Magyarországon minden 18 éven aluli gyereknek számít, és így speciális jogok illetik meg, amelyek mindenhol érvényesek: otthon, a játszótéren, az óvodában és az iskolában is. „Ezek a gyerekjogok nem elvont jogszabályi hivatkozások, hanem azokat a szükségleteket fogalmazzák meg, amelyek ahhoz kellenek, hogy a gyerek egészséges testi, lelki, érzelmi fejlődése biztosítva legyen” – hangsúlyozza Sánta Nóra, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársa.
Mik ezek a jogok?
A legfontosabb, hogy a gyereknek joga van ahhoz, hogy úgy tanulhasson, ahogy az az ő tempójának megfelelő. A tanárnak oda kell figyelnie a gyerekre, és segítenie kell a tananyag megértésében, még a számonkérés előtt. „Ez azért fontos, mert gyakran látjuk, hogy a tanár sokszor büntetésként olyanból írat dolgozatot, amit még nem adott le. De ez gyerekjogellenes” – jelentette ki Sánta Nóra.
Gyakran felmerül, hogy a gyereknek joga van-e inni, mosdóba menni, óra közben felállni – igen, ehhez mind joga van. Ahogy ahhoz is, hogy meghallgassák, elmondhassa a véleményét az őt érintő dolgokban. A felnőttek pedig kötelesek ezt figyelembe venni.
„Bezzeg az én időmben…”
Vannak tanárok, akik arra panaszkodnak, hogy manapság mennyivel nehezebb fegyelmezni a gyerekeket, és előfordul, hogy ilyenkor nem a megfelelő eszközökhöz nyúlnak, hanem erőszakkal, testi fenyítéssel próbálnak rendet tartani. 2005 óta azonban zéró tolerancia van hazánkban, törvény tiltja a fizikai bántalmazást az iskolában és otthon is. De nem csak a veréssel lehet bántani a gyereket: nagyon gyakori, hogy egyszerűen megalázó helyzetbe hozzák azt, aki a tanár szerint renitens.
Az iskolák sajnos gyakran nem veszik komolyan a gyerekek jelzéseit, amikor panaszt tesznek egy tanárra azért, mert például kiabál a gyerekekkel, vagy olyankor is rendszabályoz, amikor a gyerek semmit nem csinált. A Hintalovon Alapítvány 2017 óta működő gyermekjogi központjába érkező panaszok nagy része az oktatási intézményekkel kapcsolatos, leggyakrabban megaláztatás miatt kérnek tőlük segítséget. De olyanra is volt már példa, hogy testnevelésórán a tanár megjegyzéseket tett arra, hogy a fekvőtámasz mit imitál, és hogy „majd megértik, ha lesz barátnőjük”. A gyerekek jelezték, hogy nekik ez sok volt. Az Alapítvány bevonásával sikerült megoldani a helyzetet, mert az iskola nem akarta szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Ugyanakkor volt olyan is, amikor az igazgató is tudta, hogy a tesitanár néha fenékre csapással fegyelmezi a gyerekeket, ám a tanárhiány miatt könyörgött neki, ne menjen el, mert nincs más.
Mi várható el a gyerekek részéről?
Az iskola persze kötelezettségekkel is jár, ahogyan az is fontos, hogy a gyermeki jogok gyakorlása felelősséggel jár, és nem okozhat másoknak hátrányt vagy sérelmet. A gyerekeknek joguk van részt venni az oktatásban, ám ott figyelniük kell, elsajátítani a tananyagot, és be kell számolniuk a tudásukról. „A jogok ismerete nem jelenti azt, hogy nem kellenek a gyerekeknek támpontok, keretek, melyek segítenék őket a boldogulásban. Fontos, hogy ezek a szabályok átláthatóak legyenek, ne hozzanak például egyik pillanatról a másikra olyan szabályt, hogy a szünetben nem szabad kimenni az udvarra” – emeli ki Sánta Nóra.
A gyerekeknek sajnos nagyon kis része van tisztában pontosan a jogaival, pedig ez fontos lenne, mert abból a gyerekből lesz jó eséllyel tudatos felnőtt, aki gyerekként meg tudta tapasztalni, hol vannak a határok, mik a jogai. „Egy 2009-es Eurobarometer-felmérés megállapította, hogy három magyar gyerekből csak egy tudja, milyen speciális jogai vannak, miközben döntő többségük szeretne tudni ezekről. Közben se a köznevelési törvény, se a Nemzeti alaptanterv nem tartalmaz gyerekjogokra vonatkozó részeket, még a kifejezés sincs benne egyikben sem” – mondja a jogász. Szerinte alapvetően a szülő feladata lenne, hogy ezekről otthon beszélgessenek, de az iskola szerepe sem elhanyagolható. Az Alapítvány szívesen tart előadásokat a témában, ha az intézményektől meghívást kap.
