A nép bölcsesség szerint az első gyerektől örökre megváltozik az életed, a másodiknál pedig megszűnik. Ezt enyhe túlzásnak tartjuk, az azonban igaz, hogy a kistestvér (és minden újabb testvér) érkezése megváltoztatja a családi dinamikát. Sok esetben az új baba a legnagyobb változásokat a nagyobb testvér életében okozza, ezért érdemes a nagyobbat már időben felkészíteni a változásra. ehhez adunk néhány tippet.
Míg nagyobb gyerekek esetén többnyire a szülők számára is egyértelmű, hogy kell beszélgetni a születendő kistestvérről, addig a fiatalabb nagytesók esetén hajlamosak vagyunk ezt elhanyagolni. Hiszen még csak egy-két éves, úgyse értené! A tapasztalatok szerint a gyerekek természetesen egy csomó mindent már azelőtt értenek, hogy megtanulnának beszélni – egyrészt értik a szavainkat, másrészt mimikánkból, gesztusainkból rögtön ráéreznek, ha valami baj van vagy változás készül. Ezért a szakemberek szerint a család fontos változásait, mérföldköveit a picik felé is érdemes kommunikálni – természetesen az ő szintjükön.
Mikor mondjuk el?
Ideális már a terhesség elején elmondani a hírt a nagyobb testvérnek, hiszen ha a férjünknek és a nagyszülőknek már elmondtuk, akkor családi körben bármikor szóba kerülhet a dolog – jó, ha a gyerek is érti, miről beszélünk. Ugyanakkor azt is meg kell fontolni, hogy az első 10-12 hétben még nem minden terhesség marad meg – azaz ha elmondjuk a gyerekünknek, hogy kistestvére fog születni, akkor ebben a nagyon korai időszakban még előfordulhat, hogy aztán azt is el kell mondanunk, ha mégse.
Így készítsük fel a piciket!
Ha a nagyobb testvér két évesnél fiatalabb, akkor kevesebb „miért”-tel kezdődő kérdésre kell válaszolnunk, de a téma azért nem kerülhető el teljesen. Érdemes már az ilyen piciknek is elővenni néhány, a kistestvér érkezéséről szóló mesekönyvet, gyermekkönyvet – bár nagy valószínűséggel nem fogja őket különösebben érdekelni, mert nehezen tudják elképzelni, de később, amikor megszületik a kisbaba, utólag értelmet nyernek majd számukra ezek a sztorik.
Ha már tudjuk, hogy a kistestvér születése után plusz segítséget fogunk igénybe venni – például a nagy többet lesz a nagymamával vagy bébiszitterrel, esetleg bölcsibe adjuk – akkor érdemes ezeket a változásokat már a terhesség alatt bevezetni. Ha a nagy „lepasszolása” időben nagyon pontosan egybeesik a kicsi születésével, akkor joggal gondolhatja azt, hogy anya most lecserélte őt egy új gyerekre. Ezzel szemben ha már 4-5 hónapja rendszeresen más is vigyáz rá, akkor megnyugtató lesz számára, hogy a sok változás mellett legalább a nagyi / bölcsi / szitter ugyanaz maradt.
Két éves kor felett: magyarázzunk el mindent!
A 2-4 éves gyerekek életében kistesó nélkül is elég sok a változás: megtanulnak beszélni, rájönnek, hogy saját akaratuk is van, erre az időszakra esik a szobatisztaság elérése, és általában ilyenkor mennek először közösségbe. Fontos, hogy a fejlődési mérföldköveket – különös tekintettel a szobatisztaságra – ne erőltessük túlságosan, és főleg ne kössük össze a kistestvér érkezésével.
Azaz, nem túl ideális, ha a nagynak azért kell kiköltöznie szeretett rácsoságyából, mert kell az ágy a babának. Érdemes körülbelül három hónap „türelmi időt” hagyni az ilyen változásoknak – azaz ennyi teljen el a nagy új ágyba költöztetése, és a kicsi születése között.
A kisóvodás gyerekek valószínűleg láttak már babákat, ha máshol nem, a játszótéren, és van véleményük a dologról. Vannak, akik kifejezetten kerülik a kisebbeket, mások teljesen érdektelenek, és vannak, akik gondoskodóan fordulnak feléjük. Egyikből sem kell messzemenő következtetéseket levonni: lehet, hogy a kistestvérrel teljesen máshogy fognak bánni. Sok nőt egyáltalán nem érdekelnek az idegen csecsemők, a sajátja születésekor azért az egyért mégis rajong – ilyesmi testvér esetén is előfordul.
