Amikor fény derül egy gyermekmolesztálási ügyre, sokan egyből felszisszennek: hol voltak a gyereket nevelő szülők, amikor mindez történt? Hogy hagyhatták, hogy ideáig fajuljanak a dolgok? Mások attól sem riadnak vissza, hogy egyenesen magát a kiskorú áldozatot hibáztassák vagy egyfajta szerelemnek, viszonynak állítsák be az abúzust. Ezek a reakciók nemcsak azért elszomorítóak, mert súlyosan traumatizált embereken taszítanak még egyet az empátiás odafordulás helyett, hanem mert a tetejében még igazságtalanok is: a témában készült eddigi kutatások szerint ugyanis az emberek többségének nehézséget jelent az, hogy menet közben felismerje a szexuális bántalmazáshoz vezető viselkedéseket.
Utólag könnyű okosnak lenni
Elizabeth Jeglic pszichológusprofesszor és munkatársai vizsgálatukban például azt találták, hogy a résztvevők különböző történetek leírásai alapján addig nem fogtak gyanút azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen egy gyermekmolesztálási esetről olvasnak, amíg ezt nem említették nyíltan a szövegben. Visszafelé persze már mindenkiben hamar összeállt a kép, de a valóságban addigra már az elkövető visszavonhatatlan károkat okozott volna a gyereknek. Sajnos az emberek többségének csak kevés ismerete van a témában, holott az elkövetők rendszerint előre eltervezett és módszeresen végrehajtott stratégia alapján hálózzák be az áldozataikat, amelynek vannak visszatérő jellemzői. Légy tisztában velük te is, hogy időben azonosítani tudd, ha valaki ilyen szándékkal közeledik kiskorú szeretted felé.
Mi az a sexual grooming?
Az angol nyelvű szakirodalomban a sexual grooming kifejezéssel utalnak arra a jelenségre, hogy az elkövető fokozatosan érzelmi kapcsolatot hoz létre a gyerekkel, illetve annak családjával azért, hogy az elővigyázatosságukat elaltatva el tudja követni a bűncselekményt. A gyerek és a szülők bizalmának elnyerése arra irányul, hogy a kiskorút szexuális kontaktusra vegye rá, más esetekben pedig prostitúcióra, pornográfiára vagy az életkorának nem megfelelő, kizsákmányolást jelentő munkára.
#1 Az áldozat kiválasztása
A fentebb idézett tanulmányban Georgia Winter és Elizabeth Jeglic a sexual grooming 4 egymást követő, jól körülhatárolható szakaszát írja le. Bár az alkalmazott módszerek részben az elkövető és az áldozat egyedi jellegzetességein múlnak, vannak a folyamatban bárki számára detektálható mintázatok is. Kezdve az áldozat kiválasztásával, amely a legtöbb esetben tudatos, még akkor is, ha az elkövetőnek amúgy megvannak a maga preferenciái a gyerek nemét, életkorát, öltözködését, külső megjelenését illetően. A szexuális ragadozók hajlamosak azokra a gyerekekre utazni, akik bizonyos szempontból sérülékenyek és kevesebb figyelmet kapnak a családjukban. Előfordulhat, hogy a szülők túlterheltek, mentális zavarral küzdenek, addikciós problémáik vannak, netán épp válságot élnek meg a házasságukban. Az is lehet, hogy a gyerek életében jelen van a családon belüli erőszak, vagy (érzelmileg) elhanyagolják otthon. Egy társas támogatásban nem részesülő, magányos, alacsony önértékelésű gyereknek magával ragadó érzés lehet megtapasztalni, hogy valaki végre megérti, elfogadja, különlegesnek tartja őt. Ez pontosan az az érzelmi alap, amit az elkövető igyekszik szisztematikus manipulációval elérni, hogy egyre inkább izolálhassa a gyereket a társas környezetétől, és így könnyebben abuzálhassa.
