Az örökbefogadás rengeteg várakozással és nehézséggel jár, ezek feldolgozásában és az érkező gyermekkel való összehangolódásban segíthet a mozgás- és táncterápia. Oláh Dóra és Ruskó Rita táncterapeutákkal beszélgettünk.
Az örökbefogadás nehéz ügy. Nehéz eljutni odáig, hogy lemondjunk a saját gyermek lehetőségéről, nehéz végigmenni a procedúrán, várni a gyerekre, és nehéz összehangolódni az újonnan érkezett családtaggal. Oláh Dóra és Ruskó Rita örökbefogadó szülőknek szerveznek mozgás- és táncterápiás csoportokat, mivel úgy gondolják, ez segíthet az elakadásokban, a hangolódásban.
A mozgás- és táncterápia története több évtizedre nyúlik vissza: táncosok és pszichológusok közösen fejlesztették ki a XX. század elején. A hazánkban Merényi Márta nevéhez köthető pszichodinamikus irányzatú módszert sikeresen alkalmazzák pszichotikus betegek, személyiségzavarok, hangulatzavarok, sőt, időskori szellemi hanyatlás terápiájában.
Oláh Dóra tanár, emellett pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető, valamint örökbefogadásra váró anyuka. A szakemberrel szülőkről, gyerekekről, nehézségekről és a terápiás módszerről beszélgettünk.
Honnan jött az ötlet, miért épp örökbefogadó szülők, miért épp táncterápia?
Mi most örökbefogadásra várunk a párommal, és látjuk, érezzük ennek a nehézségeit. Ugyanakkor tavaly szeptemberben végeztem a pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás képzésen, azóta vagyok hivatalosan mozgás- és táncterápiás csoportvezető, bár már a képzés alatt is tartottam táncterápiás csoportokat kamaszoknak. Ruskó Rita, a csoportvezető-társam szociális munkás, ő baba-mama csoportokat tartott. Valahogy így ért össze a két szál.
Milyen nehézségek várnak az örökbefogadó szülőkre?
Ez egy nagyon nehéz, adott esetben kifejezetten megalázó procedúra. Az első lépés megemészteni, hogy nem lesz saját gyereked, és ezt valóban elgyászolni - szóval nem csak racionálisan kimondani, hanem hogy bennem is megtörténjen. A következő lépés: eljutni addig a pontig, hogy igen, én vállalom, hogy örökbe szeretnék fogadni – és ekkor az ember a nehézségeknek még csak nagyon pici részét sejti.
Ezután végig kell menni egy hivatalos procedúrán, ami nem feltétlenül zökkenőmentes. Nekünk például alaposan meg kellett küzdenünk a hivatali bizalmatlansággal – szerencsére sokan, akik ismertek minket, mellettünk álltak és segítettek.
Pszichológiai alkalmassági igazolás mindenkinek kell, azt a Területi Gyermekvédelmi Szolgálat (TEGYESZ) adja ki. Onnantól kezdve, hogy megvan az alkalmasság, különböző alapítványok szervezik a gyermekre találást és tartanak felkészítő csoportokat. Az alapítványok eleve csak 40 alattiakkal foglalkoznak, 40 felettiekkel csak a TEGYESZ foglalkozik. A várakozási idő attól függ, hogy milyen kritériumokat támasztasz – ha nem számít a gyerek származása, ha nem ragaszkodsz csecsemőhöz, ha nem ragaszkodsz hozzá, hogy makkegészséges legyen a gyerek, akkor hamarabb sikerül.
A várakozásnak is megvannak a lelki nehézségei, hiszen valamit nagyon szeretnél, de mégse akarod, hogy ekörül forogjon az életed. Mondjuk, megfontolod, hogy elutazz-e, mert lehet, hogy épp akkor hívnak fel, de közben meg mégis próbálsz normálisan élni. És kiszámíthatatlan az időtartam, lehet, hogy öt év, lehet hogy pár hónap. Az életed színtere egy kicsit átrendeződik.
Egyszercsak felhívnak, hogy van egy gyerek, akkor mi történik?
Elküldik az anyagát. Abban benne vannak a betegségei, a nevelőszülők véleménye, pszichológiai vélemény. Erre van egy napod. Utána láthatod a gyereket úgy, hogy ő nem tudja, hogy te nézed, és ha úgy is szimpi, akkor elkezdhetsz barátkozni vele. Ha utána is így gondoljátok, akkor megkapod egy hétvégére, és bizonyos idő elteltével adják oda végleg.
