A terhességről mindenki elmondja, hogy mennyire csodálatos időszak, hogy életének legszebb 9 hónapja volt, és hogy maga a szülés egy álom, amikor egy csoda kiteljesedik, amikor végre a nő életet adhat.
Persze mi, halandó emberek azért ezt egy picikét máshogyan éltük meg. Nálunk a 9 hónap csodálatos volt, leszámítva azt a hatot, amikor szigorú ágynyugalom miatt szinte semmit nem lehetett csinálni, valamint azt a hármat, amikor ugyan fel lehetett kelni, de tél lévén nem volt olyan kabát, mely körbeérte volna a páromat, és azért a három hónapért nem akartunk egy plusz kabátot venni. Igaz, legalább mozoghatott, szóval az a három hónap szép volt.
Az a barátunk sem élte meg ezt annyira csodásan, aki gyakorlatilag végighányta a 9 hónapot, és az a másik sem, amelyik 24 órán át vajúdott egy rémes orvos karmaiban, aki az oxitocint ugyan erőltette, de az epidurált nem engedélyezte, a babát meg egy másik, 90 kilós doki nyomta ki a hasából, mert egy nap után már nem maradt ereje.
A szüléssel kapcsolatosan nálunk is érdekes helyzet állt elő. Terveztünk, olvastunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a gyerek szempontjából a legjobb megoldás a természetes szülés. Nyilván az anyának könnyebb a császár, a kismamák kacérkodnak is vele, de azért azt tudni kell, hogy ez egy műtét, és mint olyan, természetesen megvannak a kockázatai is, melyek esetenként igen komolyak. Szóval, ha egy mód van rá, érdemes elkerülni.
Mihez is nyúljak? Annyi a csodaszer, mint égen a csillag!
Ok, akkor a császár kilőve, lássuk miből élünk. Elvégre senki sem szereti a fájdalmat, vagyis a tudomány és a tapasztalat biztosan számtalan módszert kínál arra, hogyan is lehet megkönnyíteni a szülést.
Nos, igen, kínál, számtalant. Olyannyira sokat, hogy mindet végig sem lehetett nyálazni, már egyszerűen nem tudtam több történetet olvasni arról, hogy kinek milyen fantasztikus, meg csodálatos, meg elképesztő élmény volt a szülés, mert ezt, vagy azt a szert használta. A baba csak kicsusszant, frissen üdén, a vagina meg sem érezte, a gát ruganyosan rándult kettőt, anya, apa és a doki is mosolyogtak, majd durrant a pezsgő, és tervezték is a következőt.
Ez cukormáz, és valószínűleg ember nincs, aki elhiszi. Nyilván könnyíteni lehet a dolgokon, de azon, hogy nagyságrendileg egy locsolótömlőnyi nyíláson kell keresztülpasszírozni egy érett sárgadinnyét, azon fájdalommentesen túllenni biztosan nem lehet.
Első körben természetesen a baba egészsége miatt szerettem volna olyan megoldásra akadni a párommal, ami neki segít, de a babának nem árt. Hiszen a csúnya, rossz fájdalomcsillapítók mind kemikáliák, nem kell, hogy ezen a világon az egyik első momentum az legyen a pindúrnak, hogy ezekkel találkozik. Így hát irány a fórumok birodalma, és csekkoltam a homeopata szereket.
És a gránátalmát, a málnalevél teát, a grapefruitot, a gátmasszázsolajat, a parázsolajat, teákat, géleket, és mindent, amit csak alternatív szerként felsoroltak.
Nem lesz meglepő, úgy jártam, mint ijedt beteg, aki a neten keres válaszokat a tüneteire: a szerek vagy használnak, és akkor valóban könnyebb tőlük a dolog, vagy nem, és akkor fejszenyéllel vágjuk az erdőt. Persze hogy mindenki mást írt, vagyis az egyetlen valóban jó megoldás az, ha nemes egyszerűséggel kipróbálja az ember a dolgokat (mindehhez pedig százával szüli a porontyokat, és persze az ötödik – hatodik után már nem megszülni, hanem benntartani a nehezebb feladat).
Mozgással?
