Túlságosan élénk, dacos, lobbanékony, érzékeny, intenzív, fogékony, nyugtalan, makacs, „hiperaktív”, rossz – ilyen címkékkel illetik a nehezen kezelhető gyerekeket, akiknek szülőjeként az ember néha úgy érzi, mintha egyedül lenne a gondjaival. Az elevenség sokkal gyakoribb jelenség, mint hinnénk, ám nem lehetetlen együtt élni vele. A cél ugyanis nem a tökéletesség, hanem a fejlődés.
Ez az Eleven kölykök című klasszikus kézikönyv jelmondata, amelynek nemrég megjelent, harmadik kiadásába a szerző, Mary Sheedy Kurcinka szülőket segítő oktatási szakember beépítette a legújabb kutatási eredményeket és tanulságos példákon keresztül még több gyakorlati tanáccsal látja el az olvasót.
Többek között arról, hogy kétségbeesett szülőként hogyan koncentráljunk az eleven gyerek erősségeire, hogyan őrizzük meg a hidegvérünket, hogyan oldjuk meg a válságokat, hogyan húzzuk meg a határokat, vagy hogyan csökkentsük a konfliktusok gyakoriságát a kortársakkal és a rokonokkal.
Mitől eleven?
„A szó, ami megkülönbözteti az eleven gyereket a többi gyerektől, nem más, mint a túlságosan. Ők is normális gyerekek, csak éppen túl intenzívek, túl érzékenyek, túl gyorsan jár az agyuk, és túlságosan félnek a változástól” – tisztázza Kurcinka, aki szerint minden gyerekben megvannak ezek a tulajdonságok, de az eleven gyerekekben olyan mértékben és intenzitással vannak jelen, ami társaikra már nem jellemző.
„Az eleven gyerek olyan, mint egy tömör gumilabda egy átlagos gumilabdákkal teli teremben. Más gyerekek egy méterre pattannak fel a földről. Az eleven gyerek minden felpattanással eléri a mennyezetet.”
Sok lelkes szülő közreműködésével született meg a könyv
Amikor Kurcinka elkezdte írni az Eleven kölykök eredeti változatát, saját gyerekei még kicsik voltak, ő pedig szülőként oktatott a Minnesotai Korai gyermekkor Családoktatási Központban. Mivel elégedetlen volt a tananyaggal, titokban konzultált olyan szülőkkel, akik értették, milyen érzés olyan gyerekkel együtt élni, aki képes háromnegyed óra hosszat visítani, csak mert a pirítósát háromszögletűre vágtuk, miközben ő négyszögletűre számított.
„Az ilyen gyerek inkább meghal, minthogy elfogadja, hogy megtiltanak neki valamit, és tényleg zavarja a varrás a zokniban. Az ilyen gyerekkel az addigi nevelési kézikönyvek vagy nem foglalkoztak, vagy szörnyű jelzőkkel illették – amiket én nem akartam elfogadni” – írja Kurcinka az Előszóban, aki a korai elevengyerek-óráira bevitte a gyerekek fejlődésével, személyiségével, temperamentumával és típusaival, a velük való kommunikációval kapcsolatos legújabb tanulmányokat.
„Átrágtuk magunkat rajtuk, szétcincáltuk őket, és próbáltuk kitalálni hogyan hívhatnánk segítségül őket ahhoz, hogy azokat a kis dacosokat kevesebb küzdéssel tudjuk felöltöztetni, megetetni, ágyba dugni vagy kijutni velük a boltból. Elmeséltük egymásnak saját a sztorijainkat és felfedeztük, mennyi a közös azokban a dolgokban, amik miatt aggódtunk vagy kifakadtunk.”
Így született meg a Raising your spirited child és egy olyan összetartó szülői közösség, amelynek tagjai már jól tudják, hogy eleven gyereket nevelni békében és nyugalomban is lehet, ráadásul a gyerek szárnyait sem kell ehhez letörnünk.
Mindenre van egy jó meglátása
Ráadásul olyan látszólag jelentéktelen, mégis mérvadó szempontokat is felhoz, amikre sok szülő nem is gondolna. Például azt, hogy a szoba hőmérséklete vagy a ruha tapintása mennyire befolyásolja a gyerekek közérzetét. Arról nem is beszélve, hogy óraátállításkor akár három hétbe is beletelhet, hogy igazodjon a belső órájuk a tényleges időhöz, ezért érdemes a fokozatosságra törekedni altatásnál és ébresztésnél is.
