A kismama-elbutulás létezik, de korántsem csak negatív hatással van ránk

A várandósság, de talán még inkább a szülés utáni első évek alatt számos anya tapasztal memóriaproblémákat. Elindulunk a konyhába, majd tanácstalanul nézünk körbe, hogy miért is jöttünk ide. Társalgás közben mintha kiesnének a szavak a fejünkből, nem tudjuk befejezni a mondatokat, sőt sokszor még a hirtelen zavarunkat sem tudjuk érthetően elmagyarázni. Ködösek az emlékeink, lassabb a felfogóképességünk, kimerültek és talán kissé nevetségesek is vagyunk. De miért történik mindez?

Leggyakrabban a szülést követő társadalmi elszigetelődéssel szokták magyarázni a jelenséget, azaz hogy az anyák nem érintkeznek felnőtt társasággal, s a gyerek gügyögése mellett egyszerűen (de csupán ideiglenesen) elbutulnak. Kétségkívül nagy befolyással bírhat ez a fajta környezeti tényező is, azonban kutatások kimutatták, hogy ennél jóval többről van szó. A hormonális változások az anyák agyi működésére is nagy hatást gyakorolnak, előidézve ezzel például különböző emlékezetproblémákat. A változások azonban korántsem csak negatív következményekkel járnak, hiszen az agyi kapcsolatok újraszerveződése mind célzottan az új jövevény érdekében történik. Hogy ő túléljen, s önálló, életrevaló egyénné váljon.

A kismamákra és újdonsült édesanyákra jellemző emlékezetzavar különlegessége abban rejlik, hogy más memóriaproblémákkal ellentétben a kismama-elbutulás során (tényleg így hívják a jelenséget) csak bizonyosfajta memorizálások akadályozottak. Ilyen például amikor szántszándékkal próbálunk valamit megjegyezni: a bevásárlólistát, egy ismerősünktől elhangzott mondatot, hogy mit is terveztünk vacsorára, vagy hogy mit akartunk mondani a párunknak, mielőtt meghallottuk az utcán elhaladó kukásautót. Hogy mindezt mi váltja ki pontosan, az a mai napig vitatott, az azonban egyértelmű, hogy szoros összefüggésben van az agyi folyamatok terhesség alatti, látványos átrendeződésével, amely a csecsemő gondozására való felkészülést biztosítja. A terhesség következtében a nők szürkeállományában mutatkozik a legnagyobb különbség, ahol az idegek kapcsolódnak és kommunikálnak egymással. Egy 2016-os kutatás kimutatta, hogy a várandós nők szürkeállománya egyes részein veszített területéből, és ez összefüggésben lehet az emlékezetzavar kialakulásával. A kutatók azonban arra is fényt derítettek, hogy míg a szürkeállomány egyes területein lecsökkennek az idegi kapcsolatok, addig más területeken bővülni kezdenek.

Rosszabb emlékezet, jobb szociális érzékenység

Egy újszülött csecsemő teljes mértékben az őt körülvevő felnőttekre s különösképpen az édesanyjára van utalva. A túlélése, az egészséges testi és lelki fejlődése, személyiségének kibontakozása annak függvénye, hogy mennyire képes felhívni magára az édesanyja figyelmét, s ő miként képes ráhangolódni, kapcsolódni hozzá, megérteni a pici minden búját-baját szavak nélkül is. Az anya agyi működésének átszerveződése ezt segíti elő.

Miközben egyes központi területek a terhesség előrehaladtával veszítenek érzékenységükből, addig más készségközpontok, amelyek a gyerek körül a legszükségesebbek, éppen hogy élesedni kezdenek. Megnövekszik a szociális érzékenység: az együttérzés, az intuíció, a kötődési képesség, a gyerek körüli figyelem és érzékelés. Csupán a külvilággal szemben lankad alapvetően a figyelmünk, s romlik a memóriánk, a csecsemőnkkel szemben általában erősödik. Ezek a készségek azonban kevésbé feltűnőek számunkra leginkább azért, mert korábban nem volt akkora jelentősége, a gyerek megszületésével pedig természetesnek véljük. Ezzel szemben az elbutulás érzése újszerű, aggasztó, és mások jelenlétében – akik nem tudják, mi áll ennek hátterében – kínos is. A kismama-elbutulásnak azonban van még egy jelentős pozitív hozadéka: csökkenti a stresszválaszt. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy kevesebb dolgon és kevésbé stresszelünk, és ennek hatására egyrészt nagyobb lelki békével tudunk biztonságot nyújtani a babánknak, másrészt hatékonyabban tudunk reagálni a valódi veszélyforrásokra.

A jelenség pejoratív elnevezése tehát ne tévesszen meg senkit, csodás előnyökkel is gazdagodunk általa, még ha a feledékenységünk bizonyul is a leglátványosabbnak és legboszantóbbnak. A kismama-elbutulás, vagy más néven momnesia (anya + amnézia) létező dolog, csupán megjelenésének módja, mértéke és ideje változik egyénenként. Vannak, akik meg sem érzik, mások csak a várandósság alatt, megint mások pedig a várandósság 3. trimeszterétől, a szülést követő két évben végig. A kellemetlen tünetek mellett azonban ott vannak a kellemesek is, az elismerésre méltók és boldogítók: hogy olyan anyukává válunk, aki a kimondatlan szavakat is megérti, akiknek „hátul is van szeme”, aki bízhat a megérzéseiben, és nem utolsósorban aki csupán a hangjával is képes megteremteni a biztonságot.