Teljesen normális, ha azt szeretnéd, hogy kinézzen valahogy a bizonyítvány, de az is, ha megszakad a szíved a gyerekedért, amikor látod, mennyit küzd. Igazad van, ha sokszor életidegennek látod a tananyagot, és akkor is, ha neked nem a gyereked jegyei mondják meg, ki vagy.
Mit jelentenek a jegyek?
Bár önmagában egy-egy szám nem sok mindent mond, egyszerre alakítja sok-sok tényező. A jegyek jelzik például, hogy mennyire tud megfelelni a gyerek az egyes tantárgyakból felállított (sokszor túlságosan egységesített) követelményeknek. Mennyire működőképesek a tanulási módszerei (vannak-e neki egyáltalán). Mennyire érdeklődik bizonyos tantárgyak iránt. Mennyire rontják a szorongásai az iskolai teljesítményét. Ahogy benne van az is, hogy az adott pedagógus módszerei mennyire válnak be nála.
Mit mond a bizonyítvány a gyerekről?
Ha mindent nem is, ez azért nem kevés. A gond inkább azzal van, hogy ha a fentieket érdemjegyekben próbáljuk kifejezni, eltűnnek a finomságok. Négyes lehet az is, aki szinte semmit sem tanul, de olyan, mint a szivacs, plusz mondjuk, jól tud fogalmazni – neki általánosban sokáig nem lesz gond négyes-ötös dolgozatokat írni. De a „jó” lehet egy maximalista, megfelelni akaró gyerek kudarca is, olyan jegy, ami mögött nemcsak rengeteg munka, de sok-sok csalódás is van. A hármasnak az egyik családban nagyon örülnek, mert tudják, hogy mennyi meló van mögötte, máshol a „lesül a bőr a képemről, kisfiam” az első elhangzó mondat, ha közepesek is feltűnnek a bizonyítványban.
És hát egyébként sem kerek minden az osztályozási rendszerrel. Az ötfokú skála messze nem elég arra, hogy a teljesítmények között valóban differenciálni lehessen, mint ahogy azt sem mutatja meg, hogy egy-egy tárgyból hol vannak a gyengébb és az erősebb területek. Nem utal arra, hova kellene fejlődni, vagy mik lennének a továbblépés útjai.
A számmal történő értékelést a gyerek könnyen személyiségének értékeléseként élheti meg, és az „ötös tanuló” polcra kerülni éppolyan veszélyes, mint a „ketteske” skatulyában tengődni, ha a gyerek személyiségfejlődése felől nézzük a dolgot.
Ráadásul a jegyekkel történő értékelés könnyen megölheti a belső motivációt is: teljesítményközpontú közegben a gyerek egy idő után inkább a jegyért, mint a tanulás élményéért vagy a tudásért tanul.
És mit mond a bizonyítvány a szülőről?
A gyerek jegyei önmagukban nem beszélnek arról, milyen szülő vagy. A szélsőségesen elhanyagoló szülőket és a teljesítménykényszeres, „csak az ötös jó” közeget leszámítva a családok nagy többsége mindössze annyit szeretne, hogy a gyerek érezze tűrhetően magát a suliban, és szerezzen olyan jegyeket, amivel elérheti a céljait. Szülőként teljes joggal várjuk az iskolától és a tanároktól, hogy segítsenek a gyerekünknek, miközben napi tapasztalat, hogy a közoktatási rendszer több súlyos sebből vérzik. Legtöbbször tényleg nem elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen jegyek vannak a bizonyítványban.
Gond inkább akkor van, ha „sokként” érnek a félévi jegyek. Ha „teljesen értetlenül állsz” a rossz bizonyítvány előtt. Ha azzal mented fel magad, hogy „azt hittem, minden rendben van a suliban”, ezzel pedig a gyerekre és a tanárokra tolod az összes felelősséget. Minél inkább így érzel, annál valószínűbb, hogy te is többet tehettél volna azért, hogy „jobb” legyen a bizonyítvány.