#2 A közelébe férkőzni
Az elkövető célja, hogy érzelmileg és fizikailag is elszigetelje másoktól az általa különböző szempontok alapján kiválasztott áldozatot. Amikor családon belül zajlik a szexuális erőszak, a gyerekhez való hozzáférés eleve adott az elkövető – például az apa, nagyapa, nagybácsi, nevelőapa, (fél)testvér – számára. Az inceszt (vérfertőző) esetek felében az abúzus helyszíne a gyerek hálószobája. Más támadók olyan helyekre mennek, ahova a gyerekek is járni szoktak: plázákba, iskolákba, parkokba, játszóterekre, vidámparkokba. Sokuknak olyan foglalkozása van, ami lehetővé teszi, hogy nap mint nap gyerekek között forgolódhasson: lehetnek tanárok, edzők, táborvezetők. Az is megeshet, hogy az elkövető más eszközökkel próbál bejárást szerezni a gyerek otthonába: feladatokat vállal a ház körül, vagy felajánlja, hogy a szülők távollétében vigyáz rá. Bárhogy is lépjen kapcsolatba a gyerekkel, egy idő után kezdeményezni fog olyan közös időtöltéseket, amelyek során más felnőttek jelenléte nélkül, egyedül tölthet időt a gyerekkel.
#3 Az érzelmi kapocs kialakítása
A grooming folyamat egyik központi mozzanata, hogy az elkövető igyekszik elnyerni a gyerek és a családja bizalmát. Ennek egyik technikája, hogy előzetesen kiismeri a gyerek érdeklődési körét, hobbijait, vágyait, majd elhalmozza őt a figyelmével, ajándékokat ad neki, titkokat oszt meg vele. A gyerek kortársaihoz hasonló viselkedéseket mutat, amivel egyúttal azt is jelzi, hogy ő sokkal lazább, mint más felnőttek: például elviszi bulizni, alkohollal, droggal kínálja a gyereket. Megkéri, hogy ez maradjon köztük, mert a gyerek ódivatú szülei még nem látják azt, amit ő, hogy a kamasz már mennyire érett, kész felnőtt. Ettől az áldozat különlegesnek érzi magát, hálás lesz az elkövetőnek, miközben fokozatosan a szülei ellen hangolódik. Az a benyomás alakul ki benne, hogy egy szeretetteljes kapcsolat van közte és az elkövető között, hogy végre valaki igazán megérti őt. A támadó kezdetben valóban figyel a gyerek életkorára, szükségleteire, sérülékenységére: ha kisebb, sokat játszik vele, ha nagyobb, akkor inkább forradalmi, tabudöntögető, felnőttes beszélgetéseket kezdeményez, például a szexről.
#4 Az érintésre való érzékenység csökkentése
Az elkövető fokozatosan növeli a fizikai kontaktus szintjét is, hogy mintegy felkészítse a gyereket a szexuális érintkezésre. Eleinte megpaskolja a vállát, megsimogatja a fejét vagy megöleli. Később birkózik vele, megcsikizi, megmasszírozza a hátát. Az is előfordulhat, hogy úgy érinti meg a nemi szervét, mintha véletlen lenne, hogy lássa a gyerek reakcióját. Idővel egyre több testiséget tartalmazó tevékenységbe igyekszik bevonni az áldozatot. Felajánlja, hogy játsszanak vetkőzős pókert, nézzenek közösen pornót, vagy zuhanyozzanak, aludjanak együtt. A szexualitást igyekszik egyfajta játékként vagy eszményként eladni a gyereknek: azt mondja, hogy ez az, ahogyan az igazán közeli barátok viselkedni szoktak egymással. Ezzel párhuzamosan lelki értelemben is zajlik a deszenzitizáció, azaz egyre többet beszélgetnek a szexről, hogy a gyerek téma iránti érzékenysége csökkenjen.
Nem mondhatja el senkinek
Az elkövető által használt manőverek hatására a gyerek teljesen összezavarodhat. Valahol érzi, hogy nincs rendben az, amit csinálnak, ugyanakkor úgy tekint az elkövetőre, mint egyfajta szülőfigurára vagy egy számára nagyon fontos személyre. Attól félhet, hogy ha segítségért fordul egy harmadik félhez, azzal veszélybe sodorja az elkövetővel kialakult érzelmi kapcsolatát. Máskor a támadó sulykolja belé azt, hogy valójában ő akarta ezt az egészet, az áldozat tehet mindenről, hiszen ő csábította el az elkövetőt. Különben is, ki hinne neki, ha beszélni kezdene?
Erre érdemes figyelni, hogy megelőzd a molesztálást
Lényeges, hogy legyen benned egy egészséges gyanakvás, és pontosan tudd, hogy milyen felnőttekkel, kamaszokkal van interakcióban a gyereked. Elizabeth Jeglic szerint az alábbi szempontokat mindenképpen fontos szem előtt tartanod, hogy meg tudd védeni a gyerekedet a szexuális bántalmazástól.
