Ősszel a bölcsődék, de sokszor még az óvodák folyosói is szívszaggató sírásokkal és “anya ne menj el!” kiáltásokkal telnek meg. Na, ezek azok a pillanatok, amiktől még a legkeményebb anyák is el tudnak gyengülni. Hatalmas mérföldkő ez a gyerek és a család életében is, de mit tud tenni a szülő, hogy megkönnyítse a leválást? Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus tanácsai következnek.
Készülj tudatosan!
Az első beszoktatás, legyen az bölcsi vagy ovi, nagyon nagy mérföldkő egy család életében. Sokszor nem könnyű ez sem a szülőnek, sem a gyerkőcnek, hiszen az addigi jól megszokott, biztonságot adó keretek közül ki kell lépni egy teljesen új világba, a gyerkőcöt egy „idegenre” kell hagyni, bízni kell abban, hogy jó helye lesz, jó kezekben lesz, és persze az is sok izgalmat okoz, hogy a gyerkőc hogyan állja meg helyét ebben az új helyzetben. Ez a szülő számára is óriási kihívás, főleg, ha első gyermekről van szó.
Az első és legfontosabb talán az, hogy a szülő saját maga kezdjen el erre tudatosan készülni, gondolja végig, ő maga hogyan érez ezzel kapcsolatban. Ha bizonytalanság, szorongás kötődik a leválás gondolatához, vizsgálja meg, miről szólhat ez, mi minden fogalmazódik meg benne. Saját belső állapotunk ugyanis rendkívül meghatározóan hat a gyerkőcre. Nem is az, amit verbálisan közvetítünk, hanem amit valójában érzünk és gondolunk. Ezért fontos először a saját érzéseinket, viszonyulásunkat megvizsgálni a beszoktatással, leválással kapcsolatban, mert ha ezek pozitív gondolatokba tudnak fordulni és szülőként el tudom hinni, hogy ez a gyerkőcnek jó és fontos hely lehet az életében, úgy sokkal könnyebben és természetesebben tudom felé is ezt közvetíteni – és ez neki önmagában óriási segítség.
Ne hasonlítgasd!
Azzal is fontos tisztában lenni, hogy a gyerekek nagyon különbözőek, ezért ne essünk abba a hibába, hogy másokhoz hasonlítjuk, nem kell kétségbe esni, ha neki tovább tart a beszokás, vagy ha hevesebb érzelmekkel éli meg, mint a szomszéd kisfiú. Ne legyenek elvárások azzal kapcsolatban, hogy hogyan, mennyi idő alatt kellene ennek működnie, mert ha ez nem az elképzelések szerint alakul, akkor csak ráfeszül a szülő és esetleg kudarcként éli meg. Ebben az időszakban egész egyszerűen figyeljünk a gyerkőcre, hangolódjunk rá, legyünk vele is és magunkkal is türelmesek, és hagyjuk, hogy a saját tempójában ugorja meg a különböző lépcsőfokokat.
Szerencsés, ha a beszoktatás előtti 2-3 hónapban már beszélgetünk az oviról, arról, hogy mi minden vár ott rá, mi az, ami más lesz, mi változik majd a család és az ő kis életében. Sétáljunk el vele az ovihoz, figyeljük, hogyan játszanak a gyerekek az udvaron, ha van lehetőség, menjünk be, nézzük meg az ovi tereit, beszélgessünk a leendő óvónénikkel. A lényeg, hogy amennyire lehetséges, már ismerős legyen neki a hely, a közeg, és tudja, milyen változások várnak rá.
Szeretetteljes, de rövid elköszönés!