Nem arról van szó, hogy nap mint nap monitoroznod kellene, mi van a suliban (bár nagyon fontos, hogy ott legyél például, amikor megtanul tanulni), de ha tényleg hideg zuhany van január végén, jó eséllyel több figyelmet kell szentelned a dolognak.
Ettől a tanévtől az állami iskolákban kötelezően bevezetik az elektronikus osztálynaplókat, bár a rendszer sokszor akadozik. Sokak szerint nem felhasználóbarát, illetve felvet egy sor szakmai, sőt személyiségi jogi aggályt (nekem például valahogy folyton bűntudatom van, amiért nézelődésem miatt szegény gyerek nem tud egy jegyet sem úgy elsunnyogni, mint én 25 évvel ezelőtt), a lehetőség ott van: rá tudsz nézni a jegyekre akár a mobilodról is.
Ráadásul nem ördögtől való fiunktól/lányunktól se kérdezni, néha bemenni a fogadóórára vagy szülőire, még ha a napi szintű tanár-szülő kapcsolat nagyon le is redukálódott. Ha hetente legalább egyszer kicsit updateled magad abból, mégis mi folyik az iskolában, többet tudsz tenni a gyerekedért, és jobban a helyén tudod majd kezelni az értesítőben lévő jegyeket is, mint ha félévente önt el a keserűség, harag és bűntudat. Ne dőlj be a sódernek: be lehet menni, nem emelték még ki a kaput.
(És igen, rengeteg olyan iskola, tanár-diák-szülő kapcsolat, élethelyzet és vidék van, ahol ez sajnos nem megy ilyen egyszerűen, és ahol sokkal fundamentálisabb okai vannak a leszakadásnak. Ez a cikk most nem erről a problémáról szól.)
Jön a bizi
Szóval, ha ma-holnap-holnapután kiderülnek a félévi jegyek, érdemes a fentiek figyelembe vételével megpróbálni helyén kezelni a dolgot, és segíteni a gyereknek is, hogy így tegyen.
Olvassátok el vagy hallgassátok meg a Magyarázom a bizonyítványomat, nevessetek egy jót, aztán nézzétek meg együtt az övét. Biztosítsd róla, hogy nem teljesítménye határozza meg, mennyire szereted, de tudjon arról is, fontos neked, hogy a képességeihez mérten a lehető legjobbat hozza ki magából. Ne tulajdonítsatok a kelleténél nagyobb jelentőséget a jegyeknek, de vegyétek észre, ha valamilyen gondra figyelmeztet a bizonyítvány.
Akármilyen is most a bizi, van jó hír. A félév vége ugyanis a legjobb időpont arra, hogy az elmúlt hónapok tanulságait a saját javatokra fordítsátok. Segíthetsz a változásban, ha kell, hogy reális elvárásokkal menjetek tovább, így az év végére kikerekedhet még minden, aminek kell. Ne feledkezz meg róla, hogy a kiabálás, az agresszió és a büntetés egyáltalán nem segít, csak a kapcsolatotokat ássa alá, és súlyosbíthatja is a helyzetet.
És végül nézz szembe a saját elvárásaiddal is. A gyerek jövője miatt olyan fontos, hogy négyes vagy ötös, vagy azért, mert jó érzés a mintatanuló szülőjének lenni? Tudod, hogy sokkal többre lenne képes, vagy csak tök jó lett volna most is kiposztolni a kitűnő bizonyítványt? Tényleg nem érdekel, hogy becsúszott két kettes, vagy csak úgy csinálsz, mert képben vagy a modern pszichológiai irányzatokkal? Tényleg azt gondolod, hogy „egész félévben semmit nem csinált”, vagy most döbbentél rá, hogy fogalmad sem volt, mi történt az elmúlt hónapokban az iskolában? Ha a fentieket rendbe teszed magadban, jobban tudsz reagálni a bizonyítványra is.
Mérgező, szorongást keltő vagy felmentő mondatok helyett megerősítő és pozitív közlésekkel,
ahogy például az Understood javasolja.