A másik lényeges dolog, ami miatt sok csatát kell a szülőknek vívnia, az az evés. Egyrészt azért, mert az élénk gyerekeknek nagyon kifinomult az érzékelése, és hajlamosak amiatt is „hisztizni”, hogy nem a megszokott márkájú sós ropit vesszük nekik, másrészt azért, mert gyakran nem vesszük figyelembe a testi fejlődéssel járó változó igényeket.
„A problémák gyakran a kisgyerekkorban jelentkeznek, amikor az éhség csökken. Gondolj csak bele! Az átlagos kisbaba súlya egyetlen év alatt megháromszorozódik. Ha továbbra is ilyen gyorsan gyarapodna, két éves korára harminckilós lenne! Ehelyett a következő másfél évben a gyarapodás lelassul. A kisgyerekek másfél év alatt csak 3-4 kilót híznak. Ésszerű, hogy az étvágyuk is csökkenjen. Számos szülő azonban nincs tudatában az éhség normális megváltozásának” – magyarázza Kurcinka.
A könyv első fejezeteiben a szerző tisztázza a temperamentum fogalmát, aminek kulcsszerepe van az elevenségről alkotott képünkben, majd mintegy fél tucat olyan tulajdonságot említ, amik a gyerekeinket - és talán minket is - elevenné, túlságosan aktívvá tesznek és. De nem csak felsorolja az elsődleges (élénkség, állhatatosság, érzékenység, fogékonyság különböző ingerekre, alacsony fokú alkalmazkodókészség) és másodlagos jellemvonásokat (rendszertelenség, mozgékonyság, kedélyállapot), hanem számos gyakorlati tanácsot ad azzal kapcsolatban, hogy hogyan előzzük meg vagy kezeljük az ezekből adódó nehézségeket, az összeomlásokat és a dührohamokat. A könyv második felében pedig segít lépésről lépésre megtervezni olyan bonyodalmas mindennapi helyzeteket, mint az alvás, az evés, a vásárlás, az öltözködés vagy a társakkal való közös játék, de az eleven gyerekek iskolában való boldogulását elősegítő stratégiákról is bőven esik szó.
Lehet, hogy az olvasó találkozik néhány, már ismert technikával, de azok mellett egy csomó új és hasznos információt is kap tanulságos példákkal alátámasztva, vagy éppen megtanulja fejleszteni, megfelelően alkalmazni a már ismert módszereket. Kurcinka szerint érdemes figyelembe venni azt is, hogy az introvertált és az extrovertált gyerekek nem ugyanazokat a dolgokat részesítik előnyben, mások az erősségeik és a gyengéik, illetve meglehetősen eltérő módon töltődnek újra energiával. Ha észrevesszük a vészhelyzetre utaló jeleket, még csírájában elfojthatjuk a problémát. De a lényeg, hogy a szülő tudja, nincs egyedül a gondjaival és a kézikönyvet lapozgatva biztosan tapasztalni fogja azt a felismerést, hogy igen, ez nálunk is pontosan így van!
Megmondja a frankót
„Egy kis szünetet tartani az egyik leghatékonyabb nyugtató stratégia kamaszok és felnőttek számára. Sajnos ezt a módszert büntetésként alkalmazzuk. Ahelyett, hogy azt tanítanánk meg a gyerekünknek, hogy egy kis szünet jó alkalom arra, hogy rendezzük a sorainkat, az elkülönítés rettegett paranccsá változott” – figyelmeztet a szakember, aki szerint nem arra kell törekedni, hogy megváltoztassuk a gyereket, hogy belepasszoljon a tökéletes gyerekről kialakított elvárásokba, ilyen gyerek ugyanis nem létezik.
Kurcinka egyetlen szóval sem áltatja az olvasót, hanem őszintén nyilatkozik arról, hogy az élénk gyerekek nevelése eleinte egyáltalán nem sima ügy, sőt megterhelő kihívás tud lenni - különösen akkor, ha a nevelési módszer része a büntetés és a fizikai fegyelmezés. A lényeg, hogy nem szabad megtörni a gyerekek szellemiségét. Ha pedig ezt észben tartjuk, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy nem az elevenségük enyhül, hanem a megfelelő bánásmódnak köszönhetően a sikerek idővel felülmúlják a kudarcokat.