A búcsú szokott egy kritikus pillanat lenni, ami nem ritkán nagy sírásba, ellenállásba ütközik. Ezt is fontos előkészíteni, a gyerkőc tudja azt, hogy a szülő aznap már el fog menni, ne érje váratlanul, hogy ott hagyják őt – még akkor sem, ha ez kezdetben csak egy rövid időre történik. Ettől persze még érzékeny lehet a búcsú pillanata. Fontos, hogy az rövid, határozott, de nagyon szeretetteljes legyen. Esetleg találjon ki a szülő és gyerkőc közösen egy saját köszönési formát, ami eltér attól, mint ahogy más helyzetekben búcsúznak el. Ez lehet kedves, vicces és biztos pont a gyerek számára.
A hosszas búcsúzkodás, vigasztalás általában csak megnehezíti a gyerkőc dolgát, mert ha ez amúgy is nehéz neki, és túl sok időt szánunk rá, akkor lényegében a fájdalmas pillanatokat nyújtjuk el.
Mindig legyen a gyerkőc számára viszonyítási pont, hogy mikor megy érte a szülő. Ebéd után, délutáni alvás után stb. És ezt pontosan be is kell tartani, hogy megtapasztalja, a szülő mindig érte megy, és mindig akkor, amikor megígérte. Ez csökkenti a kezdeti bizonytalanság érzését.
Próbáljatok meg gondozónőt, óvónénit választani!
A szülő számára is nagy segítség és megnyugtató, ha előzetesen már sikerül kapcsolatot kialakítani a gondozónénivel, óvónénivel, ha van lehetőség megismerni őt, beszélgetni vele, mesélni neki a gyerkőcről.
Az persze senkinek nem új információ, hogy könnyebben és nyugodtabban hagyjuk ott olyasvalakire a gyerkőcöt, aki szimpatikus, aki felé bizalommal tudunk lenni. Ezért mindenképpen érdemes arra törekedni, hogy elsősorban bölcsis nénit, óvónénit válasszunk és ne bölcsődét, óvodát. Tudom, ez manapság nagyon nehéz.
Amikor még anya volt gyerek...
Vigyen magával a gyerkőc egy szeretett játékot, egy „anya-pótlékot”, aki ott van vele akkor is, amikor anya nincs, aki helyettesíti anyát, és akit ha magához ölel, anya illatát érezheti rajta. Meséljünk saját óvodai élményeinkről, elsősorban a jókról – remélhetőleg vannak -, mert a szülő fontos referencia a gyerek számára. Ha a gyerkőc tudja, hogy ezt a szülő is átélte és szerette (volt benne olyan, amit szeretett), az őt is optimizmussal tölti el. Ugyanakkor mesélhetünk arról is, mi az, ami nekünk nehezebb volt, de aztán megoldódott. Fontos, hogy arról is legyen tudása, hogy ha valami elsőre nehéz vagy rossznak tűnik, az változhat, a nehézségeket meg lehet oldani.
Nem baj, ha újra felébred éjszaka!
Az éjszakai felébredés, esetleg rossz álmok gyakran együtt járnak a beszoktatással, a kezdeti időszakkal. Ilyenkor rengeteg új élmény és inger éri a gyerkőcöt, amit kezdetben nehezen tud feldolgozni. Ők még nem igazán tudják kibeszélni magukból az érzéseiket, adekvát módon levezetni a feszültségeket, és ezek sok esetben az alvás során kerülnek a felszínre, rossz álmokat, éjszakai felriadást okozva. Ettől nem kell megijedni.
Figyeljünk oda, mit mesél az oviról a gyerkőc, hogy érzi magát és kérjünk visszajelzést az óvónénitől, hogy tudjuk, mi az, ami nehézséget okoz számára. Ha ezzel tisztában vagyunk, könnyebben tudunk neki segíteni.
Az intenzív álmok azt jelentik, sok minden dolgozik benne és ez teljesen érthető az ovi/bölcsikezdésnél. Sőt, később is, ha érzelmileg valamiben erősen megérintődik, rossz álmok, éjszakai felriadás előfordulhat. Ilyenkor nyugtassuk meg, simogassuk a hátát, suttogjunk neki, legyünk vele, míg visszaalszik. Ezzel akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha tartósan fennáll a gyerek életében, nem pedig csak átmenetileg, vagy időszakosan 1-1 alkalomról van szó.
