A változás jó. Ugyanakkor nem kérdezi a véleményünket: ha nem tartjuk jónak, akkor is megtörténik. Folyamatosan alakulunk, formálódunk életünk végéig testben és lélekben egyaránt. Néha nehéz ezt elfogadni, de attól még teljesen normális, nemtől független folyamat, amit megállítani még bűntudatkeltéssel sem lehet. Ami még jobb: nem is kell, pláne ha az anyaságról van szó. Szülővé ugyanis nemcsak lélekben válunk, de testben is. Mégpedig szeretnivaló testben. Gyakoroljuk a szókapcsolatot: sze-ret-ni va-ló testben.
Mi történik velünk?
A terhesség és a szülés hatalmas változásokat okoz az anyai testben. Helyet adunk egy másik emberi lénynek, ami elképesztő hormonális és fizikai folyamatokat indít el. Ezek közül csak a jól láthatóakat soroljuk most fel: meghízunk, mindenki eltérő mértékben, a növekvő méh egyre nagyobb helyet követel magának, ezáltal a belső szervek helye megváltozik. A mellek a hormonok hatására szintén növekedni kezdenek, mindenkinél eltérő mértékben, majd a szülés után a belövellő tej jelent pluszsúlyt, s okoz akár nyak- vagy hátfájdalmat is. A hormonok hatására az ízületek és a szalagok lazábbá válnak, a szeméremcsont is kijjebb tolódhat, sőt a láb akár egy méretet is nőhet. A bőrön sötét foltok, csíkok jelenhetnek meg. Nemcsak a táguló has és mell bőre lehet striás, de a hormonok játékának köszönhetően akár a vádli, a comb, a felkar vagy a csípő tájéka is. Figyelnünk kell az ereinkre is: visszerek alakulhatnak ki a lábon és a nemi szervek környékén, az aranyeresek és az eleve visszérproblémákkal küzdők állapota rosszabbodhat. A hajhullás, a fogak és az íny állapotának romlása is gyakori panasz a kismamák körében. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a terhesség és a szülés maga a csoda. Ezt a chicagói tudományos múzeum, a Museum of Science and Industry in Chicago egy csodálatos videóval illusztrálta:
Melyek a maradandó változások?
Szülés után a női testnek időre van szüksége ahhoz, hogy újra idomuljon, ezúttal visszafelé. Ez azonban hosszú hónapokon át tartó folyamat, ráadásul nem is feltétlenül teljes: azaz bizonyos átalakulások egy életen át elkísérhetnek, egyfajta emlékeztetőül. A kitágult méh hiába ürült ki, csak fokozatosan csökken az eredeti, nagyjából ökölnyi méretére. Az első hat hét – bár néhány tudós szerint az első hat hónap – a legnehezebb, ilyenkor minden támogatásra szüksége van az anyai testnek. A hormonok továbbra is tombolnak, de most a szoptatás áll a középpontban. A visszahúzódó méh a kinyúlt izmok következtében sokáig pocakossá tehet, ami kiemelkedés formájában évekig vagy élethosszig megmaradhat. A mell a szoptatástól megereszkedhet, a bőrön kialakult foltok, striák is látványosak maradhatnak. Az esetlegesen kialakult visszértágulatok, hegek (például a császármetszésé), sérvek, a kitágult medence, a megszélesedett csípő és a kinyúlt, megereszkedett bőr is látványos lehet egy életen át, ahogy a plusz kilók is. Élnek köztünk 55 kilós, striás, kötényhasú anyukák, 80 kilós, sima bőrű, mosolygós zumbaoktatók, hatvankilósan és háromgyerekesen is izmos, ám visszeres lábú óvónők, no és túlsúlyos egygyermekes orvosok is, akiket valamiért mégsem zavar ki a férjük a hálószobából. Olyanok is, akik dietetikustól kértek segítséget az egészségük megőrzéséhez, és olyanok is, akik nem. Mindenki a maga harcát vívja.
Mennyi az annyi?
A kilenc hónap során minimum hét kilogrammnyi túlsúly kerül ránk: egy átlagos háromkilós súlyú baba mellett a méhlepény fél kilót nyom, a magzatvíz egy kilót, maga a méh ugyanennyit. Ehhez vegyünk még hozzá másfél kilónyi többletvért, ugyanennyi vizet a végtagokban, illetve testszerte, tételezzük fel, hogy az anyai szervezet 2-3 kilónyi zsírtartalékot is eltett nehezebb időkre, és a mellek súlya is tekintélyes lehet. Már túl is léptük a hét kilót. Minimum ennyit szed fel a szupermodell, a sportoló és az átlagos áruházi eladó is.
Az anyutest kialakulása
A tanulmányok szerint a nők egynegyede a szülés utáni évben öt kilóval nehezebb, mint amikor teherbe esett. Ugyanakkor az, hogy mennyi pluszkilóval zárjuk a kilenc hónapot, attól is függ, milyen testsúllyal kezdtük. A terhesség és a gyermekágy időszakában is mindig az orvosunk szava a mérvadó, aki trimeszterekre lebontva figyeli gyarapodásunkat, és jó tanácsokkal lát el – ugyanis egyértelmű mérce vagy mindenkire érvényes követelményrendszer egyszerűen nem létezik. Az anya kóros soványsága éppúgy problémákat (vetélés, kis súlyú magzat) okozhat, mint a túlsúlya (cukorbetegség, magas vérnyomás, több szövődmény, nagyobb esély a császármetszésre, nagyobb súlyú újszülött). Ezt a képet még árnyalja a genetika, az anya testalkata, táplálkozási szokásai és lehetőségei, a hormonális rendszer egészsége, a szoptatás (van, akiről a napi plusz ötszáz kalória elégetése eredményeként ekkor olvadnak le a pluszkilók, mások épp ekkor híznak meg), ráadásul tényleg minden terhesség más. Tehát sem azt nem lehet megjósolni, hogy fogunk kinézni terhesen (egyáltalán hány gyermeket hordunk ki), sem azt, hogyan festünk majd utána. A legjobb szándékunk ellenére sem. Mit tehetünk? Dolgozunk azért, hogy egészségesek legyünk. Tudomásul vesszük, hogy ez mindenkinek mást jelent. Ugyanakkor a maradandó változások arra is emlékeztethetnek, hogy a testünk csodás átalakulásokra képes, és – nem mellesleg – egy új élet sarjadt belőle, akinek tökéletesen megfelelünk úgy, ahogy vagyunk.