Általánosságban is elmondható, hogy ne ijedjünk meg a gyerekünk ellentmondásos érzelmeitől: lehet, hogy egyik nap megsimogatja a hasunkat és örülni fog a kistestvérnek, másnap elmondja ördögi terveit, hogy majd hogyan adjuk oda a picit a szomszédoknak, mert nekünk nem kell, harmadnap pedig elmeséli, hogyan fogja ő megtanítani öltözködni.
Ez mind teljesen normális, engedjük, hogy a gyerekünk megélje a dolog pozitív és negatív oldalát is, hiszen a valóságban is így lesz: rengeteg örömteli élmény forrása lehet egy kistestvér, de valóban lehet bosszantó és frusztráló is a jelenléte. Fontos, hogy semmilyen érzést ne erőltessünk rá a nagytesóra, se a terhesség alatt, se később – azaz nem „kötelező” örülni a babának, de még az sem kötelező, hogy kíváncsi legyen rá.
Négy éves kor felett: lehet saját babája
A négy éves és nagyobb gyerekek már a terhesség, szülés, csecsemőgondozás legtöbb aspektusát megértik. sokan épp emiatt jobban szoronganak a kisebbeknél, hiszen féltik az anyukájukat, nem tudják, mi a terhesség normális velejárója és mi nem. Vagyis fontos, hogy mindig magyarázzuk el ezeket, és erősítsük meg a gyereket abban, hogy ez mind normális: nem kell megijedni, ha anya hányni megy reggel, és attól sem, ha anya hasát belülről rugdalja egy baba.
Érdemes elővenni a régi fényképalbumokat és elmesélni a nagyobbnak, hogy milyen volt, amikor ő volt anya hasában (ő is rugdalt), milyen volt, amikor megszületett, és még nagyon pici volt. Hasonló segítséget nyújthatnak a kistestvér születésével foglalkozó mesekönyvek is. Mint sok mást, így ezt sem kell erőltetni, a gyerekünk tudni és jelezni fogja, mikor van rá szüksége: vagyis egy idő után oda fogja hozni nekünk a fényképalbumot vagy az aktuális mesekönyvet. Akkor pedig meséljük el századszor is.
Főleg kislányoknál szokott felmerülni, de kisfiúk is gyakran fogékonyak arra, hogy nekik is legyen saját babájuk, vagyis egy olyan játék, akiről most ők gondoskodnak. Ez lehet tényleg emberszerű pólyásbaba is, de egy plüssmackót ugyanúgy be lehet pelekázni, lehet babakocsiban tologatni, a barátnőnk kislánya pedig hónapokig hordozott egy textilpelenkából készült hordozókendőben egy mikiegeret. A játék segítségével a nagyobb könnyebben azonosul a felnőtt (vagy épp felnövekvő) világgal, és dolgozza fel ezzel kapcsolatos érzéseit.
Ki hozzon ajándékot kinek?
Sokat halljuk azt a tippet, hogy a kistestvér érkezésekor „hozzon ajándékot” a nagynak, vagyis a nagyobb kapjon valami plusz játékot, plüssfigurát stb. Egy másik lehetőség, hogy a kicsi születésekor megünnepeljük, hogy a nagy mostantól nagytestvérré vált, azaz nővérré / báttyá avatjuk. Ehhez járhat egy torta, lufi, esetleg ha nagyon túlteng bennünk az energia, akkor kis számú vendéget is hívhatunk. Természetesen ezek egyike sem kötelező, ajándék és buli nélkül is túléli az ember a kistestvére születését, mégis kedves gesztus megmutatni, hogy a nagyra is gondoltunk.
A kisbabanézőbe érkező látogatók azonban előfordul, hogy nem gondolnak, az pedig felesleges féltékenykedéshez vezethet, ha több egymást követő rokon csak a kicsinek hoz ajándékot, csörgőt, rugdalózót, miegymást, a nagynak meg semmit. Egy ismerősünk az ilyen vészhelyzetekre tartott néhány kisebb állatfigurát és kindertojást a kamrában, és ha már nagyon eluralkodott a kisbaba ajándékokkal való elhalmozása, akkor megkérte a látogatókat, tegyenek úgy, mintha ezeket ők hozták volna a nagynak.
A tárgyaknál természetesen sokkal fontosabb a figyelem – a gyerekek számára is. Vagyis elsősorban azt érdemes elkerülni, hogy a rokonaink és barátaink ne minden pillanatban a bölcső körül csoportosuljanak, ahol a nagyobbik csak a hátukat látja, hanem néha guggoljanak le hozzá kicsit legózni.
