Egy friss kutatás eredményei azt mutatják, hogy a 90-es években született Egyesült Királyságbeli gyerekek között nagyobb a valószínűsége az ASD, az autizmus spektrumzavar (Autism Spectrum Disorder) kialakulásának, amennyiben az anyai ágú nagyanyák dohányoztak a terhességük alatt.
Egy-egy bármiféle tudományos megalapozottságot nélkülöző, de valahogy mégis az autizmushoz kötött tévhit persze komoly problémákat is okozhat, azonban amennyiben a kutatás eredményei valóban akkurátusnak bizonyulnak, az megváltoztathatja azt, ahogy jelenleg gondolkodunk az autizmusról.
A terhesség alatti dohányzás és az autizmus között kapcsolatokat kereső kutatások eddig nem szolgáltak használható eredményekkel. Viszont mivel a dohányzás hatással van a magzat petesejtjeinek mind a mitokondriális, mind a nukleáris DNS-ére, Prof. Marcus Pembrey, a Bristoli Egyetem kutatója úgy gondolta, jobb lesz visszamenni egy generációt, és megnézni, vajon akkor ki voltak-e téve az autista gyerekeket szülő anyák a dohányzás hatásainak, amikor még ők maguk az anyaméhben tartózkodtak.
Közel 15.000, a 90-es években született gyermek és családja vett részt a felmérésben, az eredmények pedig azt mutatják, hogy a dohányzó nagyanyák unokáit 53 százalékkal nagyobb eséllyel diagnosztizálták autizmussal, mint a nemdohányzó nagyanyák leszármazottait.
A hatás ugyanakkor erősebb volt a lány unokák körében, az egyéb befolyásoló tényezők kizárása után úgy tűnik, a lányok 67 százalékkal nagyobb valószínűséggel rendelkeztek gyengébb szociális kommunikációs képességekkel, mint a fiúk, és nagyobb volt esetükben a repetitív magatartászavarok esélye is. Arra, hogy miért érintettek jobban, mint a fiú unokák, egyelőre nincs magyarázat.
A jelenség hatásmechanizmusát tekintve kétféle magyarázattal állt elő Pembrey. Vagy a DNS-károsodás továbböröklődéséről van szó, vagy arról, hogy valamilyen adaptív válaszreakció megemeli az unokák autizmussal kapcsolatos veszélyeztetettségét.
A dohányzás károsíthatja a mitokondriális DNS-t, márpedig a mitokondrium csak a petesejtek útján öröklődik, és a DNS ilyen mutációinak hatása könnyen lehet, hogy rejtve maradhat az első generációban, később azonban felerősödhet, ami megmagyarázná, miért csak egy generációval később jelentkeznek a terhesség alatti dohányzás következményei. Hiába csökken tehát a dohányzók száma, a pozitív hatások felbukkanására úgy tűnik egy generációval tovább kell várni.
