Emlékeznek, amikor tavaly összegyűjtöttük a piretroid permetszerek veszélyeit? Vagy kezdjük ott, hogy kit érdekelnek a piretroid permetszerek és egyáltalán, mik azok?
Ezek széles körben használt növényvédőszerek, jelenleg a dolog aktualitását pedig az adja, hogy az országos szúnyoggyérítési program során is ilyen vegyszereket szórnak a repcsiről. Természetesen nem akkora adagban, hogy embereket is megbetegíthessen – de azért nem árt elgondolkodni rajta, érdemes-e csupán a saját kényelmünk érdekében kiirtani egy csomó méhet és katicát, ja, meg olyan szereket szórni a fejünkre, ami a gyerekeinknél figyelemzavart (ADHD-t) és hererákot okoz. Jó, nem „okoz”, csak növeli azok kockázatát.
Egy friss kutatás a szerek fejlődő emberi szervezetre gyakorolt hatását vizsgálta, szintén riasztó eredményekkel: azok, akik magzati korban és a kisgyermekkorban kerültek kapcsolatba a vegyszerekkel, később nagyobb eséllyel lettek viselkedészavarosak
Vegyszer a vizeletben = hajlam a viselkedészavarra
A kutatók követéses vizsgálatot készítettek, amelyben összesen 3421 francia terhes nő vett részt. Ők a 19. terhességi hét előtt kapcsolódtak be a vizsgálatba, és kitöltöttek egy vagon kérdőívet az életvezetésükkel kapcsolatban. Mindezt megismételték a gyermek hatéves korában is. Emellett megmérték a várandós anyuka, és később a gyerekek vizeletében a piretroid-származékok mennyiségét, pormintát vettek a család lakásából és abban is megmérték ugyanezt, valamint pszichológiai vizsgálatnak vetették alá a hatéveseket. A pszichológiai vizsgálat során elsősorban a viselkedészavarokra fókuszáltak.
Milyen viselkedészavar?
Az internalizáló típusú viselkedészavar körébe olyan gyermekkori viselkedészavarok tartoznak, amelyek a szorongásos betegségekre hasonlítanak – a zavar neve onnan ered, hogy „befelé fordulással” járnak. Ezek a gyermekkori hangulatzavarok, lehangoltság, depresszió, és a gyerekkori szorongások széles skálája (szociális fóbiától az iskolafóbiáig).
Az externalizáló viselkedészavarok inkább „kifelé” irányulnak és emiatt feltűnőek is: beilleszkedési, alkalmazkodási zavarok, agresszivitás, hiperaktivitás. Vannak kevert zavarok is, ahol például az agresszív viselkedés szorongással társul.
Mindez nem csak azért probléma, mert a gyerek szenved és/vagy idegesítő, hanem azért is, mert a súlyosabb esetek szakszerű segítség hiányában felnőttkorban szorongásos zavarba vagy antiszociális személyiségzavarba torkollhatnak.
A kutatók összefüggést találtak az anyai terhesség alatti vizelet piretroidszármazék-tartalma és az úgynevezett. internalizáló viselkedészavar, valamint a piretroidtartalom és az externalizáló viselkedészavar között is. Emellett a gyerekek szociális készségeit is befolyásolta a vegyszer jelenléte: a vizeletben mért magas piretroidtartalom rosszabb társas készségekkel párosult. A tanulmány erőssége, hogy amellett, hogy követéses vizsgálatról van szó, a kutatók figyelembe vettek egy csomó olyan tényezőt, amely szintén befolyásolhatja a gyerekek viselkedését (pl. otthoni környezet, táplálkozás, szülők dohányzása, anyai IQ stb.).
Nem csak a szántóföldön van, hanem a szobában is!
A szakemberek szerint probléma, hogy a piretroid típusú vegyszerek egyre szélesebb körben használatosak, pont azért, mert eddig veszélytelennek hittük őket: a régebbi, organofosztát permetszerekről kiderült, hogy veszélyesek, ezért a mezőgazdaságban a „veszélytelen” piretroidokat használják helyettük. Csak sajnos sorra jelennek meg a kutatások, amelyek szerint ezek sem veszélytelenek.
A mezőgazdaságban használva bekerülhetnek a zöldségbe, gyümölcsbe, így elfogyasszuk őket, de nem csak ez a baj. A másik gond, hogy egy csomó otthon használatos rovarirtóban és bolhairtóban is benne vannak, így az is könnyen lehet, hogy mi magunk fújjuk rá a gyerekre vagy a gyerekszobában bandázó szúnyogokra. Ez persze nem baj, ha ez évente egyszer fordul elő, ugyanakkor a vegyszer túlzott használata a fenti viselkedészavarok kockázatát növelheti.
Mit tehetünk?
Ha várandósak vagyunk vagy kis gyermekünk van, akkor igyekezzünk a lehető legkevesebb rovarirtó szert használni a lakásban. Ha mégis szükségesnek tűnik, azonnal és alaposan szellőztessünk ki.
Mi a különbség a kémiai és a biológiai szúnyogirtás között? Előbbi kétségkívül hatékonyabb, utóbbi bonyolultabb, viszont vegyszermentes. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapja részletes tájékoztatást ad a szúnyoggyérítésben használt módszereket illetően, és azt is hetente követhetjük, hogy éppen melyik országrészben milyen típusú gyérítés van soron. A szúnyogok irtása során kémiai és biológiai módszereket használnak, ezek aránya azonban az országon belül régiónként változó.
A biológiai módszer jóval bonyolultabb és költségesebb, de környezetbarátabb a kémiainál: ennek során ugyanis nincs szükség vegyszerekre. Két baktérium által termelt anyagot juttatnak a szúnyoglárvák közelébe, ezek az anyagok pedig csak és kizárólag szúnyoglárvákra veszélyesek, a többi élőlényt megkímélik. A módszer hátránya, hogy a kifejlett szúnyogokat már nem pusztítja el, csak a lárvákat, alkalmazásához meg kell keresni a lárvák tenyésztőhelyeit (vagyis minden pocsolyát) és célzottan odajuttatni a szereket - ugyanakkor épp emiatt kiemelkedően környezetbarát.
A kémiai gyérítés során a deltametrin nevű szert használják, amely a piretroidok családjába tartozik. A szer mérgező, de az emberre veszélyes dózis több ezerszerese a szúnyoggyérítés során esetleg ember közelébe jutó dózisnak, emellett a levegőbe finomcseppek formájában juttatott deltametrin néhány óra alatt elbomlik – azaz bár valóban kényelmetlen a gondolat, hogy vegyszert szórnak ránk a magasból, azért nem kell pánikba esnünk, ha felettünk megy el a repülő.
Ha azt szeretnénk, hogy inkább kevesebb legyen a kémiai szúnyogirtás hazánkban, hanem használják a biológiai, környezetbarátabb, és valószínűleg hosszú távon emberbarátibb módszereket, akkor beléphetünk a biológiai szúnyogirtásért kampányoló Facebook-közösségbe.
Vagy ezen az oldalon aláírhatjuk a petíciót, amely a kémiai szúnyoggyérítés beszüntetését és a környezetbarát módszerek alkalmazását támogatja.