Vedd lazán, ha újra bepisil!
Hasonló a helyzet az újbóli bepisiléssel. Az ovikezdés nagy váltás, sok esetben stressz a gyerkőc számára és erre gyakori reakció, hogy a szobatisztaságban ideiglenesen visszaesés történik. Ezt nagyon nyugodtan, lazán, nem nagy feneket kerítve kellene kezelni, mind a szülő, mind az ovi részéről.
Előfordul, hogy ezt az óvoda nem tolerálja és ettől persze a szülő befeszül, kétségbeesve, kapkodva, erőltetve próbálja megoldani a helyzetet, amiből a gyerek csak a feszültséget érzi. Ez pedig, természetesen a gyerkőcnek nem segít, csak egy plusz terhet tesz rá az amúgy is nehéz időszakban. Ha ez a gyerkőcöt is zavarja, meg kell nyugtatni, hogy semmi gond, előfordul az ilyesmi, majd rendeződik. Ha ez kezdetben, 1-2 hónapig fennáll, az teljesen természetes és akként is kellene kezelni. Ha tartósabban, akkor javasolt szakember segítségét kérni.
Egyszer már beszokott, akkor most miért nem akar menni?
A hullámvölgyekre készülni kell, ez utalhat arra, hogy a gyerkőcben ekkorra tudatosul és érik meg, hogy az ovi/bölcsi bizony nem egy átmeneti dolog, ahova eljár játszani, hanem egy új életforma, ahol sok-sok újdonsággal, új szabályokkal és elvárásokkal kell megküzdenie és sok alkalmazkodást kíván. Ez nagyon nem könnyű egy ilyen kicsi gyereknek. Legyünk vele türelmesek, a közös együtt töltött idő legyen minőségi, hiszen ne feledjük, amíg eddig nonstop együtt voltunk, most maradnak az esték, esetleg délutánok. Sokkal kevesebb időbe kell belesűríteni legalább annyi, vagy a kezdeti időben még több figyelmet, közös játékot, élményt.
Hagyj kiskaput!
Ha a szülő is ebben az időszakban megy vissza dolgozni, akkor könnyen lehet, hogy az addigi védett burok, ahol sok-sok közös játék és együtt töltött idő volt, hirtelen átalakul a gyerek számára az ovis létre, majd amikor 5 óra körül hazaér, akkor pedig a szülő is fáradt, kimerült, és a fennmaradó 2-3 órába próbálja besűríteni a házimunkát, a munkahelyi feladatokat és a gyereknevelést. Ezért, ha van rá lehetőség, szülőként érdemes több időt hagyni a beszoktatásra, számolva a kezdeti nehézségekkel, a gyerek megnövekedett figyelemigényével és esetleg nem azonnal munkába állni. Ez persze – szintén tudom – nem mindig megvalósítható.
Bölcsiből az oviba, az már sima ügy?
Ha a gyerek volt már bölcsis az ovi előtt és szerencsés esetben onnan jó élményei származnak, akkor kisebb az esély, hogy az ovis beszoktatás problémás lesz, hiszen már egy csomó tapasztalata van a változásokról, az otthonihoz képest más jellegű napirendről, szabályokról, elvárásokról.
Ettől azonban még lehetnek fennakadások. Lehet, hogy valami miatt éppen érzékenyebb időszakát éli a gyerkőc a bölcsiből oviba való átszokás idején, mert esetleg kistesó született, költözés zajlott le, stb. És akkor okozhat ez nehézséget. Ettől nem kell megijedni, nem kell rögtön arra gondolni, hogy valami nagy baj van. Segítve, támogatva őt az új helyzetben ez általában áthidalható. Jó, ha a szülő nem úgy indul neki bölcsi után az ovinak, hogy biztosan sima ügy lesz, hanem hagy azért egy kiskaput arra a lehetőségre, ha esetleg mégsem.
