Azért majdnem dobtam egy hátast, amikor büszkén-szégyellősen bejelentette, hogy becsajozott. 13 éves lesz a nyáron, gondoltam, ráérünk még ezzel a dologgal, főleg, hogy még a bátyját se érdeklik a lányok, csak a számítógép. Aztán kiderült, komolyan is kell venni a dolgot, meg nem is, hiszen attól függetlenül, hogy ezt a "járást" még nem úgy kell elképzelni, mint az idősebb kamaszoknál, már most tudni illik neki, hogy mi illik.
Szóval járnak: gyerekszerelemmel szerelmesek egymásba, ezt tudatták is a másikkal, és érzéseiket felvállalták az egész osztály előtt. A suliban sokat beszélgetnek szünetekben, fiam ügyel arra, hogy se a haverjai, se a barátnője ne érezze azt, hogy hanyagolva vannak. Volt már ebből gond, a kislányok nagyon tudnak problémázni amiatt, ha az udvaron kerülve vannak és inkább a foci van a középpontban. A kölyök itthon le sem szakad a telefonról, folyamatosan megy a Facebookon való csetelés, szelfiket küldözgetnek egymásnak, mi meg szakadunk a röhögéstől mindaddig, míg ez nem megy a tanulás rovására.
És múlt héten valódi randevún is voltak, hiszen ez az igazi járás alapja. Egész héten erre készült mindkét gyerek, fiam házimunkákat vállalt be plusz zsebpénzért, hogy meg tudja hívni barátnőjét egy cukrászdába, a kislány meg a lányomnak írogatta az üzeneteket, mennyire izgul, neki is ez volt ugyanis az első randija 13 évesen.
Somfordált körülöttem a kölyök, vakarta a fejét, aztán csak kibökte, hogy némi tanács kéne, az iskolában a haverok előtt lazán kezeli a kérdést, de azért rendesen tele van a gatya. Úgyhogy
Átbeszéltük a dolgot:
- Több órás szabadidőt kapott hétvégére, nem mondtam neki időpontot, hogy mikorra kell hazaérnie, ebben a barátnőjéhez alkalmazkodott, vagyis addig engedtem el őt is, mint a kislányt a szülei. A lányos szülők szigorúbbak általában, mint a fiús szülők, ezt vettem alapul, nem is tévedtem.
- Megkapta a zsebpénzét és úgy készültünk, hogy ő fizeti a barátnője fagyiját is. Ezt szerintem minden fiúnak fel kell ajánlania ilyen esetekben, aztán a lány vagy elfogadja vagy nem, ez is neveltetés kérdése. Mi annak idején felváltva hívtuk meg egymást a tini barátommal.
- Mivel első alkalommal randiztak, készültünk egy kis doboz szív alakú bonbonnal, egyszerű, de nagyszerű gesztus, mégis ritka már manapság a felnőtt férfiak körében is, hogy ilyesmire gondoljanak.
- Az első csók kérdéskörét átugrottuk, még fiam szerint sincs ennek itt az ideje, egyelőre a kezét se meri megfogni a kislánynak, übercuki.
- Megbeszéltük, hogy a randi után hazakíséri a kis barátnőt és utána egyből spurizik haza.
Természetesen a testvéri gonoszkodás se maradt el, lányom egy macin illusztrálta, hogyan kell csókolózni, ha mégis úgy alakul a dolog, nagyfiam szerint pedig szó sincs barátnőről, az öccse azért adagolta csak ezt be, hogy a kapott pénzből dupla annyi édességet ehessen, mint a megengedett.
A randi jól sikerült, bár szegény kölyök jól be lett fosatva még azzal is, hogy a kislány szülei unszolására hazavitte bemutatni. Mondjuk nem féltem, talpraesett gyerek, az a fajta, aki az utca túloldaláról is képes üvöltve átköszönni, itthon meg egy doboz tejet se hagy cipelni a boltból, hanem átveszi tőlem. Anyukával egyből letegeződtek, a lányos háztól pedig egy nagy adag süteménnyel állított haza, úgyhogy a legelső randis élményét azt hiszem, sikerélménynek könyvelte el.
Korai lenne? Én is annak tartom. De nem tilthatom, csak egyengethetem az útját. Lányommal kapcsolatban már biztosan nem leszek ennyire megértő, annyi bunkó fiú veszi körül az iskolában. A negyedik osztályban alap csajozós szöveg a "Szia! Bekéne Antal vagyok! De Neked csak Bekéne Tóni!", fogdossák a lányokat és erőszakosak velük, amiben nemcsak az a döbbenetes, hogy vannak kislányok, akiknek ez tetszik és ezt tartják normálisnak, hanem, hogy ezeket a srácokat is anya szülte, aki menet közben, úgy tűnik, elveszett valahol.
