Pedig sokan vannak, akik nem elégednek meg a boldogító tudattal, hogy az övék a legszebb. Addig nem nyugszanak, míg mindezt hivatalosan is meg nem erősítik nekik. Évente akár többször is. A különböző gyerekszépségversenyek és online pályázatok minden szülő számára lehetőséget teremtenek, hogy megmutathassák a világnak, bizony az ő gyerekük fején van a korona helye. De vajon jól teszik, akik élnek ezzel a lehetőséggel?
Heti kérdésünk így szól: Gyerekszépségverseny: kedves megmérettetés vagy elítélendő dolog?
Mi is ez?
A gyerekszépségversenyek világszerte nagy népszerűségnek örvendő hepeningek, és bár a legnagyobb kultúrája az Egyesült Államokban van az ilyesminek, itthon sem ismeretlen ez a lehetőség. Ezek a rendezvények nem egyformák, bár közös bennünk az, hogy külső megjelenésük alapján hasonlítják össze a részt vevő gyerekeket. A körítés ugyanakkor nagyon más lehet az egyes versenytípusok esetében.
Vannak olyan versenyek, ahol a külső megjelenés mellett a gyerekek egyéb képességeiket is meg tudják mutatni, és – hasonlóan a felnőttszépségversenyeken tapasztalható keretekhez – itt is készülnek kisebb előadással vagy bemutatóval. Máshol elsősorban a külső megjelenésen, és annak is egy sokak szerint gyerekidegen formában történő bemutatásán van a hangsúly. A gyerekszépségversenyeken indulók különböző életkori kategóriákban futnak, és nevezéskor választhatnak, hogy sminkben vagy natúran szeretnének szerepelni. A versenyek egy része nem élő: ezek azt használják ki, hogy minden szülőnek tonnányi saját készítésű és egyre többször műtermi képe is van a gyerekről – itt elég az utód kétdimenziós lenyomatát látniuk az ítészeknek a rangsoroláshoz.
Mint minden gyerekekkel, gyerekneveléssel kapcsolatos kérdés esetében, itt is érvek és ellenérvek sora csap össze. Lássuk, mik ezek!
Nincs elég verseny?
A szépségversenyek ellenzői sokszor alapvetően a versenyeztetéssel nincsenek kibékülve. Nem értik, mi szükség van arra, hogy kisebb-nagyobb gyerekeinket ilyen helyzetnek tegyük ki. Hát nem elég, hogy az iskolában, óvodában folyamatosan versenyhelyzetekkel találkoznak, hogy mindig meg kell felelniük valamilyen elvárásnak? Ebben a korban nem az lenne az elsődleges feladat, és a szocializáció szempontjából lényegesen üdvözítőbb, ha együttműködni és nem versengeni tanulnának meg? Sokak szerint ezek a megmérettetések egyáltalán nem szolgálják a gyerekek érdekeit és az egészséges testi, lelki és mentális fejlődést.
A versenyeket pártolók szerint ugyanakkor egy-egy ilyen esemény, amikor is tulajdonképpen valós tét nélkül próbálhatják ki magukat, a színpadi mozgást és a szereplést a srácok, az élet sokkal komolyabb versenyeire is jó felkészülést jelenthet. Ráadásul a versenyzés egyáltalán nem zárja ki a szolidaritás lehetőségét sem. Ezeken az alkalmakon sokszor barátságok szövődnek, és a gyerekek megtanulják értékelni a többiek teljesítményét is, vagyis igenis profitálnak belőle – mondják.
Miért, ez teljesítmény? – kérdezi erre rögtön az ellenoldal.
Külsőségek
Hát mi abban a dicsőség, mit lehet abból tanulni, hogy az én arcom helyesebb, mint a tiéd? – kérdezik azok, akik ezt az egész gyerekversenyeztetést nem értik. Ők úgy gondolják, inkább káros hatással van a gyerekekre, ha azt tanulják, hogy pusztán testi adottságaik alapján különbnek értékelhetők másoknál. Ha már mindenáron versenyeztetni szeretnénk, hasonlítsunk össze olyasmit, ami mögött valódi teljesítmény van, mondják.
Mások nem ilyen szigorúak, és azt mondják: ez sem ennyire fekete vagy fehér. Nem úgy van, hogy a nyelvtanverseny vér, veríték és könny, a szépségversenyt meg csak kisujjból ki lehet rázni. Arra hívják fel a figyelmet, hogy kisebb korban a tanulmányi versenyek sem feltétlenül a nagy befektetett energiáról, hanem a kiváló képességekről, s így megint csak készen kapott dolgokról szólnak. Persze presztízs, hogy a harmadikos gyerek és a csapat első lett a Bolyai kerületi fordulójában, de ez (remélhetőleg) nem azért történt, mert erre trenírozták őket a szülők, esetleg önállóan gyakoroltak órákat. Egy ideig mindenféle pluszenergia nélkül lehet brillírozni több területen is. Miért legyen épp a szépség a kivétel?- kérdezik.
Értékrend
Sokan vannak, akik attól félnek, hogy a gyerekszépségversenyek, és persze minden más olyan helyzet, amikor a gyerekek külsőségekkel kapcsolatban kapnak óriási visszajelzést (mondjuk sok ezer lájkot a Tiktokon), nagyon torz értékrendet alakíthat ki bennük. Azt üzeni ugyanis, hogy a lényeg az, hogy mások mit gondolnak rólunk, a külsőnkről, és hogy igyekeznünk kell ennek megfelelni.