- Minden erőfeszítés ellenére megint gyengus lett a bizonyítvány? Ne kezdj kételkedni a képességeiben, de ne hibáztasd unzsenírt a tanárokat sem. Mondd el, őszintén meglep, hogy végül nem sikerült jól a félév, mert tudod, mindent megtett, és ezért büszke vagy rá. Aludjatok rá egy napot! Mondd meg neki, hogy beszélni fogsz a tanárokkal, hátha csak apróságokat kellene változtatni. Ha nagyobb, biztasd, hogy ő kérjen konkrétabb visszajelzést! Tud tanulni? Vannak módszerei, amivel segít magának rendszerezni az anyagot, vagy csak csüggedten ül a könyv felett, és anélkül ismételgeti az olvasottakat, hogy értené, miről van szó? Segíts neki, hogy megtalálja a számára megfelelő tanulási módszert!
- Mindenből rontott tavalyhoz képest? Ne a „szégyent hozol a fejemre” lemezt tedd fel! Hidd el, hogy ő is vacakul érzi magát, ráadásul nagyon nem mindegy, melyik osztályba lépett; ötödikben például önmagában a felsős tempóra átszokni is nehéz. Fontos persze, hogy őszintén beszélj az érzéseidről, és elmondd, ha nem repesel, amiért így alakult, de érdemes gyanakodnod, hogy itt nem a tanulás lehet az elsődleges probléma. Történt valamilyen nagyobb változás mostanában? Jut rá elég figyelem? Szívesen megy az iskolába, vagy előfordulhat, hogy bántják ott? Ha mindenből visszaesett, valószínűleg nem az egyes tantárgyakkal van gond, hanem olyan komplex probléma lehet a háttérben, aminek a megoldásához elsősorban az odafordulásod lehet a kulcs. Kérdezd meg a tanároktól is, ők mit látnak!
- Szélsőségek között ingadozik a teljesítménye? Van, amiből kiemelkedő, másból az életben maradásért küzd? Ahogy nő, egyre több ilyen helyzet állhat elő, mert egyre jobban körvonalazódik, mi érdekli igazán, és egyre több, különböző karakterű tanárral is találkozik – ez teljesen normális. Viszont, bár igaz, hogy messze nem kell mindenből kiválónak vagy jónak lenni, azért a nemszeretem tantárgyakból se jó a lovak közé dobni a gyeplőt. Beszélgessetek, miben különböznek egymástól az egyes tanórák, ő mitől foglalkozna kicsit szívesebben a gyengébben menő tárggyal, neki milyen módszerek jönnek be, szerinte milyen az ideális óra? Ez a pár kérdés is elindíthat némi pozitív változást azoknál a tárgyaknál is, amik nem a kedvencei.
- Bár a jegyek még nem tükrözik, de jobb a hozzáállása a tanuláshoz, több a tanulási kedve, mint az előző év végén? Szuper! Vélhetően a jegyek is jönnek majd, ez már egy óriási lépés! Ilyenkor kell megerősíteni, ne szegje a kedvét, hogy jegyekben még nem is mutatkozik azonnal a javulás!
- Magasról tesz rá, milyenek a jegyei? Mielőtt ordítva lekapod a tíz körméről, inkább számolj el magadban százig, vagy aludjatok egy napot az egészre. Kérd meg, gondolja át, mi vezetett a totális érdektelenséghez, és másnap, higgadtan beszéljetek a dologról! Érdemes itt is valamilyen külső tényezőre is gyanakodni, ami hozzájárult ahhoz, hogy elmenjen a kedve, de szülőként muszáj közbelépned. Ha a belső motiváció nincs meg, a te világosan megfogalmazott elvárásaidra is szükség lesz!
- Mindenből tök jól teljesített? Szuper! Értékeld a teljesítményt, mert nem adták ingyen, de ne megosztással, hanem azzal, hogy elmondod neki, mennyire büszke vagy az erőfeszítéseire és az elszántságára, és úgy, hogy biztosítod arról is, akkor is szeretni fogod, ha nem lesz mindig ilyen csillámos a bizonyítvány!
Miben segíthetsz, hogy a következő félév jobban sikerüljön?
A Very Well Family az alábbi tippekkel segít:
Szánj rá időt!
