Mikor kell mentőt hívni a gyerekhez? Erre a 3 jelre figyelj

Ha megnézünk egy gyermeket ábrázoló középkori festményt, rögtön szembetűnik, hogy a kicsiket kis méretű felnőttként próbálták megfesteni – az eredmény köszönőviszonyban sincs a gyerekek valódi kinézetével. Ez a kicsik működésére, egészségére, betegségeire is igaz: a gyerekek nem kis felnőttek, azaz nem ugyanúgy reagálnak a különböző vészhelyzetekre és betegségekre, ahogy azt egy felnőttől elvárnánk. De mi okozza ezeket a különbségeket?

Ezért lehet súlyos állapotban szinte észrevétlenül

Az egyik legjelentősebb, általános eltérés abban rejlik, hogy a gyerekeknek óriási tartalékaik vannak. Míg egy idős, több krónikus betegséggel rendelkező személy már-már pengeélen táncol, és ha bármi kizökkenti az egyetlen egyensúlyi állapotából, az már szembeötlő tünettel, jelentős panasszal jár, addig az egészséges, fiatal szervezet nagyon rugalmas, sokféle eltérést tud avatatlan szem számára szinte észrevétlenül ellensúlyozni – magyarázza Márkus Dávid. Így fordulhat elő az, hogy találkozhatunk a sürgősségi ellátásban olyan gyerekekkel, akiknek olyan extrém paramétereik vannak, amikkel felnőtt beteg „nem lehetne életben” – a gyerekek viszont sokszor még ezt is kompenzálni tudják. „De persze az ő tartalékaik sem végtelenek, és súlyos állapotban egyszer kifogynak a kompenzációs mechanizmusokból, ahogy mi mondjuk, „kifáradnak”, ekkor viszont rendkívül gyorsan össze tudnak omlani. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a gyerekek tovább tűrnek, de amikor már nem tudnak tűrni, sokkal gyorsabban romlik az állapotuk” – fejti ki az orvos.

Ezenkívül számos különbség van a gyerekek és a felnőttek testfelépítése között: például ha megnézzük, milyen nagy átmérője van egy felnőtt légcsőnek (17 mm), könnyen belátható, hogy különösebb gondot nem okoz, ha a nyálkahártya 2-2 mm-t megduzzad. Ha viszont egy egyéves gyerek 6 mm átmerőjű légcsövénél duzzadna meg 2-2 mm-t, akkor az átmérő a harmadára szűkül, és ezzel már komoly gondot okoz – ezért van az egyébként, hogy a krupp csak kisgyerekkorban létezik, és ismeretlen jelenség a felnőtteknél. De a különbségeknek vannak nem szigorúan orvosi okai is: elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy felnőtt könnyen el tudja mondani, ha például szorító mellkasi fájdalmat érez, egy csecsemő viszont nem tudja megfelelően kommunikálni a panaszait, és ezzel nehéz feladat elé állítja az édesanyját, akinek naponta sokszor kell kitalálnia, miért nyűgös vagy miért sír éppen a gyerek – éhes, álmos, vagy esetleg valami baja van.

Innen látod, ha nagy a baj

Orvosi képzettség nélkül, laikus szülőként nehezen tudjuk eldönteni, mikor van szükség mentőre, kórházi ellátásra betegség esetén. Márkus Dávid 3 fő dologra hívja fel a figyelmünket, amiket mindenképpen ellenőrizzünk, ha laikusként fel szeretnénk mérni, kritikus állapotban van-e a gyerek: figyeljük meg a mozgását (viselkedését), a légzését és a bőrét.

• mozgás

Már távolról látjuk, ha a gyerek rongybabaszerűen elernyedt, ez kritikus állapotra utal. Ha épp ellenkezőleg, teljes testében megfeszül vagy rángatózik, abból görcsrohamra következtethetünk. Ugyancsak figyelemfelhívó viselkedés, ha aluszékonnyá válik, a megszokottnál nehezebben lehet ébreszteni és gyorsan visszaalszik, vagy ha a viselkedése zavart. Ha arra ébred, hogy valamije fáj, az valóban jelentős fájdalom lehet, aminek mindenképpen utána kell járni, míg ha napközben gyakran panaszkodik valamilyen testrészének a fájdalmára, de a fájdalom soha nem ébreszti fel, az könnyen lehet banális ok miatt is. Mielőbbi kivizsgálást igényel az is, ha a gyerek az egyik lábát kevésbé használja, húzza.