Ok, akkor a csodaszerek kukázva, mivel senki semmi biztosat nem mondott. Az epidurál, meg hasonlók még mindig a tiltólistán, akkor lássuk a kimaradt lehetőségeket. A Kegel gyakorlatokkal a gát és a hüvely rugalmassága fokozható, ami jó, hiszen a tágulás könnyebb lehet. Ez azonban a tágulással járó fájdalmon nem segít, vagyis egyelőre fél siker.
Logikus, hogy a gravitációt is hívjuk segítségül, elvégre évszázadok óta ezt teszik az asszonyok. Ma már a legtöbb kórházban van lehetősége a kismamának arra, hogy ne háton fekve vajúdjon, ami ha belegondolunk, oltári butaság. Hiszen a cél, hogy a baba keresztüljusson a szülőcsatornán, ami ugye komoly kihívás. Ha a gravitációt is bevonjuk a játékba, akkor könnyebb lehet, vagyis a bordásfal, a labda és a szülőszék igazán jó megoldásnak tűnt. Kaptam a telefont, csekkoltam, a kórházban minddel fel vannak szerelve. Pipa.
Tágulást könnyen?
A tágulás elősegítése a legnagyobb kihívás, hiszen ez okozza a fájdalmakat is, ahogyan azt alapos kutatómunkával kiderítettem. Namost, ha a cél az, hogy egy izmos cső táguljon, akkor az izmok lazulása is feladat. Ezt pedig a meleg víz nem csak hatékonyan, hanem kellemesen végzi, vagyis a meleg fürdő valóban sokat segíthet. Persze ez is embere válogatja, de nálunk a feleségem szeret kádban ejtőzni, és mivel 9 hónapig el volt tiltva tőle, kapva kapott az alkalmon, hogy akkor legalább a vajúdás egy részében ejtőzhessen. Ráadásul a babát a vízben megszülni elvileg a picinek is jó, vagyis dupla haszon. Persze megint telefon a kórházba, a kádas elképzelés is kivitelezhető. Pipa.
Mindenhol, de tényleg mindenhol írták azt a részletet, hogy fontos az intimitás, a nyugalom. Azt is leírják a legtöbb helyen, hogy ezt úgy érhetjük el, ha lélekben készülünk, ha megnézzük a szülőszobát. Ezt mi is megtettük, és valóban: megnyugtató volt, hogy tudtuk mit hol találunk majd, hogyan zajlik majd a folyamat, hova pakolhatunk, és persze, mit hozhatunk. Zenét például olyat lehet vinni, amilyet csak szeretnénk. Ha kell, akkor Mettalica-ra is lehet vajúdni, de Sade, Bach, Madonna, Adele, vagy Marilyn Manson is simán belefér a repertoárba, csak üvöltetni nem lehet. néhány falat étel, egy kis takaró, a zene, és máris otthonosabban érzi magát az ember.
És végül…
Közeledett a nagy nap, karácsony utánra volt kiírva a feleségem. Előző este fát díszítettünk, sütit sütöttünk, persze pakoltunk is, hogy a kórházban minden meglegyen. Kis sütit félretenni, hiszen az jó lesz vajúdáskor, zenét válogatni a fa alá, és a szüléshez. Apró vérzés jelentkezett, így telefonos egyeztetés utána a szülésznő javaslatára „biztos, ami tuti” alapon inkább rá szeretett volna nézni a páromra. Bementünk. Megnézte. 5 perces fájások rejtett vajúdással. A gyerek édesdeden természetesen fejjel a szív irányába alszik, megfordulni kicsit sem akaródzik. Kettőt pislogtam, és már a műtős ruhában tördeltem az ujjaimat, a császármetszés ki nem takart, az apák számára emészthetővé tett részleteit szemlélve.
Gélek, homeopata szerek, tabletták, epidurál, mászófal, labda, medence mind huss, hiszen ember tervez, Isten végez, csak nem jött össze a természetes szülés. Na de majd legközelebb, és akkor tesztelünk (persze én könnyen ugrálok, nekem csak az írás része a feladatom, így nem is csoda, hogy a soraimat olvasva a feleségem kissé ferdén néz rám, és azt mondja, ha kipisilek egy citromot, akkor mindenféle csodaszert és gyakorlatot kipróbálhatok, és abba is van beleszólásom, hogy ő mit használjon. Addig, amíg a citromprojekt nem teljesül, addig aggódjak csak szépen a folyosón, ahogyan az rendes férfiemberhez illik)!
