Az ember nem úgy válik szülővé, hogy elolvassa a kézikönyvet és aszerint cselekszik – az, hogy milyen szülők vagyunk, legnagyobb részben attól függ, milyen az alapszemélyiségünk. Jó, hát ezt eddig is tudtuk. Egy nemrégiben készült tanulmány során a kutatók kicsit alaposabban körüljárták a témát: megtudhatjuk belőle, hogy a mi személyiségünk milyen nevelési stílust eredményez, szülőként mik lehetnek az erősségeink/gyengeségeink, mire kell(ene) odafigyelnünk és mi az, ami megy majd, mint a karikacsapás. Akkor nézzük.
Milyen az alapszemélyiségünk? Az meg mi?
A fenti tanulmány során a kutatók a Myers-Briggs személyiségtesztet használták – ez egy klasszikus, régi személyiségteszt, természetesen sok kritika is érte már az évek során, nem csodaszer. A teszt az embereket négy jellemzőjük alapján csoportosítja, azaz négy skálán elemzi a viselkedésüket. A négy skála valójában négy ellentétpár, a tesztet kitöltő személy eredményként azt kapja meg, hogy melyik szélsőséghez áll közelebb. A négy ellentétpár az alábbi:
1. Extrovertált-introvertált ellentétpár (E, I): azaz kifelé vagy befelé forduló, társaságkedvelő vagy társaságkerülő típus.
2. Érzékelő-intuitív ellentétpár (S, N): az érzékelő típusok a világ konkrét eseményeire figyelnek (amit látnak, hallanak stb) és ezek alapján vonnak le ekövetkeztetést, az intuitívek inkább a belső összefüggésekre, asszociációkra alapoznak.
3. Érző-gondolkodó ellentétpár (F, T): míg az érzők inkább öszönösen, érzelmeikre hallgatva döntenek, addig a gondolkodók igyekeznek a racionalitásra, logikára alapozni.
4. Megítélő-észlelő ellentétpár (J, P): a megítélők szeretik a dolgokat kategorizálni, ennek alapján gyorsan dönteni, míg az észlelők ezt nem csinálják.
Az MBTI-t, azaz a Myers-Briggs tesztet egy csomó helyen ki lehet tölteni online magyarul is, például itt. A teszt valójában nem az alapszemélyiségünket, hanem pontosabban az információfeldolgozási stílusunkat igyekszik megmérni. Kitöltve négy betűt kapunk eredményül, ami arra utal, hogy a négy skálán az ellentétpár melyik oldalához állunk közelebb (azaz, ha inkább extrovertáltak vagyunk, mint introvertáltak, akkor E, stb.)
Mindegyik típusnak van erőssége szülőként
Jó, persze, gyengesége is, de kezdjük a jó hírekkel. Az extrovertált (E) szülők energetizáló, aktivizáló stílusban nevelnek, igyekeznek megmutatni a gyereknek a külvilágot, bátorítják a világ megismerésére. Az introvertált (I) szülők ugyan nem feltétlenül rángatják el a gyereket síugrani, ugyanakkor ők hajlamosabbak teret adni a gyereknek, megengedni, hogy önállóan gondolkodjanak és reagáljanak.
Az érzékelő (S) szülők ügyesen követik a tradíciókat, és gyakorlatias, józan, praktikus gondolkodást igyekeznek átadni a gyereknek. Az inkább intuitív (I) szülők arra bátorítják a gyereket, hogy használja képzelőerejét, és bátran kérdőjelezze meg az őt körülvevő világot.
A gondolkodó (T) szülők gyakran szigorúak, és a hozzáértést, hatékonyságot, önállóságot, kritikus gondolkodást bátorítják. Az érző (F) szülők meleg, támogató környezetet biztosítanak, bátorítják az együttműködést, empátiát, segítőkészséget.
A megítélő (J) szülők a struktúra, a határok, az átláthatóság, a rendszeresség bajnokai. Az észlelő (P) szülők a spontaenitást, a pillanat megélését bátorítják, némi kiszámíthatatlanságot és rugalmasságot hoznak a család életébe.
