„A magyar közoktatás nem ismeri a digitális oktatás fogalmát” – jegyezte meg egy pedagógus ismerősöm az online otthon oktatás harmadik hetében. Nem meglepő, hogy a családok és a tanárok mindennapjait is alaposan felforgatta az egyik napról a másikra bevezetett online tanítás. Riadalom, stressz, káosz a köbön. (Arról az aggasztó tényről nem is beszélve, hogy sok családban az alapvető eszközök sincsenek meg a távoktatáshoz.)
Tudjuk, hogy a humor nem hárítja el a problémákat, de a feszültségre hatékony gyógyír lehet, és erre most mindannyiunknak nagy szüksége van. Ezért is kértünk meg pedagógusokat, diákokat és szülőket, hogy idézzenek fel olyan helyzeteket vagy mondatokat az elmúlt hetekből, amiken jókat mosolyogtak. Némelyik sztori nemcsak muris, de igen tanulságos is.
Első nap, izgalom, feszült hangulat. Lányaim kedvenc töritanárának üzenete a Classroom-regisztrációkor: „Kérek mindenkit, hogy olyan névvel jelentkezzen be, ami alapján be tudom azonosítani. Cukicicák és Sunshineboyok kíméljenek!”
„Anya, nem értem! Öten vagyunk egy dokumentumban, amit én írok, a Szonja most törli!”
„Ezentúl tanítás előtt is annyi hagymát ehetek, amennyi csak belém fér.”
Tanár: Zoli, miért nem jelentkeztél be a konzultációs videócsetre a dupla óra időpontjában? Diák: Elnézést, tanárnő, éppen ebédeltünk.
Az első hét után: Anyuka, mi a legfőbb tapasztalata az online oktatással kapcsolatban? Anyuka: A gyerekeim túl gyakran éhesek.
A hatodikosok tesztet írtak, délután rám ír az egyik fiú cseten: Tanár néni, nem tudom elküldeni a testem!
„Akkor most besomfordálok a trombitaórára a matekleckémért.” (Az Egyboszorka blog szerzője: Az egyik gyereknek Messengeren online videócsetben trombitaórája volt a zenetanárral. Mi, szülők meg szeretnénk, hogy ha az egyiknek munka van, a másiknak is legyen – az egyenlőség jegyében –, ezért megbíztuk a tesót a délelőttről elmaradt matekkal. Ekkor hangzott el a fenti mondat.)
„Igen, szeretem az epret, de most dogát írok!" (Gyerek a konyhában ténykedő anyukának.)
Informatika, 4. évfolyam, Paint: Rajzoljatok le egy emléket, amitől jobb kedvetek lesz, ha eszetekbe jut!
Tanár: Ne haragudjon, anyuka, de ennek a versmondásnak két hete lejárt a határideje. Szülő: Semmi baj, nem haragszom. Ha megtanultuk, küldjük a felvételt.
Kisebbik lányom: Na, megyek a szobámba jógázni. (Ez volt a tesifeladat). Nővére: Menj csak, ott majd kivilágosodsz! Én: MEGvilágosodik, drágám. De az se ma jön el...
Tanár: Hol dolgoztok? A füzetben? Diák: Kertben, garázsban...
Másodikosaimnak online hangos olvasás volt a feladat. X. Y. olvas éppen, amikor a háttérből halk gyerekhangot hallok. A diákom abbahagyja az olvasást: „Elnézést, Kati néni, anya orvosnál van, a nővérem még alszik, muszáj kitörölnöm a kis tesóm fenekét.” Kimegy a szobából, egy perc múlva visszajön és olvas tovább.
Történelemesszé során egy diákom folyamatosan arab számokkal jelöli az uralkodókat: 2. András, 4. Béla. Jelzem neki, hogy ez így helytelen, mire a válasz: „Tudom, tanárnő, de nem találtam a római számokat a billentyűzeten.”
Szülő: Kisfiam, elküldted a magyar házit? Gyerek: Á, azt nem kell. A tanár néni valami bizalmi állapotot hirdetett ki. (Bizalmi alapon nem kéri.)
Tanár: Szabi, kiküldelek! Diák: Hová, tanárnő?
Szülő (és pedagógus): Ma kedd van? Gyerek (és diák): Úgy érzem, igen. Szülő (és pedagógus): Jaj de jó, akkor nincs is első órám!
Én gitártanárként Messenger-videóhívással oktatok. Az első héten minden egyes gyereknél nyúlkáltam a képernyőhöz és igazgattam (volna) a kéz- és hangszertartásukat, meg mutogattam a kottámban (amit csak én láttam), hogy nézd, itt tartunk.
Diák: A fekve mozgást beírhatom tesire?
„Ha ez a koronavírus még soká tart, akkor a testvéremmel a napirendben egymás agyára megyünk” – idézet egy Napirendem otthon digitális tanulásban című fogalmazásból.
Nyelvtanlecke, 3. osztályos OFI-s találós kérdések. Én olvasom, a lányom válaszol. Az utolsóhoz érek: „Két kezemmel füled fogom, s ott csücsülök az orrodon.” Mire a gyerek rávágja: Szájmaszk!
Egy 11 éves diákom megkérdezte: „Tessék mondani, akkor most a tanároknál lesznek a gyerekek a tavaszi szünetben?” Egy pedagógus hozzászólása: Ezt tőlem is megkérdezték, csak tőlem a szülők.
A történelemtesztben a fajelmélet véletlenül falelmélet lett. Biztos sok volt már a gyereknek a négy fal közötti létből...
Online órán hatalmasakat nevet a nyolcadik osztályos fiam. „Ne ökörködj, fiam, tanulj!” – kiabálom be a szobájába, mire a gyerek: „A tanár ökörködik, anya!” Kiderült, hogy a tanár poénjain nevettek a gyerekek. Addig, amíg meg nem szólaltam. Utána már rajtam.
Az én gyerekem szobájának ajtaján harmadik hete van egy tábla (kiragasztott papír) a következő felirattal: ÓRÁM VAN vagy edzésem, vagy házit írok. A LÉNYEG: TESSÉK TÁVOZNI ÉS BÉKÉN HAGYNI ENGEM! Köszönettel... Amit én úgy fordítok le: 14 éves kamasz vagyok, szóval nekem ez az egész karanténdolog tulajdonképpen bejön.
Félévkor a 9 éves fiam bizonyítványa kitűnő lett, kivéve a magatartást, abból 4-est kapott. Két hét karantén után: „Anya! Így, hogy itthon vagyunk, lehet, hogy a magatartásom is 5-ös lesz!”
Már több komoly feladatot kaptak 12 éves ikerlányaim (6. évfolyamosok, de nem egy osztályba járnak), de a legjobban az énekházi fogott ki egyikükön: a 4 perces Bánat című nótát YouTube-ról megtanulni és videóra felvenni. Az lett belőle, hogy akinek a feladata volt ez, megfűzte a tesót, hogy énekelje el helyette 2 matekháziért, 1 matektémazáróért és 3 mosogatásért cserébe. Mi lesz még itt?!
