Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hat könnyen beszerezhető könyv, amiket szerettünk, friss- és újrakiadások, kortárs és majdnem kortárs mesék. Plusz egy könyv a szülőknek.
Az esti mesélésben a kedvenc időszakom akkor következett el, amikor a kisfiam, nagyjából négy-öt éves kora körül, elkezdődött érdeklődni az összefüggő történetek, regények iránt. Teljesen megváltoztatta az esti meséink hangulatát, hogy nem külön-külön történeteket olvasok fel, hanem egy hosszú, izgi, folytatásosat, ahol van időnk megismerni és megszereti a szereplőket, fordulatos a történet, amiről napközben beszélgethetünk, és találgathatjuk, vajon mi fog történni. Öröm nézni, hogy mennyire érdekli, leköti, hogy milyen apró részletekre is emlékszik, hogy a hallottakat hogyan építi be a saját világképébe és gondolja tovább.
Persze megfelelő esti mesének való regényt se találni egykönnyen. Most ajánlok párat, de előre leszögezem, hogy teljesen random, semmiféleképpen sem „a világ legjobb esti meséi” típusú listát kapnak, hanem olyat, amit mi szerettünk, friss kiadások, újrakiadások, az elmúlt pár évben megjelentek, tehát könnyen és egyszerűen beszerezhetőek. Igyekeztem kortárs, vagy majdnem kortárs klasszikus, könnyed szövegeket választani, amik fiúknak és lányoknak egyaránt felolvashatóak.
Caleb Krisp: Ivy Pocket és az óriásgyémánt
A legújabb nagy kedvencünk egészen friss, pár napja jelent csak meg a Kolibri gondozásában. A kisfiam azonnal lecsapott rá színes és vicces grafikák miatt, és bár több könyvet is választott magának aznap, este biztos kézzel húzta ki a zsákmányai közül, hogy a vicceset. És Ivy Pocket tényleg vicces!
Abszurd, gonoszka, vagány, hahotázós humora van, olyasmi, amikor nevetünk egy grófnőn aki lefejeli a levesestányért, meg egy magát szuperszépnek és szuperokosnak tartó, valójában csetlő-botló, szerencsétlenke narrátoron, aki nem más, mint a híres-hírhedt tizenkét éves szobalány, Ivy Pocket. Ivy-nak, aki Párizsban ragadt, miután a grófnője megszökött tőle, vissza kell juttatnia egy csodálatos gyémántot Londonba. Vehemensen nekilát a dolognak, amitől persze az összes pokol elszabadul.
Kristina Ohlsson: A kastély titka
Ohlsson eredetileg krimiíró, és ez a gyerekkönyvein is meglátszik: általában kísérteties, fogvacogtatós sztorikat ír le, ahol a nagy körömlerágós izgalmak között viszont nagyon is mély, emberi, elgondolkodtató történetek és emberi drámák zajlanak. Őt inkább már a 9-10 feletti korosztálynak ajánlanám, de ez ízlés és gyerek kérdése. Az én kisfiam nagyon szerette a korábbi könyveit, az Üveggyerekek-trilógiát, pedig még csak első osztályos.
A legújabb könyvében, A kastély titkában egy tizenkét éves ikerpár ered egy titokzatos rejtély és az éjszakai csecsemősírás nyomába. A szinte thrillerszerű felütés mögött azonban egy ép válófélben lévő házaspár gyerekeinek mindennapi, ismerős traumái és szorongásai elevenednek meg.
Roald Dahl: Matilda
Dahl-t gondolom senkinek nem kell bemutatni, az angol író a gyermekirodalom klasszikusa, akinek majd minden művét megcsodálhattuk már vásznon, legutóbb éppen a Szofi és a Habóból készült Barátságos óriást Spielberg rendezésében.
A Matilda című könyvet is megfilmesítették már, de Dahl esetében ezerszer igaz, hogy hiába lett remek a film, először az eredetit kell olvasni. Ahogy az író egyéb könyveiben igen gyakran, itt is egy vagány és okos kiskölyök a főszereplő, a Matilda nevű kislány, aki egy teljesen ignoráns és szörnyűséges családban él, akik azt szeretnék, hogy minél többet tévézzen, és tompuljon el úgy, mint a felnőttek.
Egy tanárnője azonban rájön, hogy Matilda titokban zseni. Matilda pedig rájön, hogy titokban varázslatos dolgokra képes. Dahl regényei mindig csodálatosan vagány, szókimondó humorral örvendeztetnek meg, amin gyerek-szülő is dől a röhögéstől, a hősei pedig igazi kis önbizalombombák.
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Bálint Ágnes instant klasszikus. Élénken emlékszem gyerekkoromból a könyveire, amit faltam, imádtam, akár nekem olvasták, akár én olvastam őket, és most a saját gyerekemnek elővéve is azt kell látnom, hogy egyáltalán nem koptak meg a szövegek, sőt.
