"Utálom az egészet amit maguk művelnek! Gyerek vagyok, fél 6-kor kelek napi 8 órám van legtöbbször, vidéken élek, a legkorábbi időpont mikor 8 órával hazaérek a fél 5, ahogy sok más ezer társamnak akiknek elegük van szintén! (...) A napom ugyanaz minden egyes nap. Minden egyes nap egy borzasztó körforgás. Maximum 5-6 óra alvás, majd az egésznapos robot érzet. (...) Egy dologban biztos vagyok, az én gyerekeim messziről elfogják kerülni a magyar oktatást! Az én gyermekeim tanulni fognak, tanulni fognak embernek lenni, őszintének, szeretetteljesnek és BOLDOGNAK! Az én gyermekem ha hazaér majd az iskolából legkésőbb fél 2kor akkor játszani fog, majd az összes tantárgyra összesen tanulunk másfél órát, majd játszhat vagy pihenhet megint! Az én gyermekem olyan országba fog felnőtté válni, ahol megtanul BOLDOG lenni és lesz gyerekkora!"
Emőke elég jól megfogalmazta azt, hogy ma iskolásnak lenni rossz. A kommentelők egy része szerint igaza van. Más részük szerint Emőke maradjon csöndben, mert régen nekünk is rossz volt, oszt' mégis lett belőlünk rendes ember.
Ha akarok, persze tudok fogást találni az íráson, de alapvetően igaza van. Szerintem három dolgot érdemes mérlegelni az ügyben, felnőttként meg pláne.
1. Iskolás gyereknek lenni ma rosszabb, mint 20-30 éve volt.
2. Elég furcsa hozzáállás azt mondani, hogy ha régen nekünk rossz volt, akkor legyen ma is az a gyerekeknek is.
3. Különös hozzáállás indulatosan ledorongolni, leszólni, sértegetni egy kamaszt azért, mert megfogalmazta az érzéseit a saját életével kapcsolatban.
Kifejtem.
1. Ma rosszabb lehet iskolába járni
Nekünk is ilyen volt, mi is kibírtuk? Szerintem nekünk nem ilyen volt. Először is: a mai gyerekeknek több órája van, első általánostól kezdve. Az igaz, hogy azok az órák nagyjából olyanok, mint nekünk voltak. Csakhogy a mai gyerekek egyáltalán nem olyanok, mint mi voltunk. Nem azért, mert baj van velük, hanem mert teljesen más korban nőnek fel, másféle ingerekhez szoktak, máshogyan, más dolgokkal szórakoznak.
Az a környezetóra, amit nekem tartottak, kicsit talán unalmas volt, de nagyjából olyan, mint a kor, amiben éltünk. Az a környezetóra, amit a mai gyerekeknek tartanak, pont olyan unalmas, ráadásul 30 évvel ezelőtti módon unalmas, miközben a világ egészen máshol tart már. A mai gyerek ahhoz szokott hozzá, hogy színes, szagos, 3 dimenziós módon szerez ismereteket, erre kap egy őskori tankönyvet meg egy savanyújóska tanárt, aki fahangon papol valamit a zöld tábla előtt.
Valami olyan dologról, amiről 30 éve talán még gondolhattuk azt, hogy fontos beleverni a gyerek fejébe, de ma már bármikor egy 12 másodperces google kereséssel rendelkezésre áll. Miközben olyan dolgokat, amikre majd valóban szükségük lenne, nem tanulnak meg az iskolában.
És még egy dolog: 30 éve a tanárok a mainál megbecsültebbek voltak, jobban kerestek, kevesebb nyűgjük volt, és összességében kevésbé frusztáltak voltak, mint ma. Egészen biztos, hogy kevesebb kiégett, a gyerekeket utáló pedagógus volt az iskolákban, mint ma.
2. Ha nekünk rossz volt, legyen ma is az?
Egyfelől tehát a mai gyerekeknek nem egyszerűen ugyanolyan iskolába járni, hanem rosszabb. De még ha ugyanolyan rossz is lenne, akkor kötelesek lennének elviselni? Nem az lenne a cél, hogy a gyerekemnek ne legyen az?
Ezt az érvelést egyáltalán nem értem. Elég nagy szerencse, hogy nagyanyáink nem mondták, hogy ha régen sokan meghaltak torokgyíkban, akkor ne bajlódjunk már a védőoltásokkal, hiszen nekik is rossz volt.
3. Érzéseken elég felesleges vitatkozni
Emőke így érzi. Mérges, fáradt, elege van. És akkor jönnek a felnőtt kommentelők, és jól kiosztják, hogy mit képzel magáról, jobban tenné, ha hallgatna, és csendben tenné a dolgát.
Néhány komment, felnőtt emberektől egy kamasznak:
"Most tényleg azon sírsz, hogy tanulnod kell? Gyerek vagy, mi más dolgod lenne? 
* Örülj neki hogy csak ennyi a dolgod egyelőre. Majd ha dolgoznod is kell, el kell tartsd magad, számlákat fizetni stb.. nah akkor majd visszasírod az iskolát! "
" Látom, azért sminkelésre, szemöldökrendezésre van időd. Nekem 9 unokám van 6-18 évesig, jó tanulók és nem panaszkodnak még a gimnazisták sem."
"Hát angyalom.. így megy ez, nem csak miota te vagy iskolas. Mi is ugyanennyit ültünk az iskolában és mi is estig tanultunk. Sőt elmondom, nekünk annak idején sokkal sokkal több kötelező nyári olvasmányunk is volt, mint nektek! Természetesen nem kötelező! Maradhatsz ostoba és tanulatlan is!
* Ha meg nem szeretnél, kevesebbet kell nyávogni, ne pazarold az energiádat, ha már egyszer ennyire nincs."
"Ne a pasidat akard elérni,hanem a tankönyveket!Mindenki így nőtt fel és mégis volt boldog gyerek- és kamaszkorunk!"
