Sokszor halljuk, hogy a videójátékok egyfajta menekülésként szolgálnak a valóság elől, és hogy rajtuk keresztül beszippantanak minket a különböző fantáziavilágok, így aztán megfeledkezünk arról, ami tényleg fontos. Több kutatás ellenben azt állítja, hogy ezek a játékok inkább segíthetnek megküzdeni a való életben ránk háruló akadályokkal, és megismerhetjük általuk személyiségünk mélyebben rejlő vonásait. Craig Weightman, a Staffordshire-i Egyetem informatikával és társadalomtudományokkal foglalkozó oktatója osztja meg nézeteit a témában.
Játék során kiderül rólunk, mire vagyunk képesek
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a számítógépes játékokban általunk megformált karakterek és azok akciói jelentős mértékben egybevágnak valós személyiségünkkel, illetve azzal, hogy miként reagálnánk hasonló helyzetekre a való életben. Arról is született már tanulmány, hogy vezetői készségeink miként befolyásolják azt, ahogyan más játékosok karaktereivel együttműködünk, sőt akár személyiségünk rejtett oldalaira is fény derülhet azáltal, ahogyan játék közben viselkedünk. A videójátékokban általunk alkalmazott és bemutatott képességeknek gyakran hasznát vehetjük a valóságban is, sőt az is előfordulhat, hogy általuk olyan tehetségünk kerül felszínre, melynek létezéséről különben nem is szereznénk tudomást.
Mindez azért lehetséges, mert a játékban egy, a pszichológusok által „flow-élmény”-nek nevezett állapotba kerülünk, melyben az ember olyan szinten elmerül az általa végzett, felfokozott örömérzetet nyújtó tevékenységben, hogy teljesen feloldódik benne, és minden egyéb tényezőt kizár maga körül. Éppen ezért azok a gátlások és szociális normákhoz való igazodási kényszerek, melyek mindennapjainkban végigkísérik társas helyzeteinket, itt eltűnnek, miáltal valódi személyiségünk, illetve képességeink fokozottabban képesek előtörni belőlünk.
Weightman igyekszik hangsúlyozni a számítógépes játékok revelatív erejét, és megtalálni a módját, miként hasznosíthatjuk a játék alatt általunk mutatott kitartásbeli, figyelmi és problémamegoldó képességeket hétköznapi életünkben. Ennek érdekében a szakember jelenleg igyekszik kidolgozni egy módszert, mellyel tudatosíthatjuk magunkban azt, hogy miként segíti személyiségfejlődésünket a játék közben tanúsított viselkedésünk. Ennek lényege egy olyan játékprogram kifejlesztése lenne, mely különböző, tudat alatt rejlő képességeink feltárására ösztönző feladatok elé állítaná a felhasználókat, majd azokból következtetéseket levonva, személyiségprofilokat alkotna róluk (ehhez különböző, már létező tipológiákat, például a Myers–Briggs-féle személyiségtesztet használva fel), melyek alapján bárki könnyen ráébredhetne, miként is segíthet neki saját munkáját és társasági életét a játékélmény.
A szoftver által kreált személyiségprofilok elemzése számtalan dologra ráébreszthet bennünket saját magunkkal kapcsolatban, például segíthet akár a számunkra ideális munkakör megtalálásában is. A pszichológia ezt a folyamatot önmegvalósításnak nevezi, mellyel tiszta képet kapunk arról, milyen képességekkel rendelkezünk, és miként tudjuk azokat a lehető legnagyobb potenciállal kihasználni. Mindez igencsak előkelő helyet foglal el a boldogságunkhoz hozzájáruló tényezők között, tehát tulajdonképpen a videójátékok még boldogabbá is tehetnek bennünket.
