Köztudott, hogy a képernyőnézés káros az egészségünkre. Lemondanunk róla mégsem könnyű feladat sem a magunk, sem a gyerekeink esetében. A virtuális világ körülvesz minket, az életünk részévé vált, és ahogy üzleti, úgy szülői szempontból is megvannak az előnyei. A tévét bekapcsolni, vagy a gyerekeink kezébe adni telefont, a tabletet, gyakran a legegyszerűbb megoldás arra, hogy szünetet tartsunk a családi őrületben. Akár vágyunk egy kis nyugalomra, hogy újra meghalljuk a saját gondolatainkat, vagy igénylünk valamiféle gyerekfelügyeletet a házimunkák elvégzésének idejére, az „instant bébiszitter” jó választásnak bizonyul. Pillanatok alatt eléri a kellő hatást, amelyet fenn is tud tartani akár órákig.
Sokan csak vészhelyzetek kezelésére alkalmazzuk, amikor a gyerekeink Murphy törvényeinek megfelelően nyilvános helyen hoznak minket kínos helyzetbe egy hisztivel a buszon, vergődéssel a bevásárlóközpont padlóján, vagy sikítozós rohangálással egy kellemes étterem asztalai között. A mesés mozgóképek mindig működnek. A képernyőre örömmel tapadnak a gyerekek, nekünk megkönnyíti a munkánkat, ráadásul mindezt különösebb költségek nélkül. Közismert, hogy nem javasolt a gyakori mesenézés, rossz hatását mégsem érzékeljük különösebben. Ennek oka lehet, hogy még kevés kutatási eredmény került világszerte elérhetővé, ezért nem tudjuk, hogy mit kéne figyelnünk, észrevennünk.
Lehet, hogy nagyobb árat fizetünk érte, mint gondolnánk
Ahhoz, hogy tudjuk, mire kell felfigyelnünk, ismernünk kell valamennyire a gyermeki agy fejlődésének történetét. Az első három év során a gyerekek annyit tanulnak, amennyit aztán soha többé. Agyukban 700-1000 új idegi kapcsolat alakul ki minden egyes másodpercben. Ez alatt az időszak alatt a gyerekek agya kétszer olyan aktív, mint a felnőtteké. Nagyon érzékenyek minden ingerre, ezért a virtuális világgal igen könnyű túlstimulálni, illetve helytelenül stimulálni az agyukat. Ez azért lényeges, mert a mai fiataloknak olyan technologizált gyerekkoruk van, amilyenre még nem volt példa a történelemben.
1970-ben az átlagéletkor, amikor a gyerekek elkezdtek rendszeresen tévét nézni, 4 év volt. Ma ez 4 hónapos (!) korra csökkent. Dimitri Christakis, a Seattle-i Gyermekek Kutatóintézetének igazgatója kutatása szerint minél több tévét néznek a gyerekek hároméves koruk előtt, annál valószínűbb, hogy iskoláskorukra figyelemzavarral küzdenek majd. Eredményei szerint minden egyes óra 10 százalékkal növeli a figyelemzavar kialakulásának esélyét. Tehát egy gyerek, aki napi 2 órát ül a képernyő előtt 3 éves kora előtt, 20 százalékkal növeli a figyelmi probléma előfordulásának esélyét összehasonlítva azzal, aki egyáltalán nem néz tévét.
Oktató játékok?
Képernyőnézés nélkül talán már nem lehet élni, de megválogatni, hogy mit nézünk, még igen. A gyerekműsorok tudatos megválasztása jelentős károktól óvhatja meg a gyerekeink agyi fejlődését. Manapság egyre több olyan oktató jellegű mese és játék jelenik meg, amelyek a címke ellenére tele vannak azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket jobb lenne elkerülni. Tehát nem egyszerű a feladatunk, tudnunk kell, hogy mire figyeljünk oda.
A gyors képváltakozások, az egyszerű digitális, hangos és állandó háttérzenék, a túl erős színek, valamint a korosztálynak nem megfelelő tartalmak könnyen túlstimulálják, illetve helytelenül ingerlik a kicsik érzékeny, fejlődő elméjét. A gyerekek azonban hamar alkalmazkodnak a virtuális világ gyorsaságához, élénkségéhez, változatosságához és zajosságához – de gondoljunk csak bele, mi történik, ha ehhez hozzászoknak ebben az ennyire érzékeny fejlődési szakaszban? A való élet unalmassá válik számukra. Az agyuk igényelni fogja ezt a mennyiségű és sebességű információáramlást az összpontosításhoz, a figyelmük fenntartásához. Már nem lesz elég számukra egy mese vagy egy kirándulás, és valószínűsíthetően egy új játék iránt is hamarabb elvesztik érdeklődésüket, megjelennek a különböző pótcselekvések.