Mások szerint ugyanakkor mindez csak a való világ, a felnőttek világának leképezése. Álszentség azt mondani, hogy később nem így lesz, hogy később nem fog számítani, mennyire előnyös a külseje valakinek. Inkább tanulja meg fiatalabb korban, mit is jelent az ilyen jellegű összehasonlítás, és éljen a lehetőségeivel, ha már megadatott neki a tetszetős külső. Ráadásul nem igaz az sem, hogy mindezt befektetett munka nélkül érnék el. Ezekre a versenyekre igenis készülni kell, éppúgy, mint más megmérettetésekre – mondják a versenypárti szülők.
Meg se lehet mondani
Kiindulva abból, hogy az ember hajlamos a saját gyerekét a legszebbnek látni, elég nehéz elképzelni, milyen szempontok alapján dönthető el, hogy az egyik helyes kislány szebb a másiknál, vagy egyik vagány kissrác menőbb az összes többinél. Eleve értelmetlen egy ilyen verseny, mivel abszolút nem objektív mércén alapul, mondják az ellenzők. Ha majd a gyerekünk elvérzik a versenyen, csúnyábbnak fogjuk látni? Csúnyább lesz tőle? Vagy a teljesen hozzá nem értő zsűrire hárítjuk majd, ha így alakul? Ha eleve csak azt tudjuk elfogadni, hogy a miénk a legszebb, minek visszük versenyre?
Mások szerint ugyanakkor igenis mérhető a szépség, értékelhető egyfajta skálán a kisugárzás. Ha egyet nem is mind értünk, közös nevező igenis kialakítható még egy ilyen kényes kérdéssel kapcsolatban is.
Evészavar
Nem csak a laikusok szemét bántja ez az erős, külsőségekre helyezett fókusz. Kutatások is igazolják, hogy milyen káros hatással van a versenyeztetett gyerekek önképére a megmérettetések világa, és milyen gyakran vezet különböző testképproblémákhoz és evészavarokhoz. Ennek ismeretében komolyan van, aki kiteszi ilyesminek a gyerekét? – kérdezik az ellenzők.
Azért nem ilyen rossz a helyzet, mondják mások. Míg az amerikai szépségversenyek világa valóban a csillogó, flitterbe öltöztetett kislányok és a körülöttük izgatottan, idegesen ugráló anyukák terepe, itthon ennél jóval szerényebb külsőségek között zajlik egy-egy ilyen verseny, és ezeken nincsenek kitéve a gyerekek se annak, hogy talpig sminkben kelljen tökéletesnek mutatkozniuk, se annak, hogy esetleg fogyókúrázzanak, vagy speciális diétákat tartsanak. Az amerikai szépségversenyek sokszor gyomorforgató világa azért más, mint az itthoni versenyek hangulata.
Elfoglaltság
Nem vesz ez el túl sok időt? – merül fel a kérdés azokban, akiknek kívülről macerásnak és időigényesnek tűnik a felhajtás. Versenyekre menni, portfóliót készíttetni, produkcióval készülni... Biztos, hogy nincs más olyan hasznosabb tevékenység, amire ezt a tengernyi időt lehet fordítani? És hasonlóképpen van a pénzzel is. Válogatók, ügynökségekhez való csatlakozási díjak, nevezési költség, ruhák. Horribilis összeg. Nem lehetne ezt a pénzt a gyerek érdekeit jobban szolgáló dologra költeni?
A gyerek boldogsága nekem minden pénzt megér, mondják azok, akik szentül hiszik, hogy mindez valóban a gyerekek érdekét szolgálja, és nem látnak különbséget az itt vagy a más versenyre, különórákra elköltött vaskos tízezrek között.
Kinek az érdeke?
Persze hogy a gyereké, hiszen eleve ő kérte, hogy hadd jelentkezzen, hadd vegye fel a legszebb ruháját. Imád szerepelni, otthonosan mozog a színpadon, kifejezett öröm neki, ha végre ott állhat. Hát megfosszam ettől? – kérdezik azok a szülők, akik úgy élik meg, hogy csak a gyerekük elemi vágyát elégítik ki. Hiszen annyira élvezi, számára ez remek szórakozás - mondják a versenypárti szülők.
Igaz, hogy nagyon sok gyerek szeret szerepjátékot játszani, a kislányok szívesen öltöznek hercegnőnek, királylánynak, de a játék öröme mindig abban rejlik, hogy szabad, és addig tart, ameddig mindenki szívesen vesz részt benne. Ez nem feltétlenül igaz a szépségversenyekre. Ráadásul mindez inkább a szülőről szól. Azok a szülők, akik felnőttként nem tudnak saját jogon elismerést kivívni maguknak, most a gyerekeik sikereinek farvizén evezve akarnak belekóstolni ebbe a világba? – merül fel a gyanú a többiekben.
Átszexualizálás?
Sokaknak az nem tetszik, hogy – főleg az amerikai verzióban – a gyerekeket felnőttes megjelenésre kényszerítik, sminkelik. Sokan aggodalmukat fejezik ki: nem helyes, hogy kislányokat, kisfiúkat felnőttes pózokba kényszerítünk, hogy életkoruknál idősebbnek sminkeljük őket, és átszexualizált koreográfiákat taníttatunk be nekik.
Itthon nincs így, mondják a versenypártiak. Magyarországon nem a Toddlers and Tiaras sorozatból ismert parádé, hanem gyerekekre hangolt bemutató folyik, mondják a pártolók. Az ellenzők szerint ugyanakkor bár az itthoni versenyek valóban szolidabb keretek között zajlanak, az sem szerencsés, hogy ilyen fiatalon pózolásra tanítjuk és felnőttes beállításokban fotózzuk a gyerekeket, márpedig ez abszolút része az itthon megmérettetéseknek is.
És te mit gondolsz? Jó ötlet, vagy inkább káros egy gyerekszépségverseny?
A szavazás a jobb felső sarokban lévő Facebook-ikonra kattintva nyílik:
