Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A menstruáció az elengedésről és egy kicsit a halálról is szól. De anyaként a teremtésről is, a vérünkből új élet született, és ez hatalmas erő.
A várandósság egyik legkellemesebb mellékhatásaként élik meg a nők, hogy elmarad a havi vérzésük. A szülés után pár hónappal azonban lassan visszaáll a rend. A kisbaba, a család ellátása, a napi logisztika mellett igazi csapásként élik meg a legtöbben a menstruációt.
A mai nőtől elvárják, hogy a menstruációja alatt is ugyanúgy viselkedjen, dolgozzon, eddzen, mint a ciklus más napjain. Sőt, mára már ő maga is ezt várja el saját magától.
Pedig ha más szemmel tekintünk vérzésünkre, ha megengedjük magunknak a holdidő megélését nem csupán nőiségünk teljesedik ki, de valahogy minden könnyebb lesz, hiszen visszatalálhatunk önmagunkhoz, legősibb gyökereinkhez.
Nem kell a reklámoknak elhinni
Tudom, most sokan felszisszennek, amikor azt mondom, a menstruáció igazi áldás, mikor havonta egyszer befelé figyelhetünk, önmagunkba vonulhatunk vissza, ha mi is úgy akarjuk, hiszen erre ad lehetőséget ez az időszak.
Nem kell a reklámoknak elhinni, hogy ezeknek a napoknak is ugyanolyannak kell lenniük, mint a többinek. Sajnos a mi generációnknak nem mondta senki, sőt az anyáinknak sem, hogy a menstruációt másképp is meg lehet élni! Tudatosabban.
Ekkor ugyanis új erők, és energiák szabadulhatnak fel, megtisztul szó szerint az egész testünk. Ha pedig "beszélő" viszonyban vagyunk a saját testünkkel, akkor a menstruáció egy idő után nem a fájdalom forrása lesz, hanem egy új időszakra való felkészülés.
Fáradt vagyok
Anya, gyere már mi van veled? Miért jössz olyan lassan? – kérdi a legkisebb ovisom útban az autó felé. Igaza is van, általában sietve trappolok az indiánszökdelése árnyékában, most azonban csak vonszolom magam. Éppen a havi menzeszem második napján tartok, és nagyon vérzem. Csak arra vágyom, hogy otthon végre lefekhessek. Fáradt vagyok. – mondom halkan. Ennyivel azonban nem elégszik meg, és a tesók is követelik a bővebb magyarázatot az autóban, így még nem indulunk. Cukik, ahogyan aggódva súgnak össze, féltik az anyukájukat.
Így hát elmondom nekik, hogy éppen a holdidőmet töltöm, ami azt jelenti, hogy vérzem a lábam között, ami teljesen természetes, minden nőnél így történik. A vérzéstől, igaz, most fáradtabb és egy kicsit elesettebb vagyok, de megtisztul a testem. Aztán egyre erősebb leszek, hiszen kicserélődik a vérem, tele leszek energiával, új ötletekkel, és tetterővel.
A három kislány három hatalmas szempárt mereszt rám, csillogásuk jelzi nekem, hogy olyan csatorna nyílt meg köztünk, amit nem szabad most bezárnom, így folytatom. Ez az egyetlen vérzés, ami nem betegség, vagy sérülés miatt következik be a testben, hanem mert így természetes. A vérzéstől egy lánynak sem szabad félni, hiszen ez erős, élő, jó vér. Sőt büszkének kell lenni a vérzésre, ez a nők varázslatos ereje. Régebben minden lány első vérzését megünnepelték, tiszta, fehér ruhába öltöztették, piros szalagot fontak a hajába, virágkoszorút tettek a fejére. Ezzel egyértelművé vált, hogy az élet fordulóponthoz érkezett, a kislány nagylánnyá virágzott.