Jó is egyébként, hogy van benne fokozatosság. A tanfolyamon nagyon erősen felhívták a figyelmünket, hogy ha bármi ellenérzésünk van, akkor inkább mondjunk nemet, az a legrosszabb, ha hazaviszel egy gyereket, akit aztán mégsem tudsz szülőként elfogadni. De természetesen nagyon nehéz egy ilyen horderejű döntést meghozni.
A gyerek hazavitele után mik a nehézségek? El nem tudom képzelni, mit kezdenék egy idegen gyerekkel.
Hát, pont ez. A gyerek például nem beszél, mert 1-2-3 éves. Ha nem csecsemő, akkor mégis vannak már szokásai, van egy saját világa, amit meg kéne ismerni, össze kéne hangolódni, és közben toleránsnak lenni azzal, hogy most ezt a feladatot neki is meg kell csinálnia. Neki is meg kell értenie a te világodat. A gyerek kiszolgáltatott, és neked a legvadabb reakcióit is meg kell értened, akkor is, ha hulla fáradt vagy, és segíteni neki, hogy túl legyen ezeken a nehéz helyzeteken.
Hogyan segít ebben pont a mozgás- és táncterápia?
Ebben a hangolódásban, ebben a megértésben, még akkor is, ha tud beszélni a gyerek, a mozgásterápia baromi sokat tud segíteni: azért, mert a tácncterápián nem kommunikálsz verbálisan, így egészen más érzékszerveid kezdenek működni. A saját testbe kerülés megnyugtat és segíti azt, hogy szavak nélkül rá tudj hangolódni másokra.
A saját magamra és a másokra való szavak nélküli hangolódás így testen keresztül megtörténik. Ez a fajta ráhangolódás pedig „gyakorolható”, egy-egy önismereti csoport után rengeteget javul a résztvevők ezen kétsége. Én például szociális nehézségekkel küzdő gyerekekkel is dolgoztam anno, amikor a táncterápiás képzéshez szükséges sajátélményű csoportba jártam, és a velük való összehangolódásban rengeteget segített a módszer.
Mi az a táncterápia, hogy néz ki? Táncolni kell?
Leírás alapján kicsit nehéz elképzelni, mi is történik egy-egy mozgásterápiás alkalmon, hiszen a nem verbális, vagyis szavakkal nem kifejezhető hatásokat szavakkal elmagyarázni sem tudjuk. Tánctudásra mindenesetre nincs szükség.
Egy-egy alkalom felépítése hasonló: a csoport mindig beszélgetéssel indít, ezt követi a mozgásos rész, amelynek az elején a testtudati munka során figyelmünket fokozottan testi működéseinkre irányítjuk. Ezáltal a csoportvezetők instrukciói révén egyfajta meditatív állapot érhető el.
Ebben az érzékeny állapotban folytatjuk páros, egyéni vagy csoportos mozgásimprovizációs feladatokkal, a feladatokat mindig a csoport aktuális állapotához igazítva. Néha zenét is alkalmazunk, néha érintéseket is, a csoport állapotától, a problémától függően. Minden alkalmat beszélgetéssel zárunk, az élményeket ugyanis kevés átélni: a szóbeli feldolgozás révén válnak továbbvihetővé, hatásossá.
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia, amit mi alkalmazunk, abban különbözik más táncterápiás módszerektől, hogy elméleti alapját a pszichoanalízis adja, valamint, hogy nagy hangsúlyt fektet az ún. testtudati munkára. Ezáltal nagyobb hangsúlyt helyez a kapcsolódásokra, a nonverbális hangolódásra, így lényegesen mélyebb szinten hat, mintha „csak úgy” együtt mozognánk, táncolnánk.
Mehet hozzátok mindkét szülő?
Sajnos mindkét szülő most nem tud jönni, mi párterápiát most még nem szeretnénk tartani. A szülőpár egyik tagja tud eljönni a csoportunkra. De természetesen ez továbbvihető, és gondolkodunk rajta, hogy tartunk később pároknak is és szülő-gyerek párosoknak is. Meg örökbefogadott serdülőknek. Ebben nagyon nagyon sok lehetőség van, próbáljuk minél több rétegét megmutatni, minél több emberhez eljuttatni ezt a módszert, mivel kevéssé ismert, de nagyon hatékony.
A jövő év elején induló csoportba olyanokat várunk, akik meddőként még nem döntötték el teljesen, de már foglalkoztatja őket az örökbefogadás gondolata, akik épp várnak, és akik már örökbefogadtak. Akármikor, akár sok éve is. Minél több vetülete megjelenik a problémának, annál jobb, az mind gazdagítja acsoportot. Nagyon át tud íródni az is, hogy mások problémája hogyan hat a sajátodra.
