell gyászolni azt a gyerekkort, amire mindennél jobban vágytál, de végül sosem adatott meg. A felismerés után jön a legnehezebb: elfogadni, hogy bármennyire is igyekszel, anyád nem fogja értékelni azt az embert, aki vagy. És bár tőle nem kaptál, de igenis megérdemled a szeretetet. Ezt követően újjá kell építeni a kapcsolatot, de nem az anyáddal, sokkal inkább saját magaddal. Tanulj meg azzal a törődéssel, odafigyeléssel és szeretettel bánni magaddal, amit anyád képtelen volt megadni neked.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Oszd meg másokkal is!
Mustra