A témáról gondolkodva felidéződik bennem néhány beszélgetés: „Ha nincs munka, folyamatosan szorongok, hogy honnan lesz pénz, ha jön egy munka, pánikba esem, hogy mi lesz addig a kisfiammal, amíg dolgozom.” „Kizárt, hogy kibírjak még egy ilyen tanévet/félévet.” „Nem volt olyan rossz, megvoltunk a gyerekekkel, de lássuk be, alig dolgoztam, és most örülök, hogy valóban elkezdődik az iskola.” Mondják az anyák. „Képtelenség volt otthonról dolgozni, többnyire bejártam az irodába, úgyis üres volt.” „A feleségem először örült, hogy otthon leszek, nem hitte el, hogy napi tíz órát fogok a gép előtt ülni, pedig így lett.” „Nekem tulajdonképpen mindegy, lesz-e iskola, bár azért én is sokat foglalkoztam a gyerekekkel tavasszal, de még belefért. Az »asszony« is elvolt, de most nagyon várja a sulikezdést.” Nyilatkoznak az apák.
A tavaszi karaténidőszak alatt több felmérés is készült arról, hogy hogyan alakult a munka, házimunka, gyerekekkel foglalkozás a családokban. Tény, hogy bár voltak pozitívumai – például a lelassultabb tempó vagy a több együttlét –, mindenkinek nehéz volt. A nagyszülők elmagányosodtak, a pedagógusok mély vízben kellett, hogy boldoguljanak, sokan rettenetesen túlterhelődve, rengetegen elvesztették a munkájukat, a gyerekek pedig meg lettek fosztva a fejlődésük és jóérzésük szempontjából oly fontos közösségtől. Ha a családokat nézzük, a magyar (és romániai) és például a kaliforniai felmérések nagyon hasonló képet mutatnak.
Az anyák fizették a nagyobb árat a karanténért
Most csak felsorolásszerűen:
- az anyák nagyobb arányban vesztették el a fizetett munkájukat, mint az apák;
- az anyák nagyobb részben mentek át csökkentett munkaidős foglalkoztatottságba;
- minden, az apák számára megszakítatlan három óra fizetett munkára az anyáknak egy megszakítatlan óra jutott;
- az anyák kb. fele maradt otthon, az apák kb. harmada;
- az anyák fizetett munkájának elvégzése általában az esti órákra vagy hétvégére csúszott, míg az apák munkaideje jellemzően nem változott;
- illetve a nők jóval nagyobb aránya számolt be arról, hogy a gyerekekkel való törődés mellett igyekezett dolgozni.
Ezek olyan folyamatok, amelyek igencsak visszavetik az anyák munkaerőpiaci helyzetét, és növelik az egyenlőtlenséget a fizetés terén. Volt egy eleve kiegyenlítetlen felállás, ami ellen azért zajlott küzdelem, és most a járvány hatására sikerült jó sok évet visszalépnünk.
Na de mi a helyzet a házimunkával?
Talán a legtöbb férfi érzi, hogy ebből bizony kivette a részét – amit a felmérések is igazolnak. Nők, férfiak elismerik, hogy a karantén alatt az apák többet vettek részt a ház körüli teendőkben, gyereknevelésben, mint korábban. Sajnos azonban a nők a felosztást még mindig igazságtalannak érzik. A magyar mintában 10-ből 4 nő állítja, hogy jó lenne arányosabban elosztani az otthoni feladatokat, míg 10-ből csak 2 férfi mondja ugyanezt. A kaliforniai felmérésben az találták, hogy ha egy családban a férfi vesztette el a munkáját és a nő maradt a kereső, a házimunkában akkor is csupán fele-fele arányban osztoztak. Ugyanakkor ahhoz képest, ahogy korábban osztották el a munkát a családok, a feladatvállalás a két szülő között közeledett egymáshoz. Míg a férfiaknak 22 perccel megnőtt az ilyesmivel töltött ideje, addig a nőké csökkent 20 perccel. De még így is a nők napi 1 óra 50 perccel több időt töltöttek házimunkával, mint férjeik. A magyar kutatás a házimunkák jellege között is különbséget tesz. Jellemző egy kinti-benti határvonal: a férfiak inkább a kinti munkára adják könnyebben a fejüket: a bevásárlás vagy a gyerekek kinti megmozgatása sokkal jellemzőbb, mint hogy főznének. Míg a nők még inkább „beszorultak” a konyhába.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Az Index ezzel kapcsolatos cikkében idézi Gregor Anikót (ELTE-TáTK, Freie Universität Berlin) a magyar kutatás egyik készítőjét: „Ezek a problémák jellemzően a nőkön fognak lecsapódni. Ha a nőknek lóg a belük, ha kimerültek, ha ettől rossz a kedvük, kívülről úgy tűnhet, hogy ők a felelősei annak, ha ez az egész család lelki egészségére rányomja a bélyegét. Miközben nem kapnak segítséget ahhoz, hogy ne rajtuk múljon mindez.” Ezzel együtt az apák helyzete sem egyszerű, ha napi tíz-tizenkét órát dolgozik valaki, akkor nehéz lehet megtalálni az időt az otthoni munkák átvállalására. Nyilvánvalóan társadalmi szemléletváltásra van szükség, hogy rendszerek, struktúrák átalakításával javuljon ez a helyzet. De azért egyénileg, egyes családokban is fontos lehet figyelni arra, hogy a család minden tagja érdekében, akármit is hoz az ősz, csökkentsünk az anyák terhein.
