A balesetek olyanok, hogy a másodperc törtrésze alatt, teljesen váratlanul történnek, és vannak esetek, amikor nem várhatjuk meg a mentőt, hogy majd ők intézkednek, mert meghalhat a sérült, ha nem cselekszünk azonnal. A gyerekek pedig sajnos különösen hajlamosak életveszélyes helyzetekbe lavírozni magukat, ezért nem árt, ha a szülő tudja, mi a teendő a leggyakoribb vészhelyzetek esetén.
Fulladás
A fulladásos halálesetek jó része elkerülhető lenne, ha a sérült környezetében lévők tudnák, mit kell tenniük. A legtöbb ember ezzel kapcsolatos tudása kimerül annyiban, hogy nagyokat csap a torkában elakadt akármivel viaskodó hátára. Na ez az, amit nagyon gyorsan el kell felejteni!
Az első szabály, hogy amíg valaki köhög, addig levegőt is kap, tehát nem nyúlunk hozzá, nem ütögetjük! Közbelépni akkor kell, ha levegő után kapkodva fuldokolni kezd. Ilyenkor sem szabad azonban az ülő vagy álló ember hátát ütögetni, mert a gravitáció már csak olyan, hogy a föld felé húzza a dolgokat, tehát jó eséllyel még mélyebbre csúszik a torokban az elakadt tárgy. Mivel csecsemők és pici gyerekek esetében nem alkalmazható a klasszikus Heimlich-műfogás, náluk másként kell eljárni.
A csecsemőt (kb. 10 kg-ig) fektessük hason az alkarunkra úgy, hogy a feje legyen legmélyebben, a kezünkkel fogjuk meg az állkapcsát, és kissé húzzuk le, hogy a száj megnyíljon. Vigyázzunk, ne takarjuk be tenyérrel az arcát! A másik kezünk hátrafeszített tenyerének tövével gyorsan üssünk ötször a két lapocka közé, ezzel jó eséllyel sikerül kiugrasztani a torkából a fulladás okozóját, ami – mivel a fej van legalul – a száj felé fog elmozdulni. Ez után fordítsuk a babát a hátára (még mindig a feje van legmélyebben), és ujjal nyomjuk meg ötször a szegycsontot. Szükség esetén ismételjük meg a két lépést, váltogatva. Ha egyik sem jön be – és még mindig nem érkezett meg a mentő – újraélesztésre van szükség. Fejjel lefelé lógatva rázni a babát tilos!
Nagyobbaknál (mondjuk 3-4 éves korig) az eljárás ugyanez, de őket az ölünkbe fektessük, a fejüket lelógatva (mintha a klasszikus nyomasztós regények mintájára el akarnánk fenekelni őket), és így üssünk a két lapocka közé.
Még nagyobb gyerekeknél már alkalmazható a Heimlich-műfogás. Ennek életkori határairól megoszlanak a vélemények: többnyire 3-4 éves kor alatt nem ajánlják, egyéves kor alatt pedig semmiképpen ne alkalmazzuk!
Artériás vérzés
Az artériás vérzés (felismerhető az erősen spriccelő, élénkpiros vérről) percek alatt elvérzéshez vezethet, ezért ez is olyan helyzet, amiben azonnal lépnünk kell. Régebben az artéria megkeresését és elszorítását javasolták, ma már a szorítókötést nem alkalmazzák (kifejezetten tilos, legfeljebb amputált végtag esetén folyamodnak hozzá), mert teljesen elvághatja a sérült testrészt a vérkeringéstől.
A legjobb, amit a mentő kiérkezéséig tehetünk, hogy a vérzés helyét próbáljuk minél jobban eltömíteni: rászorítunk egy törölközőt, akármilyen ruhadarabot, és nyomjuk, amíg bele nem kékülünk. Amikor átázik a kötés, ne vegyük le, hanem tegyünk rá még egyet, és úgy nyomjuk tovább. Ha semmi nincs kéznél, szorítsuk a sebet a puszta két kezünkkel, az is jobb a semminél. Ha végtag vérzik, azt emeljük magasra (közben természetesen folyamatosan szorítva a vérzés helyét), hogy ezzel is nehezítsük a kifolyó vér dolgát.
Újraélesztés - itt sem rázzuk!
Számos helyzetben lehet szükség újraélesztésre, pl. erős áramütés, mérgezés vagy fulladás, de bölcsőhalál esetén is. Akinek van jogsija, bizonyára még rémlik neki valami a dolog menetéről, de kisgyerekeknél ez is kicsit módosul.
Csecsemők esetében itt is alapszabály, hogy nem rázzuk a kicsit! Fektessük a hátára, kemény alapra, a fejét állítsuk középre, és egyik kezünkkel az állát kicsit megemelve egyszerre fújjunk bele az orrába és a szájába, ötször egymás után. Nem szabad tiszta erőből fújni, de határozottan.
Ha továbbra sincs életjel, következik a szívmasszázs. Mutató- és középső ujjunkkal nyomjuk be a szegycsont alsó harmadát, szintén ötször egymás után. Addig folytassuk felváltva a két beavatkozást, amíg nem érkezik meg a segítség, illetve amíg be nem indul magától a légzés.
Nagyobb gyerekeknél csak a szájba kell befújni, közben két ujjunkkal az orrot nyomjuk össze, hogy ne áramolhasson ki rajta a befújt levegő. A mellkasi kompressziót a gyerek méretétől függően három ujjal vagy tenyérrel kell végezni, 30-szor egymás után.
A legfontosabb: nem az számít, hogy hányszor vagy milyen profin fújunk vagy nyomunk, hanem hogy csináljunk valamit! Egy nem túl szakszerűen kivitelezett újraélesztés is jobb, mint nem cselekedni!
Minden szülőnek érdemes megtanulni az életmentés alapjait
A Magyar Gyermekmentő Alapítvány rendszeresen szervez (Budapesten a Bethesda Kórházban, vidéken is többfelé) elsősegélynyújtó felvilágosító előadásokat szülőknek, gyerekekkel foglalkozóknak. Nekik aztán nincsenek illúzióik, mi minden történhet egy gyerekkel: a kb. 4 órás előadásban mindenről beszélnek a krupptól a fulladáson és a lázgörcsön át az égési sérülésekig és az amputálódott ujjacskák szállításának mikéntjéig.
Nagyon hasznos – és akár életmentő – módja ez egy vasárnap délelőtt eltöltésének, és a végén élethű babákon gyakorolni is lehet az újraélesztést. Ez utóbbi azért is jó, mert itt lehet ráérezni arra, mi az az erő, amivel nyomni kell egy kisbaba mellkasát, vagy milyen erővel kell befújni a levegőt. Javasolt jegyzetfüzetet vinni, mert rengeteg információt adnak át!
Ezen a címen lehet jelentkezni a tanfolyamra: oktatas@mgya.org A tanfolyamok időpontjáról itt tájékozódhat.
A tanfolyam ingyenes, de minden felajánlást köszönettel fogadnak.
