Szülőként valószínűleg te is tapasztaltad már, hogy a gyerekek a lehető legjobbat képesek kihozni belőlünk, úgy játszanak az érzelmeinkkel, mint senki a világon. Mindeközben az is igaz, hogy a lehető legrosszabbat is ki tudják belőlünk hozni, ha elveszítjük a türelmünket, felemeljük a hangunkat és kiabálni kezdünk. (Tisztelet a kivételnek!) De milyen hatással van ez a gyerekünkre? És egyáltalán miért kiabálnak a szülők? A Healthline.com ennek járt utána.
Miért kiabálnak a szülők?
A rövid válasz az, hogy azért, mert túlterheltek és mérgesek, ami arra készteti őket, hogy felemeljék a hangjukat. Viszont ez a legkevesebb esetben oldja meg a helyzetet. Lehet, hogy a kiabálástól elcsendesednek a gyerekek egy rövid időre, de ebből még nem fogják megérteni, hogyan kellene viselkedniük. Röviden, ez csak a félelemre tanítja meg őket, de ettől még nem fogják megérteni a tetteik következményeit.
Nem újdonság, hogy a gyerekek a szüleiktől vesznek át, tanulnak meg egy csomó dolgot. Ha egy gyerek azt látja otthon, hogy a harag együtt jár a hangos kiabálással is, akkor az az ő viselkedésének is részévé válik. Ezért Laura Markham amerikai író és nevelési tanácsadó tanácsa ez: “Szülőként az elsődleges feladatod - amellett, hogy a biztonságot megadod a gyerekednek - az, hogy uralkodj a saját érzéseiden.”
A kiabálás hatásai
Ha valaha kiabáltak veled, akkor biztosan tudod, hogy attól még, hogy hangosabban mondták, nem értetted meg jobban. Na, hát a gyerekek sem különbek: a kiabálástól nem lesznek szófogadóak, sőt, még nehezebb lesz fegyelmezni őket. Minél jobban felemeled a hangod, annál kevésbé veszik majd az adást.
Az egyik, a kiabalás hatásait vizsgáló kutatás rávilágított, hogy a kiabalástól a gyerekek még agresszívebbek lesznek, fizikailag és verbálisan is. Az ordibálás a harag egyik kifejeződése és mindegy, hogy mi a kontextus, megrémíti a gyerekeket és a bizonytalanság érzését kelti bennük. A nyugalom és a türelem viszont a sok rosszalkodás közepette is hatékony, mert a gyerek érzi, hogy szeretik és elfogadják.
Mindemellett a kiabáláshoz gyakran társulnak megalázó, megbélyegző szavak, mondatok, amelyek egy bizonyos pont után elérik az érzelmi bántalmazás kategóriáját. Ennek pedig hosszú távú hatásai vannak: szorongás alakul ki a gyerekben, nem lesz önbizalma és növekszik benne az agresszió. Ezek miatt azonban sokkal fogékonyabb lesz az iskolai zaklatásra is.
De mit tehetsz azért, hogy ne emeld fel a hangodat?
Azokat a gyerekeket, akiket szoros érzelmi kapocs köti a szüleikhez, könnyebb fegyelmezni - írja a Healthline. Ha a gyerek biztonságban érzi magát, tudja, hogy feltétel nélkül szeretik, akkor sokkal inkább nyitott lesz a párbeszédre, így kevésbé valószínű, hogy kiabálásig fajul egy konfliktus. Négy tipp következik, hogy sikerüljön:
1. Adj időt magadnak!
Állítsd le magad, mielőtt túlságosan begurulnál, elveszítenéd a fejed és felemelnéd a hangodat. Ha néhány pillanatra kilépsz a “háborús zónából” és veszel néhány nagy levegőt, ez majd segít megnyugodni. Ezzel a gyereket is megtanítod arra, hogyan kezelje a feszültséget normális, egészséges módon.
2. Beszélj az érzéseidről
A harag normális érzés, ahogyan a szomorúság, a féltékenység, a frusztráció és az öröm is azok, és azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy ezek mind az emberi repertoár részei. Beszélj a gyerekednek ezekről és biztasd arra, hogy ő is mondja el, mit érez. Később ez fog segíteni neki abban, hogy egész életében egészséges kapcsolatokat alakítson ki.
3. Nyugodtan, de határozottan szereld le!
A gyerekek olykor rosszalkodnak, ez hozzátartozik a növekedési, érési folyamathoz. Mondd el nekik az ő nyelvükön, hogy van olyan viselkedés, ami nem tolerálható. Hajolj le, guggolj le hozzájuk ahelyett, hogy onnan fentről, a saját magasságodból beszélnél velük. Ez Katalinnak és Vilmos hercegnek is bevált, miért ne próbálhatná ki bárki?
4. Következmények, fenyegetés nélkül
Barbara Coloroso, a “Kids Are Worth It!” című könyv szerzője szerint a fenyegetés és a büntetés további haragos érzéseket és később konfliktusokat szül. Hosszú távon pedig megakadályozzák, hogy kifejlődjön az önfegyelmük. És közben ha rosszul viselkednek, akkor mondd el nekik szépen, türelmesen, hogy például a kockajáték nem arra való, hogy megüssünk vele másokat.
Ha mégis kiabálnál
Nos, előfordul, hogy minden igyekezeted ellenére mégis felemeled a hangod. Van ilyen. Csak tudj bocsánatot kérni a gyerektől, ami azért is fontos, mert ebből egyrészt azt tanulja meg, hogy hibázni mindenki szokott, másrészt pedig azt, hogy a tetteinkért felelősséget kell vállalnunk.