Vannak tipikus otthonmaradó szülők
Az INFP, azaz az introvertált, intuitív, érző, észlelő típusok szeretnek otthon maradni a gyerekkel – mármint nem (csak) esős délutánokon, hanem gyesen. A felmérés résztvevői közül az INFP nők maradtak otthon a legnagyobb arányban a gyerekekkel, ellentétük, az ENTJ típusok többsége visszament dolgozni.
Ami az apákat illeti, náluk más a helyzet, mert igen kevés apuka volt valóban otthonmaradó apuka, így őket arról kérdezték, mit szeretnének/szerettek volna. Az INFP apukák szívesen otthon maradnának a gyerekekkel a munkába való visszatérés helyett.
Mi ebből a tanulság? Hát, a szokásos: szuper lenne, ha nem a nemünk döntené el, hogy ki maradjon otthon a bébivel (tudom, szoptatás, szóval akkor beszéljünk a fél éves kortól két-három éves korig terjedő időszakról). Hiszen egy INFP apukát és ENTJ anyukát tartalmazó páros akkor lenne a legboldogabb, ha anya visszahúzhatna dolgozni, apa meg otthon mondókázna és pürésítené a répát.
Az extrovertáltak jó szülőnek tartják magukat
A szülők sokat kételkednek magukban, mindenki – az extrovertáltak egy kicsit kevesebbet, mint a befelé fordulók. Mondjuk, ez nem annyira meglepő azért. Az olyan kérdésekre, mint „szerintem a gyerekem jó szülőnek tart” és „elégedett vagyok a szülői teljesítményemmel” ők sokkal nagyobb eséllyel válaszoltak igennel.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy az E-k jobb szülők, csupán azt, hogy ők nagyobb eséllyel elégedettek magukkal meg a világgal, többször fejeznek ki pozitív érzelmeket, így nyilván a szülőséggel kapcsolatban is pozitívabbak.
Van, aki akar gyereket, és van, aki nem
Breaking: vannak embertípusok, akik sok gyereket és nagy családot szeretnének, mások pedig úgy boldogok, ha nincs gyerekük. Ez a különbség a Myers-Briggs teszten is kijön: az érzők (F) jobban akarnak szülők lenni, mint a gondolkodók (T).
Az INTJ típusok vágynak a legkevésbé a gyermekáldásra – ők azok, akik szeretnek csendben elmélyülni témákban, olvasni, gondolkodni, kutatni. A gyerekek jelenléte elképzelhető, hogy veszélyezteti mindezt, hiszen szülőként ki emlékszik arra, mikor lehetett utoljára húsz percig csendben elmélyülni bármiben? Én nem.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy ha INTJ vagy, akkor ne szülj, csupán azt jelenti, hogy az ebbe a típusba tartozó szülőknek néha szüksége van egy kis saját időre. Amikor a család zajától elvonulva egyedül lehetnek és a saját kis dolgaikkal foglalkozhatnak. Miért, van, akinek nincs?
Nem árt, ha van pár rokon lélek a közelben
A szülővé válás nehéz időszak: az első gyerek születésekor örökre megváltozik az életed, a második születésekor pedig megszűnik. Jó, nem. De azért nehéz. A nehézségek közben pedig nagyon jól tud esni, ha olyasvalakivel beszélhetünk, aki hozzánk hasonló nehézségeken mennek keresztül.
Vagyis egy ideális világban létezne számomra egy ISTJ szülők Facebook-csoport, ahol elsírhatnám a rokonlélek anyukáknak, hogy ma is a játszin voltunk és ma sem volt időm kiolvasni a múltkor megrendelt szómaesztétikai esszégyűjteményt a test filozófiájáról.
Persze, azért személyiségtesztek nélkül is jó eséllyel választunk olyan barátokat, akikkel hasonló az érdeklődési körünk, a beállítódásunk, szóval azért van remény. Mármint arra, hogy megértésre talál a problémám. Arra, hogy az egyéves mellett tényleg kiolvassak egy kortárs filozófiakönyvet, már kevesebb.