- Ne legyen kettesben más felnőttel. A potenciális elkövető manipulációinak eredményeként lehet, hogy pont a saját gyereked lesz az, aki könyörög és rágja a füledet, hogy hadd aludjon ott annál az embernél. Lehet, hogy te leszel a szőrösszívű szülő, de ha egy mód van rá, kettesben akkor se menjen a gyereked kirándulni egy felnőttel, illetve ne aludjon ott nála. Ez persze nem azt jelenti, hogy a távolabbi családtagokkal vagy barátokkal ne lehetne kapcsolatot ápolni. Csak lehetőleg több bizalmi felnőtt és más gyerekek is legyenek jelen az eseményeken. Érdemes az iskolán kívüli különórák, elfoglaltságok közül is olyat választani, amelyen egyszerre más diáktársakkal közösen vehet részt.
- Ne csetelgessen bárkivel. Lényeges, hogy a gyerek ne álljon szóba vadidegen felnőttekkel a neten, pláne ne küldjön senkinek képet magáról. Ha egy edzővel vagy egy tanárral kommunikál online, azok a levelek is a sporthoz vagy az iskolai teendőkhöz kapcsolódjanak. Ideális esetben ezek olyan körüzenetek, amelyeket a csoport többi tagja is megkap. Ha a felnőtt gyakran, munkaidőn kívüli időpontokban vagy magánjellegű információkkal keresi a gyerekedet, azt mindenképpen jelezze neked.
- Bármit elmondhasson neked. Egy kamasz pszichés fejlődésének természetes része, hogy egy idő után nem akar mindenről beszámolni. Ha azonban egy másik felnőttel vannak titkai, az nem oké. Beszélgessetek erről, és mondd el neki, hogy bármi is történik, te nem leszel rá dühös, de csak akkor tudsz segíteni, ha bevon téged. Biztosítsd arról, hogy hinni fogsz neki és komolyan fogod venni az általa megosztott információt.
- Beszélgessetek a groomingról. Lényeges, hogy a gyerek életkorának megfelelően, de legyen téma közöttetek ez a kérdés. Tanítsd meg a gyereket például arra, hogy hol nem érinthetik meg mások, és hogy mindig szóljon neked, ha kényelmetlenül érzi magát mások társaságában. Soha ne kényszerítsd a gyerekedet arra, hogy akkor is puszit adjon, ha nem akar. Lényeges, hogy a legkorábbi időktől kezdve megtanuljon bízni a teste jelzéseiben, és megtanulja azt, hogy ő rendelkezik a saját teste felett.
- Legyél óvatos azokkal, akik rajonganak a gyerekedért. Előfordulhat, hogy egyes tanárok vagy edzők meglátják a gyerekedben a különleges tehetséget. Ennek persze lehet örülni, de az is lényeges, hogy közben megőrizd az éberségedet. Nagy szerencse, ha valaki a munkájával, a szakértelmével tanítja a fiatalt, de ennek a törődésnek mindig a tevékenység kontextusában kell maradnia, bizonyos keretek között. A gyereked nem kaphat például ajándékokat vagy olyan extra bánásmódot, amiben senki más nem részesül.
- Nem érinthetik meg szükségtelenül. Vannak olyan helyzetek, amikor teljesen természetes, hogy egy tanár, edző, orvos megérint egy gyereket. Mondjuk azért, hogy rajzolni tanítsa, segítsen egy mozdulatsor elsajátításában vagy megvizsgálja a tüneteit. A kisebbek sokszor még maguk is hozzábújnak a tanító nénihez, megfogják a kezét. Ezeknek a fizikai kontaktusoknak a döntő többsége teljesen jó szándékú, a helyzetnek megfelelő, a gyerek szükségleteire reagáló. Fontos megtanítanod azonban arra, hogy az erogén zónáit például – egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve – senki sem érintheti meg: nem nyúlhatnak hozzá a kukijához, a puncijához, a fenekéhez, a melléhez, illetve nem adhatnak csókot a szájára. Őt sem kérhetik arra, hogy ilyesmiket csináljon egy felnőttel vagy felnőttek jelenlétében egy társával. Ha pedig bárki úgy közeledett felé, hogy az neki kényelmetlen volt, azt minél előbb mondja el neked. Számíthat rá, hogy te hinni fogsz neki és kiállsz érte.
