Bár a WHO szerint az ebola okozta haláleseteknek „csupán” 15 százaléka gyermekkorú, a gyerekeket más módokon is érinti a járvány, ugyanis az ebolában meghalt szülők potenciálisan fertőző gyerekeit a vírustól való félelem miatt gyakran magukra hagyják. Ez még olyan esetekben is előfordul, amikor tesztekkel kimutatható, hogy a gyermek nem kapta el a szüleitől, azaz nem hordozza a vírust.
A járvány egyéb területen is befolyásolja a gyermekek életét, hiszen a vírusnak egészségügyi dolgozók és tanárok is áldozatul estek.
Iskola a rádióban
A Guinea, Libéria és Sierra Leone területén található iskolák többségében meg sem kezdődött a tanév, hiszen az összezárt gyermekek között gyorsabban terjedhet a járvány. Sierra Leonéban több mint húsz tanár is áldozatul esett már a vírusnak, ez is gátolja a tanítás megszervezését. Freetown-ban, vagyis Sierra Leone fővárosában jelenleg azt tervezik, hogy rádión fogják sugározni az iskolai órákat – nem éppen ideális megoldás, de jelenleg ez a legtöbb, amit a körülmények lehetővé tesznek az ottani gyermekek számára.
Félnek az árváktól
Két nappal azután, hogy az anyukája meghalt ebolában egy libériai kórházban, a 4 éves Johnt gyermekotthonba vitték. Itt megfigyelés alatt tartották, hogy időben észrevegyék, ha rajta is jelentkeznek a betegség tünetei. Ezután John egy olyan gyámot kapott, aki nevelőszülőként gondozta volna őt tovább, és aki már átesett a fertőzésen, vagyis immunis volt az ebolára. A leendő nevelőszülő szomszédai azonban teljesen kiborultak arra a gondolatra, hogy egy esetleg a vírust hordozó gyerek költözik a közelükbe, így aztán John végül a gyermekotthonban maradt.
A kisfiú esetét a Reuters cikke idézi, és jó példa arra, milyen nehézségeket okoz a járvány Nyugat-Afrika több országában. Napjainkig körülbelül 3700 gyermek veszítette el mindkét szülőjét az ebolajárvány miatt, és ezek a gyerekek az árvaság mellett más problémákkal is szembesülnek: a fertőzéstől való félelem miatt gyakran magukra maradnak, a társadalom kiközösíti őket. Az UNICEF szerint ráadásul számuk október végére meg is duplázódhat.
Az árva gyerekektől való ilyenfajta rettegés csak részben megalapozott: a kis John ugyanis nem túl valószínű, hogy megfertőzhetné a szomszédokat a vírussal. Az ebola az influenzától vagy a náthát okozó vírusoktól eltérően ugyanis – szerencsére – cseppfertőzéssel nem terjed, csak testnedvekkel. Ahhoz, hogy valaki megfertőződjön, nem elég egy utcában lakni vagy együtt utazni a metrón - közvetlenül érintkeznie kell egy ebolás beteg vérével, nyálával, vizeletével, székletével vagy más testváladékával. Ez érthető módon az egészségügyi dolgozókat és az igen rossz higiénés körülmények között élőket veszélyezteti inkább, illetve különösen veszélyesek a terjedés szempontjából a többször használt egészségügyi eszközök (nem mindenhol van pénz eldobható injekcióstűkre). A temetkezési szertartás is veszélyt jelenthet, ugyanis Afrika egyes területein a holttest lemosása mellett annak megcsókolása is része a szertartásnak.
Nem elég etetni, monitorozni is kell
Ha az ember már megfertőződött a vírussal, akkor sem betegszik meg azonnal, köszönhetően a kórokozó viszonylag hosszú, nagyjából 2 hetes lappangási idejének. A lappangási idő alatt a megfertőződött személy nem fertőz, csak akkor válik fertőzővé, amikor rajta is megjelennek a tünetek: ezért az ebolával fertőzött szülők tünetmentes gyermekeit néhány hétig meg kell figyelni, és a tünetek megjelenésekor gyorsan elkülöníteni.
A szakértők szerint több tízezer vagy akár több százezer főre is rúghat a jelenlegi járvány áldozatainak a száma, vagyis sok gyerek marad majd árván, és szorul az állam vagy a segélyszervezetek támogatására. A segélyszervezetek szerint a helyzet ezen a téren a kilencvenes évekbeli, Sierra Leone és Libéria területén zajló polgárháborúkhoz hasonlít, amikor szintén gyermekek ezrei maradtak szülők vagy gondviselők nélkül.
Ugyanakkor az akkori megoldások ebben a helyzetben nem alkalmazhatók, köszönhetően a vírustól való félelemnek, hiszen a gyerekek egy része fertőzött lehet. Ezért nem csak gondoskodni kell róluk, hanem megfigyelés alatt is kell őket tartani, valamint meg kell védeni a személyzetet és a többi gyereket is a fertőzésveszélytől. A háborús években elég volt felállítani egy segélyközpontot, elhelyezni benne pár száz gyermeket és etetni őket – ez a jelen helyzetben nem működik.
A túlélők segíthetnek
Az ebola-fertőzésből meg is lehet gyógyulni – ez néhány, igencsak kísérleti stádiumban lévő gyógymódot leszámítva jelenleg főként a szerencsén és a páciens immunrendszerén múlik, az egészségügy tüneti kezeléssel tudja mindezt támogatni (például a kiszáradás elkerülésére infúziót adnak). A túlélők teljesen felépülhetnek a betegségből, a gyógyulási fázis azonban hosszú lehet, akár hetekig vagy hónapokig tarthat.
Guinea egyik érintett városában az Orvosok Határok Nélkül (Medecins Sans Frontieres, MSF) nevű segélyszervezet alapított bölcsődét ebolával fertőzött szülők gyermekei számára. A bölcsőde elsődleges célja, hogy a gyermekek biztonságos távolságra kerüljenek megfertőződött családtagjaiktól, ugyanakkor őket is monitorozzák, azaz figyeljék a tünetek megjelenését. Ezért a bölcsődében olyan, helyi önkéntesek is dolgoznak, akik maguk már átestek a fertőzésen és túlélték azt.
A helyi közösségben ugyanis stigmát kapnak és kiközösítettnek számítanak az ebola-túlélők – emögött részben az a tapasztalat is állhat, hogy a jellegzetes tünetek megszűnése után még néhány hétig valóban fertőzőképes lehet az amúgy már egészségesnek tűnő illető. A már nem fertőző túlélőknek a segélyszervezetek azonban rengeteg hasznukat veszik.
Az UNICEF becslései szerint hamarosan több ezer gyógyult ebolás lesz az elsőként megfertőződött országokban, akiket sok esetben nem vesznek vissza a munkahelyükre, azonban közülük sokan szívesen vesznek részt az árván maradt gyermekek gondozásában és hatalmas segítséget jelenthetnek. A szervezet ezért azt tervezi, hogy a közeljövőben 2500 ebolán átesett önkéntest képez ki gyermekfelügyeletre és a gyermekek megfigyelésére.