Nekem a Cimborák volt a kedvencem, a kisfiamnak Az elvarázsolt egérkisasszony (ebből is látszik hogy egy igazán jó mese nem genderspecifikus). A mesében egy Fáni nevű kisegér óvatlanul beleharap egy boszorkát ábrázoló cukorfigurába, és ettől babaarcú boszorkánnyá változik. Mindenféle őrületes kalandba keveredik, miközben a morc Hercsula Macska szolgálatába állva megismerkedik egy kis sziget lakóival.
Bár okozott nekünk némi problémát a különböző méretarányok megértése (most akkor a Fáni csettint egyet és kicsi lesz, vagy nagy lesz, de amúgy alapból mekkora, akkora mint egy ember, de akkor hogy fér be Hercsula Macska házába), de ezen könnyen túl lehet lendülni. Nálunk van akkora kedvenc, mint bármelyik Dahl, ami azért nagy szó. Mivel a Móra kiadó pár éve újra kiadta, nem is nehéz beszerezni.
Lois Lowry: Bradley az osztály réme
Lois Lowry régi nagy kedvencem, az Animus kiadó egyik nagy neve, az Emlékek őre az egyik meghatározó kamaszkori olvasmányom volt, és alig várom már, hogy életkorban a kisfiam is odajusson (már csak pár év). Most azonban még inkább Bradley-korszak van: az én akaratos, de kreatív gyerekem örömmel hallgatta a verekedős, osztályréme Bradley hol vicces, hol megható kalandjait. A tanárok szerint viselkedési zavarban szenved, és a gyerekek elülnek mellőle, de érkezik egy fiatal nevelőtanár, aki meglátja a fiúban az értéket, és nagy örömmel hallgatja kitalált történeteit is.
Az Animus most újrakiadta a díjakkal elhalmozott klasszikust, ahogy az írónő Nyáron történt című regényét is. A finomabb tónusú, szomorúbb, kicsit idősebbeknek, kicsit talán inkább lányoknak szóló történet főhőse egy a nővérére féltékeny kislány, Meg, akinek szembe kell néznie testvére betegségével, a nehéz időszakon és össze-vissza kavargó érzései feldolgozásában pedig néhány szokatlan, új barátság segíti.
Todó kitálal az oviról:
Kicsit kakukktojás Vig Balázs új gyerekkönyve, a Todó kitálal az oviról, ugyanis a címnek megfelelően inkább ovisoknak szól. A szerző vagány, gyerekközeli, kisit csípős de ártatlan oda-odamondogatástól nem mentes nyelve azonban a nagyobbacskáknak is élvezhető lehet, főleg, ha közel van még az az óvoda. Gender nem gender, azért Todó és az ő problémái néha igen fiúsak, verekedés meg rugdosódás, meg szemtelenkedés, meg egyéb nagy kalandok, amik általában varázslatos módon elrendeződnek.
A szerző előző könyve, a Puszirablók is hasonlóan könnyed, ámde élvezetes olvasmány volt, nagy sikert aratott nálunk: ez egy Szeretke nevű királylányról szól, akit a Panelpalota fürdőszobájából elrabol egy kalózhajó. A királylány összebarátkozik a Bújócska nevű kisfiúval és kengurujával, Damillal, hogy aztán mindenféle izgalmas és válogatott kaland kíséretében térjenek haza, és legyen a mesének jó a vége.
+1 felnőtteknek:
Mark Woods: Szülők bolygója (a világ legjobb gyereknevelési módszerei)
Mivel a könyvajánlókkal is tulajdonképpen a szülőkhöz szólunk, hozzácsapunk egy olyat is, ami valóban nekik íródott. A Szülők bolygója elsőre kicsit ijesztőnek tűnhet okoskodó alcímével (A világ legjobb gyereknevelési módszerei), de szerencsére nem arról van szó, hogy jön ez a fickó, és megmondja a tutit arról, hogyan is kéne a gyereket etetni, itatni, altatni, nevelni. Azért szerencsére, mert ezek az univerzális megmondások általában nem működnek.
A Szülők bolygója ehelyett egy utazásra visz, Woods arra keresi a választ, hogy a világ különböző részein hasonló problémáikra milyen hasonló vagy éppen gyökeresen eltérő megoldásokat alkalmaznak a családok. Legyen szó a szülésről, a babák alvásáról, a szobatisztaságról, az evésről vagy éppen a tanulásról, esetleg a technológia szerepéről az oktatásban vagy a gyerek életében, azt járja körbe, hogy különböző országokban és kultúrákban hogyan közelítenek ezekhez a kérdésekhez. Egymás mellett mutatja be például, hogyan alkottak szupersikeres oktatási rendszert a finnek és hogyan a koreaiak, vagy éppen azt, hogy mit gondol a gyerekek dicséretéről kelet és nyugat. A Szülők bolygója senkiből nem fog tökéletes szülőt képezni, viszont arra alkalmas, hogy kicsit elengedjük a görcsöt, hogy tudnunk kéne az egyetlen üdvözítő megoldást.
