Most, hogy megkezdődött az iskola, egy csomó izgalmas, örömteli kis információval gazdagodtunk. A heti termésből összeszedtünk néhány jó hírt, hogy ne mindig csak a fanyalgás legyen.
Nekem a legjobban az tetszik, hogy a másodikos gyerekemnek hétfőn és pénteken is a nyolcadik órában van testnevelés. Hétfőn a másik másodikkal (51 gyerek), pénteken az elsősökkel (56 gyerek).
Most azon ne akadjunk fel, hogy amennyiben az iskolánk tornatermében egyszerre 50 gyerek próbál tornázni, akkor mennyire fognak elférni. Inkább örüljünk annak, hogy milyen fantasztikus, közösségépítő ereje lesz annak, hogy az sok boldog kisdiák együtt lehet, és odafigyelést tanulhatnak, hogy mégse verjük orrba a Gizit a karemelésnél, akkor sem, ha történetesen fél méterenként áll egy gyerek.
És az is annyira jó és humánus, hogy tanórát raktak be az ennyire piciknek pénteken, a nyolcadik órába. Mert szerencsére a tanórákon részt kell venni, úgyhogy nem lesznek ám ilyen kérvényes elhajlások, meg pénteken ebéd után hazamenések. Nagyon helyes! Nagyon remélem, hogy az iskola nem lesz annyira fegyelmezetlen, hogy elengedi őket, vagy ha mégis, akkor majd jól meg is büntetik az egész fogalmatlan bagázst. Tényleg egy vicc, hogy ezek a tanárok állandóan olyanokkal jönnek, hogy pihenje ki magát a gyerek, meg nem kell halára fárasztani. Teher alatt nő a pálma, és ezt jó lesz minél hamarabb megtanulni a kölyköknek is.
Annak is örülök, hogy van arra esély, hogy heti két tornaórát a folyosón tartsanak meg. Szerintem ez nagyon előremutató, hova is vezetne az, ha nem tanulnák már meg időben a gyerekek, hogy rosszabb körülmények között is boldogulni kell. Heti kétszer 45 perc lépcsőzés a suli épületében pont jó lesz erre.
Most mit kell sírni az elsősökért?
Tényleg igaz, hogy az elsősöknek több órája van, mint a másodikosoknak vagy a harmadikosoknak, de miért kell ezért hisztizni? Meg azt hajtogatni, hogy a gyerek ebédelni sem jut le. Szerintem kifejezetten jó, hogy később kapnak csak ebédet, így jól megéheznek, és legalább megeszik a menzakaját is. Amúgy is felháborító ez a finnyázás, ami az iskolákban megy. Az is jó, hogy lesz hittan meg erkölcstan, ahol heti egy órában megtanulhatják végre, hogy mi a jó és mi a rossz. Manapság a szülőkre egyáltalán nem lehet ilyesmiben számítani.
Egy tornateremben heti 60 tesióra mégis hogy?
Namármost, ez a heti öt tesióra, ez is szuper ötlet,és teljesen felesleges a számokon lovagolni. Igaz ugyan, hogy ha egy iskolában minden évfolyamon csak 1 osztály van, és egyszer majd mindegyiknek lesz heti öt tesije, akkor lesz heti 40 tornaóra. Ha már csak minden második évfolyamon van két osztály, az egyből heti 60 tesióra. Azon most ne is akadjunk fel, hogy ez adminisztratíve is lehetetlen, mert egy tanár az 26 órát tanít kötelezően, a maradék, 26-tal nem osztható órákra viszont nem lehet felvenni senkit.
Ebből lesz az, ami nálunk, hogy összevonják, meg a folyosóra küldik őket tornázni. Ez valójában egy lehetőség. A minap hallottam a miniszterelnök úr szájából, hogy csak szólni kell, hogy atlétikai pálya meg uszoda kéne, hát szóljon mindenki! Én már szóltam is. Szerintem már holnap lesz is mindkettő, majd korábban megyünk reggel, hogy megcsodálhassuk őket.
Tankönyvügyben sincsen semmi látnivaló
A mi osztályunk csomagjaiból például csak egy könyv hiányzott. És állítólag azt is meg fogjuk kapni. Csaknem ilyen szerencsés volt az a kollegánk, akinek a három gyereke közül kettő is kapott tankönyvcsomagot! A harmadik ugyan nem, és ahhoz sajnos ott sem jutott hozzá, ahová elküldték érte - mert állítólag közben kiküldték a suliba, de azért ez mégis egészen szép arány. És egy egész csomó gyerek tök jól megkapta a könyveit, még olyan is akadt, aki időben és hiánytalanul.
Azt meg végképp nem értem, minek ez a hangulatkeltés, hogy vannak osztályok, ahol még a gyerekek egyharmadának nincs könyve, hát örüljenek neki, addig sem kell tanulni. Meg egyébként is, az iskolák tehetnek róla. És/vagy a szülők.
Végre lehet ütni a jó gyerekeket
Ja, ha már a jó és előremutató pedagógiai elveknél tartunk, az is nagy örömmel töltött el, hogy Kósa Lajos ilyen értelmesen nyilatkozott. Már itt, a porontyon is sokszor kiderült, megmondták nekünk az olvasók, hogy sehova sem vezet ez a modern kori puhányság, hogy nem verjük a gyereket, meg szeretgetjük meg ilyenek. Csak tessék megnézni, az ilyenekből lesznek aztán a buzik, az LMP-s képviselők meg a négerek. Kell ez nekünk? Lehet, hogy ő nem egészen a fizikai verésre gondolt, de remélem az iskolarendőrök azért tudják majd a dolgukat, és kiosztanak pár sallert, tanulja már meg a sok kis nyomi, hol a helye.
És olyan értelmesen beszélt Kósa Lajos, ilyenek mondott például: "azt láttuk, hogy mondjuk az európai országokkal összevetve, hogy ha tíz részre osztjuk a diákok teljesítményét, a legrosszabb tizet, a svédek legrosszabb tizét a magyarok legrosszabb tizével vetjük össze, az angolok első tíz százalékát a magyarok tíz százalékával, akkor azt láttuk, hogy körülbelül 2010 tájékán a legrosszabbak között jók voltunk. A legrosszabb tíz százalék magyar diák versenyképes volt a legrosszabb tíz százalék angol, dán, német diákkal, sőt ott általában a dobogós helyet tudtuk megszerezni. És minél inkább mentünk a magasabb teljesítmény felé, annál inkább romlott a magyar rendszer teljesítménye, és sajnos a legjobb tíz dekádban pedig a legrosszabbak között voltunk."
Hát nem zseniális? Ez tényleg teljesen örömteli, hogy a diákok legrosszabb tíz százaléka közül a magyar gyerekek a legjobbak között vannak! Pont, mint a fociban, a legszarabb csapatok között ott is egészen jók vagyunk.
És különben is, "mert amúgy a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek, de e legtehetségesebb gyerek is, ha nem fogják a kezét, akkor elkallódik, elvész." Szerencsére nehéz lesz úgy elkallódniuk, hogy délután négyig a suliban ülnek, utána meg mennek haza a távolságival. Pláne, ha még ütik is őket közben.
