Vizeletcsepegés. Hólyagsérv. Méhsüllyedés. Akármennyire is nem szokás erről beszélni, a nők fele kisebb- nagyobb nőgyógyászati problémákkal küzd szülés után. Ezek skálája a kicsit cikitől a műtétet igénylőig terjedhet. Egy jó részük megelőzhető lenne – ha mindenki tudna a megfelelő módszerekről, és ki is tudná azokat fizetni.
Terhesség- tizenvalahány kiló hízás. Hormonális változások, növekvő méh, gyakori utak a vécére. Esetlegesen elmozduló csontok, megnyúlt szalagok.
Szülés- nagy valószínűséggel orvosi beavatkozások, oxitocinnal gyorsított kitolással, gátmetszéssel. Bár nem lenne feltétlenül szükséges, de mégis ez a megszokott.
Hathetes kontroll: a hegek ellenőrzése. Jófej orvos esetén kitérés a lelki vonatkozásokra, igen-igen ritkán utalás néhány, az orvosi hatáskörön túlnyúló kérdésre: mit lehet sportolni, mire kell figyelni, mi várható, de mindez csak szóban, és az orvosi protokolltól függetlenül.
A gyerek első pár éve: testi kihívások, a gyerek cipelése, emelgetése, hordozása. Kósza kísérletek a sportra. Jó eséllyel kínos tünetek: aranyér, inkontinencia, esetleg sérv, hólyagsüllyedés. Információhiány, a barátnők félénk kérdezgetése, fórumozás, a google intenzív használata. És leginkább kérdőjelek és tanácstalanság: merre lehet a problémával indulni.
Sajnos, ez a szomorú helyzet. A szülés környékén és az azt követő években jó eséllyel lehet életre szóló nőgyógyászati problémákat szerezni, amelyeknek a skálája a kényelmetlen inkontinenciától a különféle, műtétet igénylő sérvekig terjedhet.
Olyan egyszerű lenne pedig
Viszont a magyar orvosi protokoll nem terjed ki a megelőzésre, a nők általában semmilyen tanácsot nem kapnak, hogy akkor mi is legyen, mit csináljanak, mit ne csináljanak. A statisztika szerint a nők fele küzd ilyesmivel, és a közhiedelemmel ellentétben a császármetszés sem feltétlenül óv meg ettől.
Pedig más országokban vannak rutinszerűen alkalmazott eljárások, amelyek nálunk csak a jól tájékozott, vastag pénztárcájú keveseknek elérhetőek. Egy bizonyos Dr. Kegel ugyanis már az ötvenes években feltalálta, hogy a kismedencei izmok edzésével a problémák jó része megelőzhető.
Ami még a leginkább elterjedt, az a Kriston Andrea-féle intimtorna. KristonAndrea több mint húsz éve dolgozik, a könyveivel tabukat dönt és ismeretet terjeszt, és a tanfolyamain megtanítja a szülés előtt-után alkalmazható intimtorna gyakorlatokat, illetve egy csomó egyéb ismeretet, ami a megelőzéshez kell. Bár módszerének, a védjeggyel ellátott Kriston Intim Tornának a felépítését és eredményeit elsősorban gyógytornász szakmai körökben vitatják, az tagadhatatlan, hogy nála többet Magyarországon senki nem tett a nők gátizmaiért.
Mindez azonban egyfajta szabadidős önfejlesztésként, saját pénzen vehető igénybe Akinek van rá pénze, megveszi a könyvet, elmegy a tanfolyamra, alkalmazza - jól vagy rosszul - az ott tanultakat.
Az orvosi protokollba nem épült bele a TB- alapon elérhető klasszikus, gyógytornász által végzett intim torna sem, ami pedig a nagyobb kórházakban elérhető. Lenne.
Máshol máshogy van, nálunk is lehetne úgy
Egy pillanatnyi kitérővel nézzük meg, mi a helyzet például Franciaországban. A francia gyakorlatról egy kint élő barátnőm, Zsófi írja:
„Az állami kórházakban automatikusan kapunk egy 10 alkalmas beutalót, ami "réeducation perineale"-ra szól, amit kb. "gátrehabilitációnak" fordíthatunk. Van, akinek adnak "abdominale", azaz hasizom receptet is, ha szükséges (és igényli). Ez így ingyenes, vagyis a TB támogatja, gyógytornász vagy szülésznő végzi.
Nekem szülésznőm van, aki magánúton dolgozik, pl. szülés-előkészítőket is tart. Három hónappal a szülés után kezdtük el a kúrát , és egyénileg foglalkozik mindenkivel. Ide is betört a modern technika, egy speciális elektromos géppel dolgozunk, ami a kilégzés ritmusára összehúzza és erősíti a gátizmokat, és emellett a mély hasizmokat is.
