A magyar iskolarendszer egyik legnagyobb problémája az „esélyegyenlőtlenség”, azoknak a gyerekek, akik valamilyen hátránnyal érkeznek az oktatási rendszerbe, nincs lehetőségük a felemelkedésre. Pedig – amellett, hogy ez igazságtalan, a gazdasági életben is szükség lenne rájuk. Az egész társadalom rosszul jár, ha nem tudjuk biztosítani a méltányos oktatást, mert számos tehetséget elveszítünk – hangzott el a Tempus Közalapítvány workshopján, ahol iskolavezetők cseréltek tapasztalatokat.
Az összejövetelen körüljárt Alma a fán – Iskolavezetők a méltányos oktatásért című kötet szerkesztői az angliai Southampton Egyetem professzora, Jacky Lumby gondolataira támaszkodva szedték össze, hogy mik azok a dolgok, amik miatt valahogy nem jön össze, hogy mindenki ugyanazokkal az esélyeket kapja – legalább az iskolában. Ezeket az okokat próbáltuk nem szakemberek számára is érthető módon leírni.
1. Ha okosnak születtél, nyertél. Ha nem, akkor így jártál
Sokak szerint az, hogy a gyerek mennyire képes jól szerepelni az iskolában, attól függ, hogy mennyire tehetséges. Vagyis ha valaki jó képességűnek született, akkor mázlija van, övé a világ, ha pedig nem, nos, akkor így járt, nincs mit tenni. Ennek következtében nem is bátorítják, hogy próbálkozzon, erőltesse meg magát kicsit, sőt az is gyakran előfordul, hogy a „tehetségtelen”, vagy egyszerűen a téma iránt csak érdektelen gyerekeket külön csoportba teszik, és más, könnyített tanterv alapján haladnak velük. Pedig ezek az ítéletek tévhiteken alapulnak.
2. Igazságos=/=egyforma
Habár már-már közhelynek számít, hogy milyen fontos (lenne) a gyerek teljesítményét önmagához képest megítélni, és az is, hogy milyen sokat tud(na) lendíteni az iskolai eredményen az egyénre szabott foglalkozás, sajnos csak elméletben vélekedünk így. A felmérések szerint ugyanis a legtöbb szülő és tanuló (Nagy-Britanniában például 80 százalék, de például Belgiumban, Olaszországban és Spanyolországban is minden második ember) úgy gondolja, hogy az az igazságos, ha mindenki egyenlő bánásmódban részesül, a tanár ugyanannyi figyelmet fordít a szerencsésebb hátterű gyerekekre, mint a hátránnyal indulókra.
3. Személyes tulajdonságok hatása
A nem, a migráns háttér, a faji és etnikai hovatartozás, a szexuális orientáció vagy a családi háttér még mindig sok országban befolyásolja a gyerek iskolai sikereit. Ez elég összetett dolog, az azonban megállapítható, hogy az egyenlőtlenségek fennmaradásában nem mondhatók ártatlannak a pedagógusok és az oktatási vezetők sem: sok múlik a tanárok hozzáállásán, a pedagógiai módszereiken és az iskola légkörén. Magyarországon ebből a szempontból egyébként különösen rossz a helyzet, a PISA felmérés méltányossági indexe szerint a tanulók matematikai eredményeit 23 százalékban, a szövegértést pedig 26 százalékban a társadalmi státusz határozza meg.
4. Csak akkor legyen neki jobb, ha nekem attól nem lesz rosszabb
A méltányossági célokon gyakran emelkedik felül az önérdek, számos kutatás mutatta ki, hogy milyen ügyesen csapják be saját magukat is azok, akik egyébként a méltányosság elkötelezett híveinek tartják magukat. „A másokért való küzdelem általában abbamarad, ha annak túl nagy az ára az én számára” – fogalmazta meg Jacky Lumby. Ha szabadon választhatunk, értelemszerűen a saját érdekünket tartjuk szem előtt: magasabb státuszú szülők szívesebben adják a gyereküket a jó iskolákba, és nem nagyon mérlegelik azt, hogy másoknak nagyobb szükségük lenne arra a helyre. Ugyanígy a tanárok is, ha lehetőségük van rá, szívesebben helyezkednek el a magasabb presztízsű iskolákban.
5. A hátrány mindent visz
A deficitszemlélet lényege, hogy bizonyos embereket az alapján különböztetünk meg és bélyegzünk „más”-nak, hogy valamilyen kevésbé vágyott társadalmi, gazdasági vagy kulturális körülmények között élnek. Habár éppen az lenne a cél, hogy az ebből eredő hátrányt segítsenek kiegyenlíteni, leküzdeni, valójában ennek pont az ellenkezője történik: a deficitre fókuszálnak. Vegyük csak azt a példát, amikor az oktatás nem a gyerek anyanyelvén folyik, ilyenkor a tanulót hendikepesnek tekintik, holott, ha jobban belegondolunk, ő egy kétnyelvű ember, ami más helyzetben hatalmas előnyt jelentene.
