Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy szenvedő ember hátán igyekszik valaki felkapaszkodni - pénzt és hatalmat szerezni, vagy egyszerűen csak a saját ideológiáját bizonygatni. Az elmúlt napok során egyre több cikk jelent meg egy kínos esetről: egy magyar édesanya szomorú történetét arra használta fel egy lap, hogy zsidózhassanak egy kellemeset - mindeközben a család valódi tragédiája, - mely szerint gyanús, hogy nemzetközi figyelmet érdemlő, rengeteg orvosi turizmust igénybevevő beteg embert érintő visszaélés áldozata lett - nem került fókuszba. Mivel magam is Izraelben élek - ahová Kiss Marianna és beteg gyermeke, Bálint érkeztek a gyógyulás reményében -, az édesanya kérésére most segítek neki tisztázni a történteket, és vádaskodás helyett utánamenni, mi történt valójában.
Izraelben élő magyar barátaimtól kaptam a hírt: hamarosan Tel Avivba érkezik egy kisfiú, akit Izraelben műtenek majd. Életmentő beavatkozásról volt szó: Bálint egy idegdaganattól szenved, amely elborítja a fél arcát és a szemét, és már a légutait is veszélyeztetheti. Azonnal felvettem a kapcsolatot a kissrác édesanyjával, Marianna pedig elmesélte: egy magyar férfi, S.K. tanácsára utaznak nagy reményekkel Izraelbe, aki egy magyar származású izraeli férfivel, M. G-vel karöltve próbált megoldást találni a család kálváriájára, miután a TV2 egyik műsorában hallottak Bálint betegségéről.
Mariannának fogalma sem volt róla, hogy önzetlen segítők helyett üzletemberekkel van dolga, akiknek nem volt hivatalos kapcsolatuk az izraeli orvoscsoporthoz. S.K. és Izraelben élő, magyarul folyékonyan beszélő társa, M.G. orvosközvetítőkként, nem pedig jótét barátként keresték meg a családot. A két férfinak egyébként - Marianna szerint közös - üzlete van Magyarországon, ám az még csak nem is orvosi turizmussal, hanem tisztítószerek forgalmazásával foglalkozik. Hamar kiderült, hogy az ügynöki díjon kívül más költségek is felmerülnek majd, ám Bálint szülei – nagyon bízva a gyógyulásban – mindenre igent mondtak: az utazásra, a zavaros lakhatási körülményekre, még arra is, hogy a magyarországi orvosközvetítő velük tartson az utazásra - az ő kontójukra.
Ügynökök vagy csalók?
Az édesanyja szerint Bálintot kevésbé zavarja a daganat, mint a környezetét. Délelőttönként hosszú sétákat tettek a tengeparton, strandoltak, és több meghívást is kaptak helyi magyar családokhoz. Mariannát viszont egyre inkább bántotta, hogy úgy érzi: nem kap érdembeli információkat. Magyarországon azt az ígéretet kapták a hazai orvosközvetítőtől, hogy Bálintot megműtik – ezzel szemben ez a terv hamar dugába dőlt. A magyar közvetítőn kívül senki sem tudott róla, hogy a szülők úgy hiszik: Bálint már műtétre érkezett Izraelbe. Pedig Shlomi Constantini professzor, Bálint izraeli orvosa már az elején leszögezte, hogy a lehetséges műtétet széleskörű és drága vizsgálatok előzik meg, ám ezt az információt senki sem adta át az édesanyának.
Vizsgálat vizsgálatot követett, és két hetes tanácskozás után az orvosok úgy ítélték meg, Bálint jelen állapotában kockázatosabb volna az operáció, mint amit az esetleges eredmények hoznának: a fiú életfunkcióit egyelőre nem veszélyezteti a daganat, ám mivel mélyen, a csonton, és a szem és légzőszervek környékén ül, a műtét nem feltétlenül javítana, talán rontana is az állapotán. Az édesanya becsapottnak érezte magát – nem az izraeli professzorok döntése kapcsán, hanem amiatt, hogy ezzel a biztosnak tudott megoldás és rengeteg pénz veszett el: a korábban tényként közölt ígéretek csupán eshetőségekké váltak, miközben hatalmas – csaknem hárommillió foritnyi – költségeik voltak, és a Magyarországról velük utazott orvosközvetítő repülőjegyét és szállását is nekik kellett állniuk.
Bálint édesanyja végtelen keserűséget érzett az eset kapcsán, hiszen az utazás előtt ügyvédi szerződésbe szerette volna foglalni, miért is fizeti ki a család a költségeket - ezt viszont az ügynök nem írta alá arra hivatkozva, hogy nem tudni előre, milyen vizsgálatokra lesz szükség pontosan, és milyen extra költségek merülhetnek fel.
