A környezettudatos életmód csak pár éve foglalkoztat, konkrétan azóta, amióta gyerekeim vannak, hiszen így máris személyesebbé válik az a probléma, hogy milyen lesz ötven év múlva a Föld. Valamikor tavaly év vége felé kattantam be teljesen, és döntöttem úgy, hogy kipróbálom, milyen a PET-palackmentes élet: emberkísérletbe fogtam, meglepően jó eredménnyel.
A kísérlet lényege, hogy nem vásárolok PET-palackot egyáltalán soha, semmilyen körülmények között, és meglátjuk, meddig tartható mindez. Hát képzeljétek, már fél év eltelt, és egy-egy kisebb botlást leszámítva (amit mindjárt kifejtek bővebben) nem vettem egy kanyi petpalackot sem. És nem is hiányzik. És sokkal kevesebbszer kell levinni a szemetet!
Mi ez a hülyeség?
A PET-palack szelektíven gyűjthető és újrafelhasználható műanyag, szóval akkor mi ez a hiszti? Az a helyzet, hogy ettől még nem környezetbarát. Egyrészt azért, mert egy csomó ember nem a szelektívbe dobja a petpalackját, ahogy én sem. Jó, otthon talán igen, de amikor útközben (strandon, állatkertben, fesztiválon) megszomjazol, és veszel egy kólát/vizet? És kiürül? Bedobod az első kukába, nem igaz? Azt onnan már senki se válogatja ki, megy egyenesen a kommunális szeméthegyre meg a bálnák gyomrába.
De ha megígéred, hogy minden körülmények között keresel egy szelektív műanyagos kukát – az is csak jobb, mint a semmi, de még nem környezetbarát. A petpalackok gyártása és szállítása egy csomó energiát igényel, valamint közben szénmonoxid szabadul fel, amely hozzájárul a klímaváltozáshoz. A klímaváltozás meg az, ami miatt ebben a pillanatban is dől rólad a víz, ami miatt évek óta panaszkodnak a növénytermesztéssel foglalkozók, és ami miatt a gyerekeinknek kevesebb kaja és ivóvíz jut majd.
Csapvíz? Megőrültél?
A legtöbb petpalackot ásványvizes palack formájában vásároltam korábban, csak hát életem egy pontján rájöttem, hogy totál hülye vagyok és bedőltem a marketingnek. A palackozott víznek számos előnye van azokban az országokban, ahol nem iható minőségű a csapvíz, itt életeket menthet, szóval Kalkuttában nekem sem lenne ekkora arcom.
Ugyanakkor Magyarországon a csapból is jó minőségű (sőt, eszerint a laborteszt szerint még a palackozottnál is jobb minőségű) ivóvíz folyik, és vannak felmérések, amelyek szerint a palackozott vizek többsége pontosan ugyanolyan minőségű, mint a csapvíz, illetve némelyik egyenesen tényleg az, csapvíz van a palackban benne.
A palackozott víz valójában vészhelyzetekre való: ha nem elérhető máshonnan ivóvíz, ha szennyezett az ivóvíz, akkor szuperjól jön. A hétköznapokban pénzt és energiát áldozni arra, hogy be legyen csomagolva a víz és legyen rajta címke – nem tűnik túl értelmes hozzáállásnak.
Persze, évtizedek óta fennálló szokásokat és hiedelmeket nehéz megváltoztatni. A szomszéd néni, amikor értesült furcsa hobbimról, lelkesen megkeresett és megkérdezte, hogy akkor mi mit iszunk? Őt is nagyon érdekelné, mivel zavarja a sok palack, meg nehéz is hazacipelni a hiperből. Talán ballonos vizet rendelek? Nem, csapvizet iszom. És a gyerekek???
A gyerekek is csapvizet isznak. Egyéves kor alatt forralt, majd lehűtött csapvizet. Még mindenki jól van.
Majdnem elbuktam egy almalével!
Étteremben, cukrászdában többnyire egy pohár csapvizet kérek, vagy szörpöt, vagy ha látom, hogy van üveges almalé, akkor néha azt. A gyerekeknek van saját kulacsa/cumisüvege, abban viszik a vizüket. És én is viszem a vizemet mindenhova: igazából elég hamar beépült a Legfontosabb Tárgyak, Amit Nem Hagyunk Itthon listába. Kulcs, telefon, pénztárca, víz. Tény, hogy nagytáskás típus vagyok, apró retikülökben sosem fértem el, főként, mivel mindig volt nálam könyv, most meg pelenka, ezért gyakorlatilag minden táskám olyan, amibe befér egy üveg víz. Ha meg meghívnak egyszer az Oscar-gálára és tényleg muszáj lesz apró clutch-ot szorongatnom, akkor reménykedjünk, hogy adnak ott valahol egy pohár vizet is.