Az első alkalommal a szülésznő elmagyarázta, hogy mit fogunk csinálni, egy műanyag medencecsonttal és izmokkal, és azt is, miért fontos ez. Azt tanácsolta, hogy amíg a kúránknak nincs vége, addig ne csináljak komolyabb hasizomgyakorlatokat, mert az egész belső cucc "lecsúszhat", és így később vizeletvisszatartási problémáim lehetnek.”
Franciaországban tehát tíz alkalmas egyéni torna jár, ingyen, ahova egyénileg lehet eljárni, és igénybe lehet venni a legmodernebb elektromos eszközöket is.
Intimtornagép, mágneses vagy lézeres terápia? Mit tud kifizetni?
Nálunk probléma esetén, jó esetben, egy kis utánjárással eljut az ember „kristonozni” vagy valami más intimtornára. Megveszi a könyvet, vagy kifizeti az ezért járó összeget, és aztán vagy eredményes a módszer, vagy nem, a probléma súlyosságától és a gyakorlás rendszerességétől függően. A rosszabb forgatókönyv esetén - ha mindez nem segít, vagy nem tudja a gyakorlatokat egyedül elvégezni - megpróbálja a modern technikát segítségül hívni. De orvosi segítséget a hogyanhoz nem kap.
Lehet bérelni például elektromos érzékeléssel és visszajelzésekkel (biofeedback) hatékonyabbá tett intimtornagépet, kb harminc-negyvenezer forintért. El lehet járni mágneses ingerterápiára, körülbelül duplaennyiért - ez egy fizikoterápiás eljárás, az ember ráül egy székre, aminek az ülőrésze egy bizonyos frekvenciájú mágneses sugárzást bocsát ki, összehúzva és erősítve ezzel az izmokat.
El lehet jutni az ország több pontján ladypower-rendelésre, a márkanév egy olyan terápiát takar, ami hüvelysúlyokkal erősíti ezt a területet, emellett kiegészítő eszközöket, például hüvelypesszáriumot is használ. A kezelés ára, kontrollvizsgálatokkal és az eszközök megvásárlásával jóval százezer forinton felül van.
A legdrágább megoldás (ami ennek megfelelően egy gellérthegyi magánorvosi rendelőben vehető igénybe) pedig egy lézeres terápia a kötőszövet megerősítésére, több százezer forintért.
A piaci igény hatalmas a fenti módszerekre - lásd a fenti statisztikát. A probléma az, hogy nincsen rá kidolgozott protokoll, hogy a számtalan lehetőségből melyiket érdemes választani.
Nincs objektív értékelés, orvosi irányelv
Mindenki azt veszi igénybe, amiről hall, vagy amilyen szakembert talál a közelben. Meg persze amelyiket meg tudja fizetni. Nincsen egységes szűrés és álláspont, hogy kinek melyik megoldás lenne célravezető, nincsenek objektív információk. Az internetes fórumok persze mindenről mondanak hideget-meleget, de sajnos orvosi körökben sem lehet sokkal tovább jutni.
A megkérdezett nőgyógyászok mindegyike elismerte, hogy a fenti módszerek sok esetben hatásosak lehetnek, és minden jobb, mint a műtéti eljárás, ami hosszú távon nem hoz megoldást. Arra viszont senki nem tud egyértelműen válaszolni, hogy mégis, melyik típusú problémával hova érdemes menni, és mire érdemes sok pénzt kifizetni.
Vagy beválik, vagy nem, a szakma nem egységes, mindenki csinálja amiben hisz. Egy biztos, az állami ellátásban nincs erre idő, pénz, szakember, és nincsenek meg az eszközök sem, hogy a rehabilitáció mindenkinek elérhető legyen. Messze vagyunk a francia gyakorlattól, ahol mindenki receptre kapja a személyre szabott rehabilitációt, ezzel megelőzve a későbbi súlyosabb problémákat.
Mindezt pedig az szemlélteti legjobban, hogy hogyan diagnosztizálják a problémát. Más országokban úgy tesztelik a helyzetet, hogy egy elektromos kütyüvel megmérik, milyen a gátizom ereje szülés után. Rutineljárás, és orvos sem kell hozzá. Nálunk pedig? Eszköz híján az orvos a saját ujjával teszteli, hogy van-e erő a hüvelyben, képes-e azt a páciens megszorítani. Ha eszébe jut. Mert általában nem jut eszébe.
