Körülvesznek minket a digitális eszközök, az internet a mindennapok szerves részévé vált. De vajon tudjuk-e szülőként helyesen kezelni a helyzetet?
Tudatosság szempontjából elég jól állnak a magyar szülők, derült ki a Vodafone Magyarország friss felméréséből. A vizsgálat célja az iskoláskorú gyerekek digitális eszközhasználatának feltérképezése volt, és arra is kíváncsiak voltak, hogy a szülők mennyire szabályozzák az ezekkel eltöltött időt. A digitaliscsalad.hu által készíttetett kutatás részleteit az amerikai fiatalok kütyühasználatát bemutató Screenagers című dokumentumfilm vetítésén ismertették.
A reprezentatív felmérés egyik talán legfontosabb eredménye, hogy a magyar szülők 76 százaléka szabályozza a képernyők előtt eltöltött időt, vagyis felismerték, hogy ez az ő felelősségük. A kisebb gyereket nevelő szülők ötöde érzi úgy, hogy nem mutat jó példát a gyerekének, mert ő maga is sokat lóg az interneten. Sőt a szülők negyede bevallotta, hogy néha digitális cumiként használja az okoskészüléket, mert ő maga adja a gyerek kezébe azért, hogy egy kicsit lekösse a figyelmét, mondta Carra Anita, a Vodafone Magyarország Lakossági szolgáltatások üzletágának vezérigazgató-helyettese. Ugyanakkor a szülők kétharmada tudatosan szervez közös családi programokat azért, hogy a gyerek ne üljön túl sokat a képernyő előtt.
Az általános iskolás gyerekeket nevelő családok 44 százalékánál vannak kütyüzésre vonatkozó szabályok, míg a középiskolások esetében ez az arány rosszabb, csak 33 százalék. És hogy mit néznek a gyerekek? A 6-14 éves korosztály közel háromnegyede rendszeresen nézi a YouTube-ot, és a 15-19 évesek körében is a videómegosztó oldal a legnépszerűbb, amit szorosan követ a Facebook és a Messenger.
A vetítést követő kerekasztal-beszélgetésen Jakupcsek Gabriella Carra Anitával, Tari Annamária pszichológussal, Steigervald Krisztián generációkutatóval, dr. Lénárd Andrással, az ELTE Digitális Pedagógiai Tanszékének vezetőjével, Fegyverneki Gergő digitálispedagógia-szakértővel és Trunk Tamás (Dablty) fiatal influencerrel elemezte a hazai helyzetet.
A szülőnek alkalmazkodnia kell
Tari Annamária szerint nem lehet azzal védekezni, hogy ez Magyarország, a filmben pedig Amerika van. Úgy véli, hogy napjainkban a szülők felé az a legfontosabb üzenet, hogy a kialakult helyzettel muszáj kezdeni valamit, mert a probléma nem fog magától megoldódni.
“Az online világ nagyon jó, ha odasimul az offline mellé” - mondta, de ettől még tudni kell az offline világban élni, ezt pedig a szülőnek kell megtanítani a gyereknek. Úgy véli, hogy a tiltás nem jó megoldás, majd hozzátette: “Ha a vonzó tárgyat a szülő magyarázat nélkül elteszi, akkor ebből a vonzásból indulatvezérelt tevékenység lesz.”
A gyerek-szülő viszony ma már teljesen megváltozott, másmilyen, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Nem jár alanyi jogon a szülői tekintély, mert a gyerek visszakérdez, és csak akkor fogad el dolgokat, ha valóban indokoltnak látja. “Ettől egy szülő vérnyomása 20 éve még kivitte volna a plafont, de ma meg kell tanulnia hatékonyan kommunikálni, és érveket megfogalmazni” - mondta Tari Annamária.
Rengeteg pszichológiai adat utal arra, hogy a szülők félnek a gyerekek agressziójától, mondta a pszichológus. Szerinte nem az a jó fej szülő, aki mindent megenged, hanem az, aki képes határokat állítani, még akkor is, ha ezért átmenetileg a gyereke nem szereti. A gyenge szülő, akin túl lehet lépni, szorongáskeltő a gyerek számára, mert nem érzi, hogy meg tudná védeni.
Kütyü vagy nem kütyü?
Steigervald Krisztián szerint ha a negatívumokra figyelünk, akkor csak azokat fogjuk látni, és észre sem vesszük a dolgok jó oldalát. A digitalizációnak köszönhetően sok területen indult el változás, például többen szembesülnek azzal, hogy mennyire szennyezettek az óceánok műanyaggal. De ha valamelyik családtagnak vérre van szüksége, akkor a közösségi média ebben is hasznos lehet, ugyanúgy, mint mondjuk egy elveszett bérlet esetében.
Úgy véli, már alapból degradáljuk az egészet azzal, hogy kütyüzésnek hívjuk, miközben az angolban technológiákként (technologies) vagy eszközökként (devices) hivatkoznak az internetezésre alkalmas okoskészülékekre. “Ne kütyüzzük le, amit ők csinálnak, hiszen mi magunk is csináljuk” - tette hozzá.
Trunk Tamás digitális bennszülöttként szintén úgy véli, hogy a technológia egy újabb kapocs lehet a családtagok között. Például akkor, ha egy futós alkalmazást a szülő és a gyerek is használ, és látják egymás teljesítményét.
Okoseszközök az iskolában
Dr. Lénárd András szerint rengeteget lendíthet a gyerekek fejlődésén a készülékek megfelelő használata. Mint mondta, most kezd a helyére kerülni, hogy ez igazából nemcsak a szülő vagy iskola felelőssége, hanem mindenkié, és fontos, hogy beszéljünk róla.
“Nagy feladata a pedagógusnak, hogy hogyan kalauzolja el a diákokat a digitális térben” - mondta Fegyverneki Gergő. Szerinte a 21. századi tanár olyan, mint egy kaméleon: színében alkalmazkodik a környezetéhez, miközben a szemeivel állandóan a gyerekeket figyeli.
Mit hoz a jövő?
A generációk közötti feszültségek egyik oka, hogy a jelenlegi szülői generáció, az Y-ok még offline világban nőttek fel. De a világ azóta teljesen megváltozott, az okoseszközök napjaink szerves részévé váltak, és szülőként általában mi sem mutatunk jó példát a gyerekeinknek.
Szélsőségesen pesszimista elképzelések szerint a jövőben a családtagok beépített chipekkel lesznek egymással kapcsolatban, míg az optimisták szerint lesz egy határpont, amikor ez a trend leáll. “Az a gondolkodásmód, hogy a technikai fejlődés a végtelenségig mehet, nem igaz, mert az emberi agy képtelen követni” - mondta Steigervald. “Hiszem, hogy az alfa generáció egy hatalmas változást hoz majd, és vissza fogják fordítani ezt a folyamatot.”
