A gyermekkori agresszió mértékét befolyásoló tényezőkkel a Montreáli Egyetem kutatója foglalkozott. Az 555 ikerpár részvételével lebonyolított kutatás alapvetően azt szerette volna kideríteni, milyen tényezők befolyásolják, mennyire agresszív egy gyerek 6 és 12 éves kora között. A kutatás eredményeiről a Science Daily számolt be.
„Bár hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, az agresszió meghatározó része a kisgyerekek szociális fejlődésének. A legagresszívabban a 2-4 éves gyerekek viselkednek egyébként a társaikkal szemben. Később, ahogy felnőnek, megtanulják, hogyan kommunikáljanak a többiekkel és hogyan kezelhetik az érzelmeiket és a konfliktusokat.” – mondta el a tanulmány szerzője, Stéphane Paquin.
A 223 egypetéjű, és 332 kétpetéjű ikerpár viselkedését mind a proaktív, mind a reaktív agresszió szempontjából a gének határozzák meg a kutató szerint, legalábbis hatéves korukig. A következő hat év során ugyanakkor a környezeti tényezők szerepe is meghatározó lehet abban, hogy milyen irányban változik a gyerekek viselkedése.
A proaktív, azaz a másik dominálást és az előnyszerzést szolgáló agressziót, és a reaktív, azaz a fenyegetésekre válaszoló, védekezést segítő agresszió mértékét a tanáraik segítségével mérték fel a kutatók. A gyerekek agresszív megnyilvánulásait feljegyző tanárok 6, 7, 9, 10 és 12 éves korukban is beszámoltak róla, milyen a gyerekek magatartása.
Az ikrek eltérő magatartása alapján úgy tűnik, hatéves korukban teljesen más genetikai tényezők határozzák meg a gyerekek viselkedését, mint 12 éves korukban. Ahogy felnőnek a gyerekek, egyre inkább a kognitív fejlődésük mértéke válik meghatározóvá az agresszió megnyilvánulása szempontjából. A tervezést, a döntéshozatalt, a koncentrációs képességet és az önuralmat meghatározó fejlődés mértékének megfelelően változik ugyanis az is, mennyire agresszívak a gyerekek.
A kutatók ezek után azzal szeretnének foglalkozni, pontosan milyen szociális tényezők határozzák meg a gyerekek viselkedésében bekövetkező változásokat. Paquin szerint egyébként az új tanulmány eredményei is megerősíteni látszanak azokat a vélekedéseket, melyek szerint a reaktív agressziót az áldozat mentalitás érzésének orvoslásával, a proaktív agressziót pedig a proszociális viselkedés fejlesztésével lehetne megelőzni.