Kényszernyaralás Tel Avivban
Az ügynökök minden lehetőséget megragadtak arra, hogy a család az általuk preferált szolgáltatásokat válassza, legyen szó szállásról vagy közlekedésről. Nem állítom, hogy Tel Aviv olcsó város - az árak, legyen szó bármilyen termékről vagy szolgáltatásról, átlagosan a Magyarországon megszokottak triplájára is rúghatnak. A szállás két hétre (egy négy szobás apartman, amelyben Bálint és édesanyja, illetve Magyarországról érkezett orvos-közvetítőjük aludt, több mint 2000 dollárba, azaz 570 000 forintba került - dacára annak, hogy a család külön kérvényezte a pénztárcabarát szállás opciót. Ez, bár ez valóban rengeteg pénz, nem számít példátlanul drágának egy három hálószobás, tengerparti lakás rövidtávú bérlése esetén - igaz, az apartman Tel Aviv elővárosában, Bat Yamban volt. Erről számlát is kapott a család, bár itt sem tételes elszámolással, ráadásul szintén az ügynökök cégétől a bérbadó helyett. Ennél viszont sokkal olcsóbban is talál szállást aki akar - Mariannáéknak itt vált igazán gyanússá a dolog.
A kis csapat végül, megelégelve a kiszolgáltatott helyzetet, úgy döntött: amint tehetik, elhagyják az orvosközvetítő által leszervezett apartmant és vidékre utaznak, egy magyar származású izraeli család meghívására.
Hol van ilyenkor az ügyvéd?
Bár a magyar sajtóban több megjelent cikk állítja, hogy Marianna nem kapott számlákat és elszámolásokat, az asszony nekem megmutatta az 5000 dollárról (nagyjából 1 400 000 forintról) szóló számlát, melyet az ügynöktől kapott. Ezek után természetesen M. G-t is felhívtam telefonon, aki állítja: Izraelből senki nem ígért fix műtétet, vagy azonnali gyógyulást Mariannának - aki ezt állította neki Magyarországon, nem mondott igazat. M.G. kérésemre részletesen lebontotta: a 3000 dollár volt az ára a család utazását megelőző orvosi konultációknak a különféle kórházakban, a szállásközvetítésnek, és az ő ezekkel töltött órabérének. 1000 dollár pedig a professzorral való konzultáció díját, és újabb 1000 a sofőr, benzin, tolmácsolás, és egyéb felmerülő díjakat tartalmazza, illetve azt, hogy két ember 10 napon át nem dolgozott a munkahelyén, hiszen a Kiss család ügyeit intézték a nap jelentős részében. Szerettem volna megkérni, hogy magyarázza el, miért ő adott számlát a szállásról, de egy nappal első beszélgetésünk után már nem vette fel a telefont - SMS-ben írt annyit hogy a 160 dolláros napi díjon felül 100 dollár takaríási díjat számoltak fel, a szállásra és az árra pedig - miután látta a M.G-től érkező fotókat az apartmanról - Marianna mondott igent az utazás megkezdése előtt.
Magyar és izraeli ügyvédekkel is beszéltem, akik szerint az édesanyának joga van pontos elszámolást kérni a kiadásokról. A család magyar ügyvéde szerint nehéz bizonyítani a csalást - hiszen a Magyarországi ügynöktől a szállásadóig mindenkinek megvan a maga verziója arra, hogyan került felhasználásra a pénz, a kiadott számlák pedig formailag érvényesek. Az izraeli ügyvéd viszont kérésemre elmondta: minden olyan országban, ahol híresen tapasztaltak és technikailag felszereltek az egészségügyi szakemberek, számtalan hasonló ügyet tárgyal a helyi bíróság, és bár utólag nem könnyű bizonyítani a tisztességtelen orvosközvetítők visszaéléseit, rendszerint néhány kirívó eset után sikerül jogi hézagot találni a rendszerükben, így beszüntetik a tevékenységüket.
A vizsgálatok valódi ára
A kisfiút fogadó Tel Aviv-i Ichilov kórházban vezető pozícióban dolgozó Constantini professzor is megerősítette ezt. Kérdésemre, miszerint lehetséges-e, hogy a közvetítők 5000 dollárt számoltak fel a saját szolgáltatásukért, azt felelte: "Ez egy nemzetközi probléma, ami sajnos mindennapos, nem Izrael, és nem gyermekorvoslás-specifikus" Az ügynököknek jogukban áll bármilyen árat kiszabni, és jogilag fedezik magukat, hiszen számlát is adnak róla, ugyanakkor többezer dolláros elkerülhető költségekbe rángatják a klienseket. Az összeg valóban magas, de orvosi mediáció és nemzetközi egészségügyi turizmus árait ismerve, a fent említett szolgáltatásokat magában foglalva nem elképzelhetetlen - különösképpen egy ilyen összetett problémákat felvető betegség esetén.
Az édesanya számára az sem volt egyértelmű, hogy a megbeszélt árban foglaltakon felül fizetnie kell az egyes vizsgálatokért is - ez újabb közel 3000 dollárt (850 000 forint) jelentett, amelyről a kórházban kapott számlát. Constantini professzorral konzultálva (aki egyébként nem ismerte a magyar származású orvosközvetítőket, és sosem dogozott velük korábban) azt is megtudtam: társadalombiztosítás nélkül valóban reális, hogy a vizsálatok - MRI, CT, fül-orr-gégész, szemész, plasztikai sebész, és más alapvizsgálatok - 3000 dollárba kerültek, különösképpen privát klinikai rendszerben. (Ezt személyesen is meg tudom erősíteni, hiszen mikor pár éve eltörtem a lábamat, majd' 100 000 forintom bánta - ekkor még nem volt izraeli társadalombiztosításom.)
