Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Felcsúszott egy uborka, lehetek-e terhes=Bravo magazin. Gumizás, cigirágó , limó ma is van, de mi lett a tincsfarkincával?
Nem is olyan régen írtam egy cikket a nosztalgiáról, és arról, hogy mik voltak azok a nyolcvanas évekbeli „divathóbortok”, szokások, amiket a mi gyerekinek már nem fognak megismerni, de talán még értelmezni sem. Számos komment érkezett a cikk alá, a reakciók alapján pedig összeállt a cikk folytatása.
Előtte azonban még egy dolgot megjegyeznék: rendkívül érdekes volt olvasni a kommenteket abból a szempontból is, hogy az általunk (Kecskeméten) sörgésnek hívott tevékenységnek mennyiféle neve élt a köztudatban az ország különböző területein. Volt, aki kocsizásnak, sörizésnek ismerte, de a kommentekben feltűnt még a recsézés, kocsérozás, simizés, sergés, forgózás, pörcsizés, sikázás, sündizés, kuszizás is.
1. Gumizás: sokan írták ezt is kommentben, és igen. Ez az a játék, amivel szinte egész gyerekkoromat töltöttem. Játszótéren, otthon, iskolában. Ha nem lenne ismerős, a szabály nagy vonalakban: kell hozzáá három ember és egy 4-5 méter hosszúságú gatyagumi összekötve.
Két ember egymástól messze, terpeszben állva a bokájára kihúzza a gumit, míg a harmadik közöttük átugrál a gumin, az akkor még mindenki által ismert koreográfiájú ugrásokkal, mint a kecske, magyar, kishordó, csiszi-csoszi. Ha lement egy kör, a két tartóember eggyel magasabbra emeli a gumit, és kezdődik az egész elölről. Akkor van csere, amikor az ugráló ember ront, vagyis nem ugrik át vagy rá a gumira, amikor kellett volna. Comb- és derékmagasságban már jó kis kihívás.
Nyáron próbáltam a játszótéren bemutatni a kislányoknak a játékot, de nem arattam osztatlan sikert vele. Viszont a Decathlonban lehet kapni a tevékenységhez szükséges gatyagumi kifinomultabb változatát, pl. rózsaszínben, és munkatársunk iskolájában mostanában szoktak gumizni a lányok, szóval még nincs minden veszve.
2. Tévéműsorok: kéthetente csütörtökönként a Szomszédok, péntekenként Dallas, szombat délután a Delta Kudlik Juli nénivel és a havas hegyekben mászó túrázóval, vasárnap pedig a Családi mozidélután a Disney-vel, melyben pl. Nicole Kidman is feltűnt az Ausztrál expressz című sorozatban. Gumimacik, Balu kapitány és társai. Valamint akkor hódították meg Magyarországot a dél-amerikai szappanoperák, élükön Isaurával. Az akkortájt szélesedő csatornakínálat is varázslatként hatott ránk: az akkor még valódi zenéket sugárzó MTV (Music Television – Hi, Steve Blame here with MTV News!), vagy a Super Channel, Sky Channel hihetetlen újdonságot jelentett a magyar csatornán szocializálódott korosztálynak. Megbabonázva figyeltük a videoklipeket: (Sinéad O'Connor elsírta magát a klipben!!) közkedvelt szórakozásunk volt, hogy el is játsszuk őket.
3. Hahota, kaland-játék-kockázat könyvek: negyedévente jelent meg a Hahota, amiben – akkor még rendkívül tréfásnak tűnő – viccek, írások szórakoztatták a nyolcvanas évek gyermekeit, és persze magyar és külföldi képregények is helyet kaptak a kiskönyvben. Ha valakinek megvan még a gyűjteménye, azt javaslom, ne olvasson bele! Döbbenetes, mekkora favicceken voltunk képesek nevetni! A kaland-játék-kockázat könyvek inkább a fiúk körében volt népszerű: adott volt egy sztori, többféle, alternatív útvonal, és egy megoldás, amit lapozgatással érhettünk el.
4. Macskabölcső, tátika: az iskolai órák közti szünetekben előszeretettel játszottuk a macskabölcsőt, amihez ugyancsak egy gumiszalagra volt szükség: egy meghatározott „koreográfia” szerint kellett a két kézre felvenni a gumit, a játszópajtásnak pedig átvenni azt két kézzel úgy, hogy ne menjen szét az egész hóbelevanc.