Látom, hogy a kimondott szavaim pici magok gyanánt megfogannak a lelkükben. Remélem, hogy mikor ők válnak asszonnyá, anyává, könnyebb, természetesebb lesz számukra a holdidő megélése, és tudnak majd élni a nők élet adta hatalmas varázserejével. Anya! A fiúk nem véreznek? – vonja le a végkövetkeztetést egy kicsit még bizonytalankodva a legkisebb. Nem, ők nem véreznek, mi ettől is vagyunk mások, mint a férfiak. És mijük van a fiúknak, amitől ők lesznek varázserejűek? – kérdezi a középső, mire legnagyobb meglepetésemre a már iskolás válaszol helyettem, mégpedig azt, hogy mi nők vagyunk nekik.
A nő maga a változás
A női lét örökös körforgás, és változás. A természetesen megélt ciklus, a hold változásaihoz hasonlatos, ha együtt mozgunk a világ rezgéseivel, úgy megélhetjük a teljességet. A menstruációra a legtöbben testi tünetek felsorolásával, szájhúzással reagálnak, de a legkevésbé sem örömmel és várakozással. Pedig a menstruáció ideje, a holdidő minden nő sajátja.
A menstruáció az elengedésről és egy kicsit a halálról is szól. Ilyenkor érdemes végiggondolni, mik azok a dolgok, melyekre már nincs szükségünk, és azokat engedjük el gondolatban, ne vigyük át a következő ciklusra. A menstruáció egyfajta összegzése az elmúlt hónapnak. A vér mennyisége, színe, a menstruáció fájdalma, görcsössége mind ezt jelzi számunkra. A testünk beszél hozzánk, csak a mai világban már nem halljuk meg a hangját akkora a zaj körülöttünk.
Sajnos egyre több nő küzd tipikus női betegségekkel, cisztákkal, endometriózissal, miómákkal, vagy „csak” a PMS-sel. Kutatások igazolták, hogy a természeti népek, ahol a nők együtt élnek, változnak örök körforgásban a hold ritmusára, ott nem igen ismerik a premenstruális szindrómát példának okáért. A változás jó, a változás szükséges, és a menstruáció megélése, megértése mindennél fontosabb az egészséges női léthez.
Szentségként tisztelték
Számos rítus, tradíció övezi a menstruációt, melyek sajnos rég a homályba vesztek. Pedig volt idő, mikor a nők együtt menstruáltak a vörös sátorban, ilyenkor a férfiak vigyáztak rájuk, biztosították számukra az élelmet. Az indián hagyományokban a menstruáló nőnek varázshatalma volt, álmai útmutatásul szolgáltak a törzsfőnökök számára. A mezopotámiai, indiai, de még a skandináv népek mitológiájában mindenhol szentként, gyógyítóként és erőt adóként tisztelték a vért, mely a nőkből a menstruáció során távozott.
Elevenítsük fel a hagyományokat, merjük megélni női valóságunkat, menstruáljunk tudatosan, éljük meg önmagunkat, legyünk egészséges nők. Az újdonsült anya, bizonytalan lépteit megerősíti a tény, erősebb, mint valaha, életet adott, véréből élet született.
Kisbabával anyaként nőnek lenni
A szülés utáni első menstruáció a test regenerálódási folyamatát jelzi.
Fogadjuk örömmel, hiszen jelzi számunkra, jól működünk, visszaáll bennünk a rend. Ha együtt élünk a ritmusunkkal, akkor tudjuk, mire számíthatunk, mennyit és hogyan bír a testünk, lelkünk. A kisbabás lét rendszert kíván, melyet nagyban megkönnyít, ha tudjuk, mit várhatunk önmagunktól. Ha nem az árral szemben úszunk, és csak túléljük, vagy végigvergődjük a havi menstruációt, úgy testünk minket erősít. A tudatosabb ciklus megélésével csak nyerhetünk: energiát, tisztánlátást, örömet, és erőt, új gondolatokat, ötleteket, mely az egész családunk javára válik.