"Sajnos a világ minden pontján előfordul, hogy az orvosközvetítők kétszer, akár háromszor annyi pénzt zsebelnek be, mint maguk az orvosok" - mondta a Díványnak Constantini. "Ismerem Bálint magyarországi orvosát, és maximálisan megbízom benne - ha ő keresett volna fel, nem pedig egy közvetítő, látatlanban is elmondtam volna: semmiképpen se nem-hivatásos ügynökökön keresztül, és végkép ne fix elvárásokkal látogassanak Izraelbe" - mondta.
A professzor egyébként végtelenül segítőkész volt, vállalta, hogy beszerzi az összes papír és dokumentum másolatát, amelyeket Mariannáék nem kaptak kézhez, és azt javasolta, egy év múlva ismét érdemes lenne megvizsgálni Bálintot. Őszinte sajnálkozását fejezte ki a Kiss család történetét hallván, és bíztatásul azt is elmondta: hónapokon belül elérhető lesz egy új gyógyszer Bálint kezelésére, amely már átesett az utolsó fejlesztéseken és teszteken, és már csak engedélyeztetésre vár.
A család nem kér antiszemiták szimpátiájából
Miután Marianna személyes Facebook oldalán elmesélte a csalódást, bulvárszenzációként került fel a netre a sztori sokszorosan kitekert változata.
„Ezekre én nem adtam engedélyt” – mesélte Marianna a cikkeket olvasva. Az újságírók közül sokan arra se vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek Bálint betegségének: agydaganatról cikkeztek, és – bár csak a civil kezdeményezéseknek köszönhetően 4000 sékelt, azaz nagyjából 300 000 forint támogatást kapott a család az Izraelben töltött napok során –, az adományok ellopásával is megvádolták a család vendéglátóit és orvosait. Ezzel szemben az Izraelben élő magyarok már a család megérkezése előtt tudtak a helyzetről és összefogtak, sőt a szervezkedés és gyűjtés azóta is zajlik . A Facebook oldalamat is ellepték a segjtőkész megjegyzések, több százezer forint adomány jött össze, és többen ajánlottak fel szállást is Kisséknek.
A drága apartman elhagyása után egy magyar származású vallásos zsidó családnál vendégeskedtek, sok barátság szövődött, Bálint még egy izraeli fogadott nagymamát is kiválasztott magának. Az édesanya végül így írt az itt töltött napokról. „Köszönettel tartozom nektek, hogy mind anyagilag, mint lelkileg segítségemre voltatok. Kinti tartózkodásunk alatt több támogatást kaptam tőletek, mint eddig otthon bármikor.” Ez viszont nem állította meg a lavinát. A család és izraeli barátaik most úgy érzik: a szenzációhajhász és az antiszemita sajtóorgánumok cikkeinek eredményeként az ostor általában véve a zsidóságon, vagy épp az izraeli egészségügyi rendszeren csattan. Az Izrael- és zsidóellenes, félinformációkkal és hazugságokkal teli cikkek és bejegyzések után Marianna arra kért, segítsek neki tisztázni: ügyükben semmiféle antiszemita következtetéseknek nincs helye. „Szörnyű amit az egyik újságírónő tett: bepalizott, kitekerte a szavaimat. Nagyon rosszul esik, hogy a fiam betegségét valaki arra használja, hogy befeketítsék azokat, akik jók voltak hozzánk, és befogadtak minket.”
Az édesanya arra kér mindenkit, hogy az újságírók tartsák tiszteletben a család nehéz helyzetét és küzdelmeit, és ne publikáljanak olyan cikkeket, amelyeket ő nem hagyott jóvá. Emellett úgy döntött, az Izraeli Nagykövetségtől kér segítséget, én pedig igyekszem segíteni a családot ebben a nehéz időszakban, támogatást nyújtani nekik. Őszintén hiszek benne, hogy a szeretetteljes emberi kapcsolatok már önmagukban gyógyító erővel bírnak – ezért hangsúlyzom, hogy senkinek sem volna szabad Bálint szenvedését eszközként használva gonoszságokat és hazugságokat terjeszteni. A legkevesebb, amint tehetünk, hogy kedvesek és bizakodóak maradtunk – ezzel máris tettünk valamit azért, hogy a kisfiúnak könnyebb legyen.
A jelenlegi helyzet úgy fest, hogy a családnak ráadásul további kiadásokkal kell szembenéznie. A lehetséges nemzetközi orvosi konzultációk szintén sokba kerülhetnek majd, így ha ön is segíteni szeretne nekik a költségek fedezésében, másokat is bőkezűségre és együttérzésre bíztathat. Emellett, aki megteheti, anyagilag is támogathatja Kiss Bálintot és családját: Kiss Bálint Zsolt néven nyitott számláról a legkisebb összeg is a legmegbízhatóbb kezekbe, egyenesen a szülőkhöz kerül. IBAN szám: HU03104040418048564948481016, a BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB.