A legfontosabb, hogy legyél ott. Igen, rengeteg a dolog, és nem is szerencsés, ha a szülő küzd otthon a gyerekkel egy-egy nehezebb példa felett, de legyél elérhető, ha szükség van rád!
Kisebbeknél nézz rá a házira, mert sokszor már itt láthatod, ha valami nem okés. Igen, igazad van, amikor azt mondod, hogy ennek az iskolában meg kéne történnie, de ez kicsit olyan, mint akkor is átmenni a zöldnél, ha ezerrel jön egy őrült autós. Gázoláskor is mindegy, kinek van igaza, mert az egyik fél sokkal rosszabbul jár, ha beüt a ménkű. Kérdezd meg néha, mi volt a suliban, lapozzátok át együtt a könyveket – ilyenkor nemcsak a tanulással kapcsolatban kaphatsz több infót, de minden másról is elszóródnak információmorzsák.
Segíts rá a tananyagra! Nem, nem kell újratanulnod a térgeometriát, de ha februártól jön az Egri csillagok, jó családi program lehet, hogy megnézzétek a filmet vagy elkiránduljatok a forgatási helyszínre, esetleg megnézzetek egy korabeli múzeumi gyűjteményt. Így nem te tanítod, de mégis segítesz neki, ráadásul életközelibb is lehet a tananyag.
Beszélj a tanárokkal!
Tudod, ha minden kötél szakad, szép szóval is meg lehet próbálni… Ha azt látod, hogy a gyerek komolyan elakadt, ha nem látjátok, merre tovább, mindenképpen keresd meg a pedagógust, tőle kérj a kettesnél/hármasnál informatívabb visszajelzést. Mit jelent az ő esetében ez az érdemjegy? Mit tehetnétek otthon a fejlődésért? A tanár hogyan tud segíteni?
Na persze nem lehetünk mind olyan elszántak, mint Forest mamája.
Ha már nagyobb a gyerek, biztasd arra, hogy ő menjen oda – merjen, merjetek kérdezni, mit lehetne tenni, hogy jobb legyen a helyzet. Ennek alapján dolgozzatok ki reális tervet az év végére. A második félév nagyon gyorsan elrohan, ne fogadjatok meg lehetetlen dolgokat; 1-2 tantárgyból tervezzetek javítani, és gondoljátok el, hogy ez hogyan lenne lehetséges. Minél kisebb lépésekre bontjátok a tervet, annál jobb.
Az „A következő matekdolgozatot hármasra szeretném megírni” jó kiindulási pont lehet.
Csak annyira vegyél részt a dologban, amennyire a srácod érettsége ezt szükségessé teszi, de legyél elérhető!
Magántanár?
Van, hogy csak az jelent megoldást, hogy külön is foglalkozzon valaki a gyerekkel – főleg, ha bukás fenyeget.
A magánóra idő- és munkaigényes a gyerek részéről, és sok család számára sem költségben, sem logisztikailag nem megoldható, hogy különórára menjen a gyerek. Ha nálatok is ez a helyzet, érdeklődj az iskolában elérhető korrepetálásokról, tanulócsoportokról, kérdezz körbe a családban, hátha tud valaki egy-egy anyagrészben segíteni. Utánanézhetsz, hogy a környéketeken elérhető-e önkéntes korrepetálási szolgáltatás.
Legyél optimista!
A plusz stressz tuti, hogy nem hiányzik egyikőtöknek sem. Bízz a képességeiben, és abban, hogy olyan célt sikerült kitűzni, ami teljesíthető. Ha őszintén tudtatok beszélni biziosztáskor, biztosan be tudtátok lőni, mi az, ami vállalható. Próbálj humorral közelíteni még akkor is, ha ez sokszor nagyon nehéz. Gondolj arra, mekkora jelentősége volt a te gyerek- vagy kamaszkorodban is egy-egy jegynek és a szüleid reakcióinak: nyugodtan feltételezd a gyerekedről is, hogy vágyik a jobbra. És az is jusson eszedbe, hogy 20-30-40 év távlatában mennyire jelentőségét veszti egy-egy rosszabbul sikerült bizonyítvány.
