Emlékeznek Nádasdy Ádám zseniális nyelvészeti sorozatára, a Modern Talkingra? Több, mint száz cikkből állt, és igazán szerettem. Többek között azért, mert végtelenül praktikusan állt a nyelvhez, ami érdekesen különbözött az oktatás elitista nézőpontjától. Nádasdy mindig azt hangoztatta: nincs helyes és helytelen, csupán sokak vagy kevesek által használt. Ha sokan mondják azt, hogy eszek vagy iszok, akkor az "helyes", hiszen a nyelv pontosan olyan, ahogyan beszélői használják.
Na, pont ez jutott eszembe arról, amikor annak próbáltunk utánajárni, mi a család. Miért tettük ezt?
A múlt héten napvilágot látott a szakgimnáziumi próbaérettségi feladatsor pedagógia tantárgyból. A hozzá tartozó megoldókulcsban található családfogalom elég nagy felháborodást keltett.
A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal honlapján található megoldókulcs szerint a család fogalma a következő: „A család emberek egy közössége, vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti kapcsolat van, házasság vagy örökbefogadás. A családot az különböztet meg más csoportoktól, hogy különnemű személyekből áll, akik különböző generációkhoz tartoznak, reprodukálja önmagát.”
A külföldiek által pénzelt sorosista ügynök médiában, és az ezekből félretájékoztatott olvasókban, meg mindazokban, akik úgy érzik, hogy az emberek sokfélék, sokféleképpen élnek, és ez a sokféleség jó és érdekes, ez a definíció elég sántának tűnik.
Hiszen így már nem nevezhető családnak például az a formáció, amikor egy anya egyedül neveli a lányait, vagy apa a fiait, esetleg a szülők nem házasodtak össze, hanem papír nélkül élik a boldog, bár családinak nem nevezhető életüket. Hogy olyan messzire már ne is menjünk, hogy bizony, egyneműek is élnek együtt, szeretetkapcsolatban, sőt, akár gyerekkel. Az vajon mi lehet? Kommuna?
Miért gondoljuk, hogy ez a család? Pláne, miért tanítjuk?
Miközben a fenti definíció valóban elég jól működhetett volna száz évvel ezelőtt (bár még akkor is akadtak mondjuk özvegyek), mára azért kissé elavultnak tűnik.
Kíváncsi lettem, hogy vajon mi lehet a forrása ennek a családfogalomnak, honnan vették a megoldókulcsba a választ. Rövid kutakodás után rá is találtam. 2006-ban a Bölcsész Konzorcium, melynek tagja többek között az ELTE, a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, neves tudósok közreműködésével, és Euróapi uniós támogatással kiadott egy jegyzetsorozatot a pedagógia alapszakos hallgatók számára.
Ennek a sorozatnak a „Család, gyerek, társadalom” – A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése című kiadványában szerepel a megoldókulcsban található definíció.
Tehát ezt a család definíciót tanulják a főiskolán a pedagógia szakos hallgatók.
Család az, ami annak vallja magát
Mivel a gyakorlatban egészen mások a családdal kapcsolatos tapasztalataink, (én például határozottan családnak éreztem magunkat például akkor is, amikor egyedül neveltem a lányomat), megkérdeztem egy családterápiás szakembert, ő hogyan vélekedik a kérdésről.
A neves szakember, Kozma-Vizkeleti Dániel, aki kiképző család-pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, és a Magyar Családterápiás Egyesület Etikai Bizottságának elnöke, szívesen válaszolt a kérdéseinkre.
Elmondta: aki családokkal terápiás céllal találkozik, azt nem definíciók, hanem az érdeklődése és odafordulása viszi közel a családokhoz. „Ennek folyománya, hogy családnak fogadunk el minden közösséget, amely magát családnak nevezi, családnak tartja. Jelenleg olyan kultúrában élünk, ahol a nemi és családi szerepek jelentős átalakuláson mennek át. A korábbi, gyakran korlátozónak megélt kereteket lebontottuk, az új közmegegyezés kialakítása még várat magára.
Párhuzamosan él egymás mellett a régi és az új
Párhuzamosan él egymás mellett a hagyományos, kiegészítő szereposztásra alapuló nemi elképzelés az újragondolt, személyes választáson és felelősségen alapuló elképzeléssel; ugyanígy egymás mellett vannak jelen a hagyományos családmodellek és az újonnan létrejött együttélési formák.
