A gyerekek tulajdonképpen már hároméves korukban meghozzák az első fogyasztói döntéseket, amikor például egy közös bevásárlás alkalmával a sokféle reggelizőpehely közül kiválasztják azt az egyet, amit hazavihetnek – merthogy csak egyet lehet. Hatévesen pedig már saját belátásuk szerint költekeznek vagy gyűjtögetnek – attól függően, hogy milyen példát látnak otthon: ha éppen azt, hogy apa és anya meggondolatlanul, impulzívan vásárolgatnak, akkor sanszos, hogy ehhez hasonló szokásaik alakulnak ki nekik is.
A K&H nemrég végzett felmérésében megkérdezett pedagógusok 76 százaléka látja úgy, hogy a gyerekek nem osztják be jól a pénzüket, azonban 97 százalékuk szerint a tudatos pénzkezelés tanítható. Ebben pedig elsősorban a szülőknek és a pedagógusoknak van kulcsszerepe. A gond az, hogy nem sok szó esik sem otthon, sem az óvodában/iskolában erről a fontos témáról.
Ám ha a szülők tudatosan bánnak a különböző erőforrásokkal, és képesek a gyerekkel úgy kommunikálni a pénzügyi tervezésről, hogy meg is értse annak lényegét, akkor nagyon nagy baj nem lehet. Miklós Emese, a holland Aflatot szociális és pénzügyi készségfejlesztő programot is adaptáló Csoport-téka Egyesület elnöke ad ehhez hasznos tanácsokat.
Hol rontják el a szülők?
Igen változó, hogy mennyire tudatosak a szülők a pénzügyi nevelés terén, hiszen számos tényező, többek között a társadalom pénzkultúrája, a szociális hátterünk, a műveltségünk és persze a média is jócskán befolyásolja a pénzhez való viszonyunkat.
„A mai fogyasztói kultúra és a marketing különböző eszközei arra késztetnek minket, hogy gyorsan, szinte bármilyen áron kielégítsük a vágyainkat, és hogy ne gondolkodjunk hosszú távon, ne foglalkozzunk a következményekkel. Nem számít, hogy nem engedhetjük meg magunknak a drága okostelefont, ha részletre és hitelre is lehet vásárolni. Márpedig ha ilyen módon a gyerekünket is elhalmozzuk mindenféle kényelmi termékekkel, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, akkor soha nem tanulja meg értékelni és megbecsülni a dolgokat, és nem tanul meg célokat kitűzni sem, amiket önerőből érhetne el” – magyarázta Miklós Emese.
Szerinte a helyzetet nehezíti, hogy a háztartásokban általában csak olyan kontextusokban kerül terítékre a pénz téma, amikor például apa és anya azon balhéznak, hogy akkor most kapjon-e a gyerek pénzt a házimunkáért vagy sem. Az otthonról hozott eltérő minták bizony komoly konfliktusokat szülhetnek az együttélés során, főleg amikor képbe kerül egy gyerek. Éppen ezért nagyon fontos a kompromisszumkészség és a következetesség, hiszen a pénzügyi fejlesztés alapja, hogy a szülők nevelési elvei összhangban legyenek.
„A házimunkáért egyébként, azt gondolom, nem kellene fizetnünk a gyerekünknek, inkább azt kellene megértetni vele, hogy mindenkinek vannak kötelezettségei és felelősségei a háztartásban. Egyszer, amikor a nyolcéves fiam rendet rakott a szobájában, és ezért cserébe pénzt kért, azt mondtam neki, hogy rendben, de akkor az elmúlt nyolc évben végzett összes házimunkámat visszamenőleg kiszámlázom óradíjban, és akkor talán nem is kell dolgoznom soha többé, olyan sok pénzem lesz. Megértette, hogy vannak szabályok és kötelességek, amelyek természetes részei a családi együttélésnek” – mesélte a szakember, aki szerint a humor hatékony kommunikációs eszköz lehet egy-egy éles helyzetben.
Jelszó: csak játékosan
Egy kisgyerek pénzügyi kultúráját nyilván nem úgy kezdem el fejleszteni, hogy pénzügyekről meg családi költségvetési tervekről magyarázok neki. Jó hír, hogy egy három-négy éves gyerek is képes megtakarítással kapcsolatos döntéseket hozni, ha megteremtjük számára a megfelelő helyzeteket. Számtalan olyan alkalom adódik a hétköznapokban, amikor felajánlhatunk a számára két-három választási lehetőséget.
