A Princeton egyetem kutatói a DNS-szál két végén található, többszörösen ismétlődő, a sejtosztódás során egyre rövidülő szakaszok, a telomerek hosszának vizsgálata révén jutottak erre a következtetésre. A telomerek a DNS védelmét szolgálják: minél hosszabb ez a szakasz a kromoszómák végén, annál több osztódásra képes egy sejt anélkül, hogy a génkészlete is sérülne, és a sejtek elöregednének. A júniusban publikált kutatás eredményeit a New Scientist foglalta össze.
1 óra alváshiány = 1,5 százalékos rövidülés
A tanulmány 1567 kilenc éves amerikai gyerek átlagos alváshosszát vizsgálta meg és hasonlította össze a gyerekek nyálának felhasználásával lefolytatott DNS-elemzések után a telomereik hosszával. Az eredmények pedig azt mutatják, hogy azok a gyerekek, aki kevesebbet alszanak a társaiknál, telomer-ügyben is rosszabb eredményekre számíthatnak: egy órával kevesebb alvás 1,5 százalékkal rövidebb telomerhosszt eredményez.
A tipikus alváshossz meghatározásához egyébként csupán a szülők becsléseit használták fel a kutatók, nem rendelkeztek tehát percre pontos statisztikákkal e tekintetben, és az alvás és a telomerek hossza közti összefüggéssel kapcsolatban sem szolgáltak pontos magyarázattal. Éppen ezért szerintük is csak kiindulópontként szolgálhatnak a jelenlegi eredmények, és ahhoz, hogy részletesebb és pontosabb magyarázattal szolgáljanak a jelenségre, újabb kutatásokra lesz szükség.
Mindenesetre a gyerekkori alvás fontosságát aláhúzta a tanulmány, az alváshossz és a telomerek összefüggése pedig azért is fontos, mert a rövidebb telomereket a rákos daganatokkal, a szív-, és érrendszeri megbetegedésekkel, és a kognitív képességek leromlásával is összefüggésbe hozták már.