A kreativitásuk és fantáziájuk kiteljesedése, gazdagodása is veszélybe kerülhet. Hiszen minden ott van előttük. Nincsenek motiválva, hogy maguk képzeljék el a mesék világát. Egyfelől felpörög az agyuk, másfelől ellustul. Szülőként tudjuk, hogy milyen értéke van annak, amikor a gyerekeink képesek egyedül is játszani az állandó jelenlétünk és játékban való részvételünk nélkül. Ehhez viszont gazdag képzelőerőre van szükségük, amely a korai évek tapasztalatai függvényében fejlődik.
Elszigetelni a gyerekeinket a tévénézéstől vagy más képernyőbámulástól tulajdonképpen megvalósíthatatlan feladat, hiszen társadalmunk fiatalságát körülveszi ez a világ. A mesekarakterek szerepelnek a ruházati cikkeken, az étkészleteken, az élelmiszerek csomagolásán és a gyerekek beszédtémájának listáján is. Mi sem akarjuk őket hátrányos helyzetbe hozni a társaikkal szemben, és a családi káosz gyors megszüntetésére sem találunk olykor jobb megoldást.
Tehetünk viszont olyan lépéseket, amelyek sokat jelenthetnek a kicsik egészségének védelmében. Ha képesek vagyunk kellő óvatossággal megválogatni a gyerekeink számára nézhető meseműsorokat, és felállítani a hozzá szükséges szabályokat, sok káros hatástól megóvhatjuk fejlődő agyukat.
Hogyan szelektáljunk a mesék között?
1. Minél lassabbak (ritkábbak) a képváltások, annál jobb. Talán unalmasnak fog tűnni számunkra, hiszen mi is hozzászoktunk a sokkal gyorsabb információáramláshoz, de a kisgyerekek egészséges agyi fejlődéséhez (főképp 4 éves kor előtt) a gyors váltakozás nem megfelelő. Az összehasonlítás végett nézz meg egy Barba család vs. Mása és a medve epizódot!
2. Figyeld meg, milyen a háttérzene. Próbáld kerülni a nagyon egyszerű, hangos és folyamatos digitális hangzást. Ez fölöslegesen stimulálja az agyat. A gyerekek hozzászoknak, és kevésbé fogják viselni a csendet. (Micimackó vs. Cry babies)
3. A pasztellszínű mesék értékesebbek. Nincs szükség túl élénk színekre. Nem árt különösebben, mégis a fentebb már említett negatív jellemzőkkel együttvéve a gyerekek fejlődő agyát fölöslegesen túlstimulálja. Az erős színeket elhagyva viszont később az apróbb árnyalatbeli különbségek is érzékelhetők lesznek. (Caillou vs. Bogyó és Babóca)
4. Ügyeljünk a korosztálynak megfelelő tartalom megválasztására. Az, hogy a gyereknek tetszik, még nem jelenti azt, hogy nekik való! Sokkal gyakoribb, hogy a fentebb említett gyors vágások, hangulatnövelő háttérzenék, villogások, erős színek kötik le a kicsik figyelmét, és a cselekményt közben egyáltalán nem tudják követni. 4 éves kor előtt ragaszkodjunk az egyszerű, egy szálon futó történetekhez, és beszélgessünk a gyerekünkkel róla, hogy megbizonyosodjunk a részvétele mértékéről. (Bajkeverő majom vs. Mancs őrjárat)
5. Legyen narrátor, ne legyen közönségkvíz! Bár sok interaktív gyerekműsort akarnak van „oktatóként” eladni, tudományosan bizonyított, hogy a kisgyerekek így nem tanulnak. A tanuláshoz interakcióra van szükségük, ami a képernyőn keresztül nem valósul meg. Hanyagoljuk hát a közönséghez beszélő meséket, és helyettük olyanokat válasszunk, ahol van narráció. A mesélő jelenléte segít a gyerekeknek megérteni, amit látnak, és amit nem látnak, de történik (például egy gondolat valamelyik szereplő fejében). (Peppa malac vs. Dóra, a felfedező)
6. Időlimit! Műsortól függetlenül érdemes időkorlátot szabni a mesenézéseknek, hogy ezzel is csökkentsük a fejlődési zavarok kialakulásának esélyét. Hároméves kor előtt a WHO szerint a napi képernyőnézés maximális időtartama 30 perc legyen. Tehát napi egy epizódnál több nem javasolt semmilyen meséből.
7. De alapvetően kerüljük el a képernyőzést, ha tudjuk, különösen 4 éves kor alatt.
A jól megválasztott mesék és a következetesen betartott szabályok sokat tudnak könnyíteni az életünkön. De soha ne feledjük, hogy a mesefilmek nem helyettesíthetik a velünk való játékot, mesét és beszélgetéseket! A gyerekeknek ránk van szükségük. Számukra mi vagyunk a legjobb tanárok, az első számú tanárok. A mi szavaink, játékunk, szeretetünk és a velünk való kapcsolatuk az, amely meghatározza önbecsülésüket, boldogságukat és sikerüket az életben.