Például kap ma 5 darab cukrot, amivel szabadon gazdálkodhat. Megeheti akár az összeset a mai nap folyamán, de akkor holnap egy szem cukra sem lesz. De dönthet úgy is, hogy ma megeszik hármat, így marad neki holnapra is. A lényeg, hogy ha úgy döntött, megeszi az összeset, másnap semmiképpen ne adj neki egyetlen cukrot sem, így megerősítheted benne, hogy a döntései következményekkel járnak. „Lehet, hogy csalódni fog, de ez a tanulási folyamat része. Fontos, hogy ne próbáljuk megvédeni a rossz döntéshozataltól – persze csak addig, amíg az nem jelent veszélyt a gyerek számára –, hanem hagyjuk, hogy saját bőrén tapasztalja meg az ok-okozati összefüggéseket” – javasolja Miklós Emese.
„Természetesen figyelnünk kell arra, hogy ne toljuk rá a felelősséget a gyerekre olyan helyzetekben, amikor nekünk kell eldönteni, mi legyen, hiszen a gyerekek nem mindig tudják felmérni a következmények súlyosságát. Ezt nekünk kell látni, és ennek tekintetében engedni, hogy döntsenek, viselve a lehetséges következményeket” – fűzte hozzá a szakember.
A döntéshozatalokat úgy is gyakorolhatjátok, ha boltosat játszotok, vagy ha összeírtok közösen egy bevásárlólistát az ebéd elkészítéséhez szükséges dolgokról, a megtakarítás mint fontos szokás átadásának legjobb módja pedig a klasszikus malacpersely használata. „A megtakarítás, a költekezési és megosztási feladatok arra tanítják a gyereket, hogy a pénz egy korlátozott erőforrás: ahhoz, hogy pénzt tudjunk költeni valamire, félre kell tennünk, gyűjtenünk kell, hogy meg tudjuk venni azt, amire szükségünk van vagy amire vágyunk” – magyarázta Miklós Emese. A persely és a zsebpénz tehát önmagában nem elég, haszna akkor lesz, ha segítesz a gyereknek megtakarítási célokat kitűzni. Nehezítheted is a feladatot azzal, hogy két perselyt készítetek, így egyszerre gyűjthet a gyerkőc a rövid távú és a hosszabb távú (kisgyerekeknél maximum 2 hónap) céljaira.
Szükségletek vs. vágyak
A szükségletek elengedhetetlenek a gyermek túléléséhez, egészségéhez és növekedéséhez, amit az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezménye is véd. Ehhez képest a vágyak olyan dolgokra irányulnak, amelyeket feltétlenül meg akarunk szerezni, ugyanakkor nem szükségesek a túlélésünkhöz és a jóllétünk fenntartásához – nagy különbség van tehát a két fogalom jelentése között, amit a közös alkotás és a mesemondás segítségével egy négyévessel is megértethetünk.
Ehhez először is készítsetek el néhány szükségletet (például tiszta víz, ház, meleg étel, nadrág) és vágyat (csoki, játék, televízió) ábrázoló képet, aztán jöhet az elgondolkodtató űrhajós történet: A Föld túl szennyezetté vált, ezért ki kell üríteni, így egy másik bolygóra kell költöznünk. Sajnos korlátozott hely van az űrhajón, ezért csak néhány dolgot vihetünk magunkkal... Adj néhány percet a gyerkőc számára, hogy kiválaszthassa, mely három fontos dolgot vinné magával az adott kártyák közül, majd beszélgessetek arról, mit miért választott.
Az okosítás persze nem merül ki egy-egy beszélgetésben vagy játékban, szülőként mindig, minden helyzetben hitelesnek kell lennünk abban, amit mondunk és ahogyan cselekszünk. „Amikor például egy közös bevásárlás alkalmával a gyerek nagyon szeretne megkapni valamit, amire valójában semmi szüksége, ezért határozott nemet mondunk neki, akkor a hiszti ellenére is tartsunk ki a döntésünk mellett, legyünk következetesek, és ezzel párhuzamosan mi se pakoljunk a bevásárlókosárba olyan dolgokat, amikre semmi szükségünk” – tanácsolja a szakértő. Ne feledd, hogy a gyerekek nem a prédikációkból tanulnak a legtöbbet, hanem abból, mit hogyan csinálnak a felnőttek.
Adni jó!
A pénzügyi tudatosság mellett nagyon fontos szociális érték az önzetlen segítségnyújtás, illetve ha meg tudjuk osztani másokkal is a javainkat. Ennek kiváló és nagyon jól működő módja, ha a szülő és a gyerek kiválogatják a megunt, feleslegessé vált játékokat, ruhákat és könyveket, hogy azokat rászoruló családoknak adományozzák. „Ezek a tevékenységek tudják a leginkább érzékenyíteni a gyerekeket, hiszen megtapasztalhatják egyrészt azt, hogy vannak náluk szegényebb, sokkal nehezebb sorsú gyerekek is, másrészt pedig az, hogy egy kis odafigyeléssel mekkora örömet szerezhetnek másoknak” – véli Miklós Emese, és ezzel mi is teljes mértékben egyetértünk.