A terapeutai hozzáállás fontos eleme az elfogadás és megengedés, amire alapozva mi családterapeuták mindegyik modellt érvényesnek tartjuk, és azt vizsgáljuk, ez mit tesz lehetővé a benne élők számára, és mit nehezít meg.
Természetesen mindegyik kultúra, közösség, társadalom megfogalmazza, milyen kapcsolati formákat tart elképzelhetőnek és melyeket nem. Terapeutai hivatásunk szakmai hitvallása szerint minden kliensnek segítenünk szükséges, a társadalmilag elfogadott módon élőknek és az elfogadás köréből kikerülőknek egyaránt.
A család fogalmának a javítókulcs által igaznak elfogadott, szoros meghatározásához képest találkozunk nem több generációhoz tartozó családdal, például együtt élő testvérek közösségével, vagy az együtt élő pár is idetartozik, amíg nem vállal gyermeket, és külön él a szüleitől; illetve ismerünk azonos nemhez tartozó, magukra családként tekintő közösségeket is, például anya-lánya(i), apa-fia(i) együttélést is.” – írta a Díványnak a családterápiás szakember.
Hogyan határozza meg a család a sorsunkat?
Erre a kérdésre ad választ május 17-én Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeuta a MOM Kulturális Központban tartott előadásán. Ha téged is érdekel, milyen láthatatlan csomagokat cipelsz magaddal, milyen minták befolyásolják kapcsolataid alakulását, tarts velünk este 19 órától. Jegyeket ide kattintva vásárolhatsz.
Az úgy helyes, ha apa lenyomja anyát?
Nem sokkal haladóbb a feladatsornak az a kérdése sem, amely a családban betöltött szerepekre kérdez rá. Eszerint
„A család élén családfő áll: ez hierarchikus viszonyt fejez ki a családtagok között, amely értelmében a családfő irányító szerepet tölt be a családban, az ő szava döntő a legfontosabb kérdésekben. A családfő szerepét hagyományosan a férfi, férj, családapa töltötte be. A válások számának emelkedésével a gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya asszonyok/anyák is „előléphetnek” családfőként."
Mivel ez a meghatározás is sántít a gyakorlatban, legalábbis mi mindig megbeszéljük a férjemmel a dolgokat, mielőtt (közösen) döntünk, erről is megkérdeztem a családterápiás szakembert.
„A családi hierarchia első mondatban szerepeltetése kiemelt figyelmet irányít a jelenségre. (…) Családterápiás megközelítésben a családi hierarchia magasabb szintje azt jelenti, hogy valakik döntéseket hoznak.
A "családfő" ma már inkább egy alrendszer, gyakran a szülőpár
Szerencsés esetben azok, akiknek lehetőségük van a döntéshez szükséges információk megszerzésére, a döntés következményeinek mérlegelésére és a döntéssel járó felelősség felvállalására - ez általában a szülői alrendszert jelenti.
Természetesen pont az életciklus-modellből fakadóan idővel jelenti a családban felnövekvő gyermekeket is. Őket pont azzal tesszük képessé a családról való leválásra, felelős döntések meghozására, hogy fokozatosan növekvő mértékben bevonjuk a döntésekbe is.
A szöveg megállapításával - mely múlt időben fogalmaz az apa, a férfi vezető szerepéről - egybehangzóan úgy tartjuk, hogy a hagyományos nemi szereposztás, mely a férfiaknak aktív és meghatározó szerepet jelölt ki, a tradicionális családmodellekre jellemző.
Ma mindkét nemhez tartozó szülők fontos példát adnak a leszármazó generációknak a döntések meghozatalával és az értük való felelősség vállalásával, ez egyben fontos kulturális értékké vált.
Értelmezésünkben a "családfő" kevésbé egy személy, mint inkább a család meghatározó alrendszere, a szülőpár, egyszülős családban természetesen a gyermekeket egyedül nevelő szülő.
Hogy közel tudjunk kerülni a klienseinkhez, ők megértést tapasztaljanak irányunkból, a terapeutai hozzáállás értékmentes terminológiát követ, neutralitását fenntartani igyekszik és a kliensek feszültségeinek csökkentését célozza. Az értékmentes szóhasználatból fakadóan a "családfő" kifejezés terápiás környezetben a segítői oldalról nem kerül elő. Amennyiben a család maga használja, körüljárjuk, milyen jelentést tulajdonítanak ennek a fogalomnak és milyen tartalommal töltik meg.” tudtuk meg a csaláterapeuta szakembertől.
