Ha jobban belegondolunk, kétségtelenül vannak pozitív hozadékai is a tanévkezdésnek, például, hogy nem kell többé gondoskodni a nappali gyerekfelügyeletről, és nem ugrálnak valakik nulla-huszonnégyben a fejemen, hogy figyeljek már rájuk.
Mondjuk több jó dolog nem is jut eszembe az iskolakezdés kapcsán, hiába gondolkodom.
És akkor most ne is erőltessük tovább a pozitív szemléletet, hanem legyünk őszinték, legalább magunkhoz, és hagyjuk bugyogni a lelkünkben fortyogó zsigeri gyűlöletet! Mert hát kevés visszataszítóbb dolog van a földön, mint amikor vége a nyárnak és a szabadságnak, és egyszer csak hopp, visszatérnek a katonás hétköznapok.
Na jó, talán a fogyókúra kicsit rosszabb, de az választható, és akkor hagyja abba az ember, amikor akarja, szóval végül is mégsem.
A tanévkezdéssel kapcsolatos gyűlöletes dolgok két részre oszthatók: az első szakaszban még csak a felkészüléssel kapcsolatos gyűlölnivalókkal szembesülünk. Ezek azért különösen alattomosak és utálatosak, mert még javában tart a nyár, süt a nap, a gyerekek még vidáman és gondtalanul rohangálnak a barátaikkal, de minket, szülőket már most nyomasztanak a teendők, lássuk!
Végtelen beszerzőlista
Sajnos nem létezik a világon iskolabolt, (bár igény lenne rá), ahol mindent egyszerre, és viszonylag jutányos áron be lehet szerezni, hanem körbe kell járni a várost, és külön kell levadászni minden egyes iskolacuccot. Az egyik helyen ugyan van füzet, vízfesték és tornagatya a fiúknak, tornadressz viszont nem kapható a lányoknak. Megvetted már az összes ceruzát a listáról? Ellenőrizted, hogy van-e margója a füzetnek, amit "egyszer élünk!" felkiáltással, kétszázért a kosárba dobtál? Ügyes vagy! És mondd, barátom, megnézted, hogy jó-e még az összes gyereked lábára a tavalyi tornacipő? Ennek sosem lesz vége!
Ja, várjál, majdnem kihagytam azt az esetet, amikor csak bámulsz hülyén az év végén kezedbe nyomott beszerzőlistára, de ha megfeszítenek, se tudod, hogy mi a tököm az a logikai készlet, vagy a fehér ragasztó.
Ünneplőruha para
Rövid igényfelmérés eredményeként ennek a problémának külön fejezetet szentelünk. Megnézted már, hogy a tavalyi fehér blúz/ing ujja jelenleg meddig ér a gyereknek? A könyökéig? Mondjuk ha idáig már eljutottál, a szerencsésebb tizedbe tartozol, mert legalább megtaláltad, és nem valamelyik táska alján kuksol összegyűrve, tavaly május óta (esetleg egy ottfelejtett, csodás penészvirágokat nevelő szendvics társaságában). Az egyen sulinyakkendő megvan? Aham, pont ott van az ing mellett, ami jelenleg még ismeretlen helyen tartózkodik, de ez nyilván nem a végleges állapot, mert pár óra eszeveszett kutatás, zokogás és hajtépés után végül csak meglesz minden, habár kinőve, de ezt nem tudhatod előre, szóval a para és a gyűlölet mindenképpen indokolt.
Fiúgyereknek megteszi az évnyitón egy gusztusos térdnadrág is, az ünneplő hosszúnadrágjának a szára, a nyáron felszedett tíz centi miatt már úgyis a bokáját csapkodja. Kislányokkal sincs gond, senkinek sem fog feltűnni, hogy az a cuki kis combközépig érő fekete szoknya tavaly még térd alá ért. Persze, ha úgy érzed, hogy ez problémát jelent, akkor feltétlenül vegyél újat mindenből (a cipőt sem kihagyva). Az új ünneplő szett is csak egyszer lesz rajta, mielőtt menthetetlenül kinövi, de hát lássuk be, tökre nem mindegy, hogy miben állja végig az évnyitó tizenöt percét. Az úr a pokolban is úr.
Tavalyi iskolatáska kimosása
Egy jó iskolatáska simán kibír négy évet, kivéve a higiéniája, mert azt időről időre, na jó, évente egyszer meg kell újítani. Természetesen már most gyűlöljük azokat, akiknek belefér a táska a mosógépbe, a többiek viszont a fürdőkádban, manuálisan kénytelenek megbirkózni az anyagba diffundált makacs dzsuvával.
Itt emlékezzünk meg újra a különféle táskákban ragadt uzsonnákról, melyekből június közepe óta, a kedvező klíma hatására lassan egy új civilizáció nőtt ki, vagy ennek előszobájaként, soha nem látott gazdagságban tenyésznek rajtuk a különböző penészgomba fajok. Ha a táska nem volt túl drága, akkor azzal együtt küldhetjük az egészet a kukába, természetesen arcunkon leplezetlen undorral, és útba ejtve a gyereket is, (aki ezzel az élménnyel megajándékozott), egy rövid, de velős lecseszésre, nehogy már neki jobb legyen!