A Római Parton majdnem vettem egy palackos almalét múlt hónapban: olyan büfében ettünk, ahol leadod a pultnál a rendelést, kifizeted, és később, amikor készen van érte mehetsz. Az asztaloknál többeknél láttunk kisdobozos, szívószálas almalét, a kislányom rákívánt, gondoltam, hát legyen, úgyhogy kértem egy almalét. Nem fejtettem ki részletesen, hogy milyet, így aztán amikor kész lett a rendelésünk, elborzadva vettem észre a tálcámon figyelő petpalackos almalét. Váááá!!!! Szerencsére barátokkal voltunk, és egyikük azonnal kifizette nekem és megitta, mondván, hogy ő úgyis vett volna. Persze, valójában elfelezte a lányommal. Oké, ebből már nem jövök ki jól, igaz? Hát majd legközelebb jobban figyelek.
Ecet, olaj, Salvus-víz
A szénsavas üdítőkön (amit nem iszunk) és a palackozott vízen kívül sajnos alapvető, a létfenntartáshoz szükséges élelmiszereket is petbe csomagolnak, mint az ecet, az olaj, vagy a kisgyerekes háztartásokban nélkülözhetetlen Salvus-víz (párásítani kell vele a taknyos kölyköket). Oké, a Salvus-vízzel csaltam: megkértem a férjemet, hogy menjen el a gyógyszertárba és vegye meg a köhögéskor szokásos arzenált, beleértve Salvus-víz. Ez egy alkalommal fordult elő a fél év során. Szóval az almalét is beleértve így, ha korrektek akarunk lenni, két petpalack megvásárlásához volt közöm.
Ecetből vettem borecetet, mert abból volt üveges, olajból meg üveges olívát és egy utántöltőzacskós kókuszzsírt, meg vajat. Ezeket váltogatom attól függően, mire kell az olaj. Mivel ritkán sütünk olajban, nincs fritőzünk, így túl nagy megrázkódtatást ez sem okozott, olívaolajban is megsül a palacsinta, a rántotta meg a lazacsteak meg kifejezetten finomabb, ha vajban sült.
De anya, vegyél nekem olyan lilát!!!
És akkor vannak még a színes műanyagpalackokban forgalmazott gyerekgyümölcslevek. Ráadásul némelyikhez játék is van csomagolva. Hát, ezekkel futottunk pár kört, de a négy éves végül megértette, hogy anya nem vesz ilyet, hasonló igényekkel a nagymamákhoz érdemes fordulni, akik ugye bármit megvesznek és a csillagos eget is, pusztuljanak a bálnák, ha egyszer Zsuzsika banános répalét akar mikiegeres palackban.
Zsuzsika szerencsére okos, megértette azt is, hogy a petpalack-halmozás nem jó a fáknak, a madárkáknak és a halacskáknak, ő viszont szeret néha venni, ezért arra jutott, hogy ritkán iszik ilyet, a nagymamákkal fogja megvetetni, és ha kiürül a palack, újra felhasználja úgy, hogy vizet tölt bele. Ezt teljesen magától találta ki, mondom, hogy egy zseni!
Jönnek ezek maguktól!
A fél év mérlege tehát az, hogy simán életben lehet maradni petpalack nélkül is. Ugyanakkor ne gondoljátok, hogy petpalack nélkül kellett élnem. Bár én nem vettem, a petpalackok valahogy mégis bejöttek az ajtómon. Vendégséget rendeztünk, a vendégek hoztak benne jegesteát meg tonikot meg narancslevet. Kaját rendeltünk, a futár hozott egy palackos vizet, hogy ez ajándék, jár a kajához. Online bevásárlást intéztem, ahhoz is járt egy ajándék palackostea.
Nem baj, úgyis petpalackkal szoktam öntözni a virágokat, a kísérlet elején kicsit féltem is, mi lesz, ha a régi virágöntözős palackjaim elöregszenek vagy elrepednek, honnan szerzek helyettük másikat? Asszem, ez a probléma nem fog felmerülni. Vagy ha mégis, hát majd kérek egyet a szomszédnénitől.
