Az már szinte teljesen megszokott, hogy a gyerekorvos matricát ad a vizsgálat után, hogy jó élmény maradjon a találkozás. Olyat is láttunk már fogorvosnál, hogy apró játékot, jellemzően kinderfigurát választhatott magának a gyerek, és mellé még oklevelet is kapott, hősiessége elismeréseként. Azzal viszont most találkoztunk életünkben először, hogy vérvételkor egy plüssmacit nyomnak a gyerekek kezébe, hogy megvigasztalják őt, enyhítsék az ijedséget és a fájdalmat, és a végén még haza is vihetik a játékot.
A „Nyújtsd a karod, macit adok” akciót Vászin Edit találta ki, miközben vérvételre várakozott a ceglédi kórház rendelőintézetében, és azt látta, hogy a legtöbb gyerek pánikfejjel, üvöltve, vagy az ijedségtől hüppögve jön ki a labor ajtaján. Ekkor jutott eszébe egy korábbi, „Macit a mentőbe” kampány. Arra gondolt, hogy ha a mentőben utazó beteg porontyot megnyugtatja egy plüssjáték, akkor biztosan vérvételkor is ugyanilyen jól jönne a gyerekeknek az ajándék és a figyelemelterelés – ami bizonyára a körülöttük lévő felnőtteknek, szülőknek, laborosoknak is megkönnyítené a dolgát.
A maciakció nagyon egyszerűen működik: a város több pontján, üzletekben vannak a gyűjtőpontok, ahová bárki leadhatja a megunt plüssjátékait. Innen az akció végén a szervezők begyűjtik, majd kitisztíttatják a plüssöket, és átadják a kórház laboratóriumának, ahol minden gyerek kap majd egyet vérvételkor. Az első pár nap tapasztalata alapján úgy látszik, lesz mivel gazdálkodniuk a laborosoknak, sokan már most zsákszámra hozzák az évek alatt összegyűlt plüssállatokat, mert a plüssállat, az olyan, hogy magától szaporodik, mindig több és több lesz belőle otthon.
Az akció részleteinek kidolgozásában és a terv megvalósításában az ötletgazda lányai, Fazekas Zsófi és Pákozdi Nóra segítettek. Mi Nórát értük el telefonon, aki a ceglédi kórházban dolgozik klinikai szakpszichológusként, jelenleg pedig egyéves kisfiával van otthon. Ő adta elő az ötletet a kórház és a labor vezetőinek, akik kapva kaptak a lehetőségen, és a gyűjtőpontok kialakításáról is ő tárgyalt az üzletek tulajdonosaival. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy azokban az üzletekben, ahol egyébként is ismerős, megkérdezte, hogy leadhatják-e a felajánlott macikat, és persze mindenki igent mondott.
Nóra szerint ez az akció azért is jó, mert a legjobbat, az együttérzést és a segíteni vágyást hozza elő az emberekből, ráadásul úgy tehetnek jót, hogy nekik semmibe sem kerül. Mégis mindenkinek jobb lesz tőle: a gyerekeknek, a szüleiknek és a vérvételt végző laborosoknak is. Mert – ezt kevesen tudják – vannak olyan laborosok, akik nem is hajlandók gyerekektől vért venni, annyira sajnálják őket, és nem is tudnak mit kezdeni a gyerekek pánikjával.
Cegléden nem bízták a véletlenre, városszerte hirdetik a plakátok az akciót, ami nagyon sok embert megmozgat, de valójában ez egy nagyon egyszerűen működő találmány. Ha valakinek kedve és kapcsolatai vannak hozzá, nyugodtan utánuk csinálhatja a saját városában, kerületében is.