A füzet/könyvborítás frász
Vannak emberek, akik ezt imádják, sőt, a hobbijuk, és alig várják, hogy csinálhassák végre. Őket gyűlöljük. A valóságban ez úgy néz ki, hogy mi, normális emberek, küzdünk a szájbavert kétoldalas ragasztócsíkkal, ami mindenre rátapad, kivéve a könyvet, és még ennél is jobban megküzdünk a teljes felületen tapadó nejlonokkal. Na, ezeket mindennél jobban gyűlöljük.
Ennél jobban már csak a füzetnejlonok tudnak kiborítani, aminek soha, de soha nem stimmel a mérete, pedig elvileg a füzetekre vannak optimalizálva. És ha valamelyik évben megtalálod a tutit, aminek valami csoda folytán mégis stimmel a mérete, nem is rohad le a füzetről két hét alatt, és még a gyerek kifinomult szépérzéke is hajlandó befogadni, akkor tutihétszentség, hogy a következő évben a.) már nem lehet kapni, b.) elfelejted, melyik volt az, c.) más méretű füzetet igényelnek a tanárok.
És akkor elkezdődik a tanév (nem, nem vagy még túl a bevezető feladatokon, de mondjuk egy részét már sikerült elintézni, más részét viszont nagyon nem), és máris itt vannak a további gyűlöletes változások.
Koránkelés
Kell-e magyarázni valakinek? Nem.
Kajapara
A gyereked eddig megette az iskolai kaját? Hát, barátom, nincs jó napod, mert a nyáron lecserélték a szolgáltatót, ami teljes étlap-, ízvilág-, és szemléletváltást hozott, úgyhogy mostantól izgulhatsz, hogy hajlandók-e továbbra is az iskolában enni, és ha nem, akkor hogyan oldod meg ezentúl a kölkök ebédeltetését. Esetleg rászoktok a holland módszerre: délben egy szendvics, de akkor mostantól minden este főzhetsz. Közvetlenül a délutáni, több órás logisztika lebonyolítása, és a bevásárlás után.
Ugyanakkor elkezdődik a minden reggeli uzsonnacsomagolás maraton, és tök mindegy, hogy mit raksz be nekik, a kölykök előre nyafognak, hogy nem szeretik, és adjál helyette pénzt, amit majd csipszre költenek a büfében. De te kitartasz, az első pár héten még elhiszed, hogy tudsz jó anya/apa lenni, és egyre frusztráltabban készíted nekik az egyre kifinomultabb szendvicskrémeket és egészséges süteménycsodákat – tök hiába, mert úgysem eszik meg. De legalább minden reggel húsz perccel korábban kell kelned miatta, és minden este fél órát töltesz a bevásárlással. Szintén tök hiába, mert úgyis mindennap elcserélik az uzsonna csodájukat az Adrián párizsis zsömléjére.
Vadiúj logisztika
A gyereked tavaly zongorázni járt kedden és csütörtökön? Nos, az új tanévben erre ne vegyél mérget, sőt, ha te pont emiatt hétfőn és pénteken jártál pilatesre, akkor ezt most el is felejtheted. Mondjuk az se biztos, hogy a gyerek még idén is érdeklődik a zongorázás iránt, mert lehet, hogy ettől az évtől inkább az agyaggalamb-lövészetben próbálná ki magát, nem gond, itt van a lőtér a város végében, csak 45 kilométer oda-vissza.
A másik gyereknek meg logopédus kell, hopp, szintén az agyaggalamb-lövészet idősávjában, na várjunk csak, hogy is oldjuk meg? Akinek erre az a válasza, hogy megkérjük a nagyit, úgyis itt lakik a szomszéd utcában, és imád az unokákkal lenni, nos, azok kapásból kivívták az engesztelhetetlen gyűlöletünket.
Természetesen minden évben felül kell vizsgálni, hogy milyen különórára hajlandó továbbra is járni a gyerek (gyerek 1., gyerek 2., és gyerek 3., a sor folytatható), ezek a foglalkozások mikor vannak, és ki hozza-viszi őket. Valamint hosszasan a lelkükre kell beszélni, ha idén mégsem hajlandók már járni valamire, (nem, az ember a saját gyerekeit semmilyen körülmények között nem gyűlöli, de azért ha tavaly az ő, és a zeneiskola közös sírására megvettük neki háromszázötvenezerért a zongorát, és további huszonötért hazahozattuk, akkor marhajó lenne, ha legalább még idén nem hagyná abba a zongorázást).
Nem baj, azért van egy halvány jó hírünk is: októberre beletörődünk az egészbe (ízlelgessük a szót: beletörődünk), és már csukott szemmel, zombi üzemmódban is teljesíteni tudjuk, amit elvárnak tőlünk, szülőktől az iskolában.