A tátika viszont egy papírból hajtogatott alkalmatosság volt, amibe két kezünk ujjait alulról lehetett beilleszteni, majd összezártuk, szétnyitottuk. A papír füleibe különböző tulajdonságokat, tevékenységeket írtunk, számoltunk, nyitottuk, zártuk, és a végén kijött, hogy mi a kedvenc színünk, éppen kibe vagyunk szerelmesek, vagy valami hasonló, nagyívű dolog.
5. Cumi a nyakban: egy mai szemmel teljesen megmagyarázhatatlan divatjelenség ütötte fel fejét a késő nyolcvanas, kora kilencvenes években. Ez pedig a mindenféle méretű és színű műanyag cumik gyűjtése a nyakban, iskolatáskán, akárhol. Én mindaddig abban a hitben éltem, hogy ez csak a lányok körében volt népszerű, amíg fel nem világosított egyik férfi kollégám, hogy ő is cumilázban égett.
6. A biciklisnadrág, betűrt pólóval, amit akkoriban a legritkább esetben hordtunk biciklizéshez. Ez a száz százalékban elasztikus anyagból készült „magasfényű” ruhadarab általában tréd fölöttig ért, és a pólót pedig szigorúan betűrtük. A tévésapka és a csősapka mellett sem tudok elmenni szó nélkül: a ruhadarabok erős elektrosztatikus töltéssel rendelkeztek, ezért a levételt követően mindenki úgy nézett ki, mint aki belenyúlt a 220-ba. Persze a legnagyobb durranás a lambadaszoknya volt: a Kaoma nevű egyslágeres előadó Lambada című száma váltotta ki az óriási rajongást a klip, a tánc és a tánchoz használt szoknya iránt. Aki élt és mozgott, lambadaszoknyát hordott, az iskolai bulik egyik biztos programpontja a lambadaverseny volt.
7. Természetposzter a lakások falán: ez persze a szüleink „divatja” volt, a hatását azonban mi is érzékeltük. Egy valamirevaló panellakás egyik falát biztos, hogy egy őszi erdőt vagy egy trópusi szigetet ábrázoló poszter tette színessé. Ha nem nekünk, akkor a szomszédnak volt.
8. Kvarcjáték, kvarcóra, számológépes óra: az volt a legnagyobb király a suliban, akinek birtokában voltak ezek a tárgyak. Hol voltak még az okosórák, okostelefonok! De volt helyettük a jó öreg kvarc!
9. Mesesajt, limó, cigirágó: a mesesajt létezésére még nem találtam elfogadható magyarázatot, de tény, hogy abban az időben a gyerekek egyik kedvence volt. A csokis ízesítésű kockasajt a nyolcvanas évek gasztronómiájáról ad tökéletes képet, annál megdöbbentőbb, hogy még mindig létezik...
A limót soha nem kevertük össze vízzel, inkább a kis műanyag flakonból szopogattuk ki, egészen addig, amíg az utolsó egyharmad a nyáltól össze nem állt egy gombóccá a flakon nyakában. A cigirágót a kor legmenőbb üzleteiben, a trafikokban lehetett beszerezni, amiknek akkor még semmi közük nem volt a dohányhoz, inkább a gyerekmágnes szerepét töltötte be. Ma is létezik.
10. Félkörfrufru és tincsfarkinca: fantasztikus népszerűségnek örvendett a lányok körében a frufru feltupírozása, elegáns félkör alakba fésülése, majd rögzítése Velmetina hajzselével. Ha egész hétre terveztük a frizurát, akkor a sárga zselét használtuk, amitől betonkeménységűre szilárdult hajkoronánk (a másik verzió a rózsaszín volt). És ne menjünk el a kis hajfarkinca mellett sem! A frizurát a tarkón egy tincs hosszúra hagyásával dobtuk fel, volt, akinek már szinte a fenekét verdeste.
+1: Ifjúsági magazinok: Popcorn, 100 x Szép, Ifjúsági Magazin, Bravo magazin - szex, szerelem, gyengédség rovat: Kétheti vagy havi újságok voltak. Elsősorban lányoknak címezték őket, szépséggel, az akkori zenékkel foglalkoztak. A legnépszerűbb a Bravo magazin felvilágosító rovata volt, amit a tanórák közti szünetekben fennhangon olvastunk, és nagyokat röhögtünk. Csak annyit írunk: "Felcsúszott egy uborka, lehetek-e terhes?"
