A tavalyi szezonban, már valamikor január környékén jutott el hozzám az alábbi kívánságlista, a gyerekem épp akkor volt tíz hónapos, úgyhogy remekül szórakoztam rajta. Idén ismét előkerült, és még mindig nagyon vicces, úgyhogy úgy gondoltunk, önökkel is megosztjuk.
Raquel D'Apice, egy tíz hónapos bébi anyukája összeszedte, szerinte mi az, amit a gyermek legszívesebben kapna karácsonyra, vagyis milyen levelet írna a tízhónapos a Jézuskának. Hát ilyet:
Kedves Jézuska!
Tíz hónapos csecsemőként azért írok neked, mert anyám több embernek is elküldte karácsonyi kívánságlistámat, de sajnos az a lista semmilyen szempontból nem egyezik valódi kívánságaimmal. Hogy csak egy példát említsek, az összerakható pohárkákat kifejezetten haszontalan ötletnek tartom.
Tudom, adódik a tréfa, miszerint a babák a csomagolópapírnak meg a dobozoknak örülnek a legjobban. Oké, igazad van. Természetesen olyasmit is szeretnék. De van még itt néhány dolog rajtuk kívül is, amire kifejezetten vágyom. A listát mellékelem. Kellemes ünnepeket kívánva:
A tíz hónapos bébi.
Akkor tehát következzen a lista:
1. Laptopzsinór.
A világon mindennél jobban szeretném anya laptopjának a zsinórját. Szeretném ezenkívül a hozzá tartozó hosszabbítót, tudod, azt a fajtát, amin piros ki-be kapcsoló gomb is van.
Szükség esetén megelégednék egy köteg bármilyen elektromos vezetékkel is, de a legjobban ezeket a konkrét drótokat akarom, amik anya íróasztala mögött, a hősugárzó mellett kanyarognak (amely utóbbi zsinórjának szintén örülnék).
2. Ez a fali szórakoztató egység.
Elképzelésem sincs, anya miért nem engedi, hogy játsszak vele, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy gyermekek számára készült.
Szeretnék egy ilyet a szobámba.
3. Kulcscsomó.
Szeretnék kulcsokat a kapunkhoz és a bejárati ajtónkhoz. A kulcsokat természetesen rágni, illetve megenni szeretném. Hangsúlyoznám, hogy kizárólag fém kulcsokra gondolok.
Kérlek, ne vásárolj nekem műanyagokat. Nem vagyok ostoba, pontosan tudom, hogy azok nem igazi kulcsok.
4. Szemüvegek.
Ezt általában leveszem mindenki arcáról, akivel találkozom, de sajnos hiába, az eredeti tulajdonos rendszerint kicsavarja a kezemből és visszateszi.
Ezért szeretnék egyet, ami a sajátom. Természetesen ezt is étkezési célra használnám.
5. A szemetes tartalma.
Szeretném a szemetes tartalmát a földre öntve megkapni. Leginkább olyan fajta tárgyakat tartalmazzon, mint használt, nedves vattapamacsok és fogselyem-darabok.
Ha gondot jelent a földre ürítés, az ablakba kitett csizmámba is bátran beleboríthatod a kukát.
6. Néhány marék a kutya szőréből.
Ez a legjobb cucc. Magam is próbálom gyűjteni, de az állat állandóan elmozdul, helyet változtat, megnehezítve ezzel a begyűjtést.
A kedvenc foglalatosságom, hogy a számba veszem, majd azonnal rájövök, hogy nem is akarok ilyesmit a számban tartani.
7. A lyuk az előszobapadlón.
Milyen szokatlan egzisztenciális dilemma. Órákig képes vagyok ezt a lyukat bámulni és fogdosni. Tudom, hogy az ember nem kaphat meg egy lyukat, az természeténél fogva nem birtokolható, hiszen maga a Hiány.
És mégis nagyon szeretném azt a lyukat, jobban vágyom rá, mint amennyire Gandhi valaha vágyott a békére. Jobban, mint amennyire a kutya vágyik rá, hogy az arcomat nyalogassa. Jobban, mint amennyire anya szeretné, hogy ne piszáljam a szemüvegét.
8. Ez a puha dolog, amiből mindenhol van a lakásban.
Fogalmam sincs, mi ez.
Csak annyit tudok, hogy nagyon szeretném rátenni a kezemet, és amint ez sikerül, és végre érezhetem a finom, puha tapintását, anya egyből odarohan és olyanokat kiabál, hogy „Ne nyúlj hozzá! Hányszor kell naponta felporszívóznom az istenverte előszobát!?”
9. A kutya kajája.
Akárhányszor a közelébe jutok, valaki elvisz onnan.
De ha nem akarják, hogy megegyem, miért teszik a padlóra???
10. Egy ilyen.
Sejtelmem sincs, mi ez, de nyilván remek szórakozás, tekintve, hogy anya gyakorlatilag le sem teszi a kezéből.