• légzés

A légzés a második fontos jel: nemcsak a légzésszám jelentős megnövekedése vagy csökkenése jelenthet bajt, hanem a légzés jellegéből is tudunk következtetéseket levonni: súlyos figyelemfelhívó jel, ha a légzés láthatóan erőlködő. A nehézlégzés súlyos mivoltára utal az is, ha a bordák között, a szegycsontnál vagy a nyakon behúzódások jelennek meg minden légvételnél, illetve ha a gyerek az orrszárnyával „tátog” légzés közben. Figyelmeztető jel a légzés hangjának megváltozása is. A belégzéskor jelentkező sípolás kruppra vagy légúti idegen testre, a kilégzéskor jelentkező sípolás a kis légutak szűkületére utalhat.  

• bőr

A harmadik dolog, amire figyelnünk kell, az a gyerek bőre. Szokatlanul kékes-lilás bőrszín nagy bajt jelenthet. Ha szobahőmérsékleten vagyunk, mégis hidegek a végtagjai a rosszul lévő gyermeknek, azt szintén komolyan kell venni. A szembetűnően fehér vagy márványozott bőr is sürgős vizsgálatot indokol. A bőr megtekintésekor a kiütések keresésének is van szerepe. Bár a gyerekeknek legtöbbször jelentéktelen kiütéseik vannak (például enyhe vírusfertőzés következtében), egyes kiütéseket komolyan kell venni. Ha a pontszerű (vagy nagyobb) bőr alatti bevérzésekre (kis piros pöttyök vagy foltok) egy átlátszó poharat szorítunk, és a kiütés nem halványul el, sürgősen keressük fel az orvost. Ha a lázas gyereknek kiütései jelentkeznek és a tarkója is merevebbé válik (kevésbé lehet előrehajlítani a fejét), hívjunk mentőt, hiszen minél előbb ki kell zárni az agyhártyagyulladás kockázatát.

Mivel mindennap látjuk a gyerekünket, nem tűnnek fel egyértelmű változások sem

A leggyakoribb talán az a jelenség, amikor a szülők azért nem veszik észre a változásokat, mert nap mint nap látják a gyereküket – jegyzi meg a szakértő. Mindennapi példa erre a vidéki rokonok meglepődése, amikor ünnepekkor meglátják, mennyit nőtt a kis Tomika, míg Tomika anyukájának ez fel se tűnt (volna, ha nem kellett volna kétszer is új cipőt és ruhákat venni neki). Így fordulhat elő, hogy a leggondosabb szülők sem veszik mindig észre, ha egyre több és több vizet iszik és egyre többször jár pisilni a gyerekük, majd lassacskán fogyni kezd. Előfordul, hogy csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor a kialakult cukorbetegség következtében már súlyos állapotban van. „Sajnos arra is láttam már példát – teszi hozzá Márkus Dávid –, hogy a gyereknek már kívülről is jól látható, nagy méretű hasi daganata volt, mire feltűnt egy rutin orvosi vizsgálaton – hiszen az édesanya, aki mindennap fürdette, nem vett észre a változást, mivel alattomosan, lassan nőtt a daganat.” A másik olyan problémakör, amikor sokszor nem fordulnak a szülők időben orvoshoz, a sérülések. Mind a súlyos fej-, mind a hasi sérülés okozhat belső vérzéseket. Egy lépsérülés esetében például a vérzést először megfogja a lép körül lévő kötőszövetes tok, de ez nem bírja a nyomást örökké – egyszer átszakad, és erős vérzés indul meg. Éppen ezért fontos, hogy a fej- és hasi sérült gyerekeket mindig lássa gyermektraumatológus.

A legfontosabb tehát összefoglalva: ha a gyerek légzése, viselkedése/mozgása, bőre megváltozik, mielőbb kérjünk segítséget, hogy ki lehessen zárni a komolyabb betegségeket, illetve időben el lehessen kezdeni a kezelést.