A szerző többször idéz Jerome Kagantól, a Harvard Egyetem kutatójától, aki szerint az emberi kapcsolatok egyik legnagyobb tragédiája, hogy azt hisszük, akarattal minden megváltoztatható. Pedig a megoldás ennél jóval egyszerűbb:
Együttműködés, az kell
Lehet, hogy a ruhaüzlet eladói rossz szemmel nézik, hogy a gyerek cinkostársaként az ő előre megbeszélt kívánságai alapján órákig keresgéljük a megfelelő öltözéket, de nem kellene azokkal foglalkozni, akik szerint „elkényeztetjük” a gyereket, csak mert az átlagosnál több figyelmet szentelünk rá.
„A társadalom egyik kedvenc sportja, hogy ítélkezzen a szülők felett és soha nem tudunk eleget tenni mindenkinek” – hangoztatja Kurcinka, aki szerint az a fontos, hogy a gyerek számára világos elvárásokat és határokat szabjunk, illetve hogy megtanítsuk arra, hogyan lehet problémamegoldó, rugalmasabb és alkalmazkodóbb. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfontolt és higgadt kommunikáció.
De mi van, ha a gyereknél betelik a pohár?
Egy klasszikus dühroham órákig vagy akár napokig érlelődik, ám ezek a váratlan kiborulások nem előzetes megfontolás eredményei, a gyerekek nem manipulálni akarnak velük. A szerző szerint az eleven gyerekek genetikai képlete erősíti a hajlamot a túlfűtött reakciókra, ami sokkal védtelenebbé teszi őket az úgynevezett gátszakadásos dührohammal szemben – vagyis az érzelmek olyan áradásával szemben, amely előbb elborítja, majd túlsodorja őket azon a határon, amellyel temperamentumuknál fogva még képesek lennének megbirkózni.Az ilyen, nem kívánt helyzetek elkerülése érdekében fontos tudni, hogy a gyerekek nem tudnak olyan érzelmeket kezelni, amelyek megnevezésére nincs szavuk.
Nem értik a saját indulataikat
„Az eleven gyerekek nem értik a saját indulataikat. Nem értik, miért kezdenek el úgy ordítani, hogy kiszakad a dobhártyád. Nem értik, miért siratnak még mindig egy két évvel ezelőtt meghalt kutyát. Nem értik, miért borulnak ki olyan dolgokon, amelyek nekünk lényegtelennek tűnnek. Nem értik, miért, de csinálják.
Hogy segíthessünk nekik megérteni és kezelni az intenzív érzelmeket, először ki kell fejlesztenünk saját indulatkezelési készségünket. Amikor egy gyerek megtanulja észrevenni a saját jelzéseit, akkor maga is elébe mehet a kiborulásoknak. Az eleven gyerekeknek kell egy szókészlet, hogy meg tudják nevezni az érzelmeiket. Ha el tudják mondani, hogy miért dühösek, akkor nem kell belénk rúgniuk, hogy ezt a tudtunkra adják. A szavak kontrollálják az impulzusokat; szavak nélkül a gyerekeknek nincsenek védekező eszközeik a reakciók lelassítására” - magyarázza a szakember.
Megtanít az erősségekre támaszkodni
Különösen tetszik a könyvben az a pozitív hozzáállás és bátorító hangvétel, amivel a szerző igyekszik arra ösztönözni a szülőket, hogy a negatív címkéket, amiket a gyerekeikre ragasztanak, helyettesítsék pozitív tartalmúakkal: követelődző – maximalista, őrült szörnyeteg – kreatív, dacos – elvhű, durva – őszinte, robbanékony – szenvedélyes, rugalmatlan – hagyománykedvelő, válogatós – igényes, nyavalygó – expresszív, vitatkozó – jövendő ügyvéd.
Üzenete ezzel az, hogy rengeteg előnye van az élénkségnek, csak észre kell vennünk azokat: „Az érzékeik élesek, felszívnak minden őket ért impulzust maguk körül, folyamatosan értékelik a kockázatokat. A fogékonyságuk teszi lehetővé számukra, hogy a korukat meghaladó megértéssel és empátiával viszonyuljanak a világhoz. Ez az alapja a remek humorérzéküknek és kreatív gondolkodásuknak is.” Amint tehát átállunk erre a pozitív hozzáállásra, már szinte gyerekjáték lesz, hogy kialakítsunk egy támogató, biztató és szerető környezetet az eleven gyerekek számára.
